Jézus szól a keresztről: (elmélkedés)
Látod, - ennyire szeretlek!
Úgy vágyom rá, hogy megölelhesselek,
de kezeimet önzésed odaszegezi a fához…
Úgy szeretném felvidítani a szívedet, de sebes számba a figyelmetlenség maró ecetjét öntöd, és szavaimat csak megtört szívem utolsó dobbanásai közvetítik feléd:
‘Érted tettem! Teérted szenvedtem!’
Jöjjetek, közeledjetek felém, s öleljetek át ti most engem; vidámítsátok meg az én elhagyott szívemet!
Szóljatok, - én figyelek rátok, és sebeimre írt ad imátok!
Ne hagyjatok magamra szenvedéseimben,
mert most ugyanúgy fájnak sebeim.
Nyújtsátok ki a kezeiteket, és adjátok forró ölelésem azoknak, kikhez csak rajtatok keresztül érhet el karom…
Menjetek! Keressétek fel a hozzám hasonlókat,
kik elhagyatva, a szomorúság, a szenvedés vonásaival arcukon élnek, s lelkük egyetlen vágya „Én vagyok”!
Menjetek! Had ismerjék meg irgalmamat általatok az emberek… - Oly nagy a szomjúság a szívekben! Csillapítsátok, és egyben tüzesítsétek fel szeretetem által. Menjetek! Soha ne lankadjatok! Átdöfött és feltámadott szívem ad erőt nektek. - Csak kérjetek és kaptok!
Én veletek vagyok az idők végezetéig!
( Rózsa Sándor - 1999. április - Szívvel Lélekkel újság)
Megfeszítették…, s megnyitották Isteni Szívét, hogy túlcsorduljon a szeretet, és a mérhetetlen Irgalom befogadja tökéletlen, lator lelkünk. „Még ma velem leszel a paradicsomban.” – Igen… Ő most akar befogadni minket. Jézus kitárja a Szívét, és otthonunkká teszi. Annyira marasztal minket szívében, hogy közben minden csepp vérét feláldozza értünk. Most is a vérét hullatja, mert mi nyughatatlanságunkban újra és újra megsebezzük, átdöfjük Isteni Szívét, s Ő bűneink és lázadásunk ellenére is meg akar tartani minket…- megőrizni a szeretetben, megóvni az örök életnek… Jézus szüntelenül felkínálja, feláldozza, kiszolgáltatja nekünk magát, hogy „nyugtalan szívünk Őbenne nyugalomra találjon”.
Szent Kereszt! Jézus drága Vérével átitatódott keresztfa!
Rajtad függve lehelte ki lelkét az Atyához sóhajtva Jézusunk, és Jézust követve, szenvedéseinket Krisztusért felvállalva mi is téged hordozunk, - szeretetből elfogadva az atya akaratát.
„Igent” mondunk neked! Istent magasztalva felveszünk téged gyenge vállainkra, hogy bár botladozva, néha el-elejtve, de szívünkben Megváltásunk Zálogaként tisztelve hordozzunk… Bizalommal hajolunk le érted, és reméljük, hogy súlyod nem nyom agyon minket…hiszen aki téged elhordozott miértünk, kimérte azt már nekünk jó előre. Most rólad elmélkedve eltökéljük, s kérjük hozzá a kegyelmet, hogy mikor a lábunk roskad a terhed alatt, a rostjaidba ivódott drága Vér erejére fogunk majd támaszkodni, hogy megfeszítve mi is mondhassuk Jézussal: Beteljesedett! Ámen. 
A fenti "elmélkedést" amikor leírtam, szinte diktálta, aki a lelkemben szólt.. Én csak leírtam... Csak néztem ezt a Jézus képet és megszólalt a szívemben.. Ha nyitott lélekkel olvassátok tudjátok, hogy igazak a szavak, mert nektek is ugyanúgy szól!
Olvassátok többször el, ha fáj, ha keserű, ha lelked szomjas, és ha a magány emészt.. Jézus mindig veled van, és szól, hív, Szeret!
Isten kegyelméből: Rózsa Sándor (Sandroz)
Nézz be hozzám máskor is, hetente kétszer új tartalmakkal találkozhatsz. Keresd fel régebbi írásaimat is. >
Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz.
Látogasd meg a Gasztroblogomat is ( Chef Sandroz ), amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. Kattints ide
*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.
