A sport a test és elme teljesítőképességének fejlesztése, fokozása, és annak megmérettetése érdekében tett erőfeszítés.. "A sport kifejezés a francia „desporter” (mulatságoknak élő) szóból származik. Angliában a 15. század közepe táján fordul elő először „szórakozás, időtöltés” értelemben. A 16. században már különféle játékok játszására alkalmazták, de főleg a szabadban végzett szabadidős tevékenységekre." (wikipédia) Később társult hozzá a verseny, mérkőzés és a küzdelem díjért jelentés. A versenysportban az eredmény eléréséhez sok áldozatot hoz a sportoló, és környezete, mert a test és az elme extrém terhelésnek van kitéve, és a befektetett idő mellett pénzbefektetést is igényel. Az elért teljesítmények mindig újabb kihívásokat hoznak magukkal és még nagyobb erőfeszítésre sarkallják az embert, De meg kell szabni annak határát, mert ha nem szolgálja az embert, ha az életének jóját, vagy éppen életellenes tevékenységgé válik, az esztelenség. Lehet pénzt beleölni, lehet csodában reménykedni, de ha rá megy az élete annak, aki nem tud megálljt parancsolni becsvágyának, akkor az nem szolgál semmit...hiszen lerombolja az alap célt, az örömöt. Persze ki tudja, hogy hol van a határvonal?!
Nem igazán értettem meg azokat a tevékenységeket, amelyek extrém veszélyesek, hogy mi hajtja az embert, hogy azt cselekedjék.. Egy fotóért felmászni egy torony tetejére, egy szinte függőleges lejtőn lesiklani, a meredek hegygerincen a sziklákon kerékpározni... soha sem vonzódtam az ilyen extrém veszélyekhez... De én így vagyok összerakva.. Pl. Nincs jogosítványom sem, mert nem érdekelt soha az autó és a vezetés...egészen más dolgok vonzottak, mindig is így volt. Születni kell erre bizonyosan, de én nem az vagyok... Nincs jogom tehát senki szándékát és álmait kritizálni, s nem is ezzel a szándékkal írom le a gondolataimat, amit egy, az utóbbi időben történt szomorú esemény ihletett. S mivel nem akartam megsérteni a gyászt, így nem írtam le, amit gondolok..viszont hallottam, hogy újabb emberek indulnak még nagyobb csúcsok felé, s azt gondolják, hogy rájuk nem vonatkoznak a fizikai törvények.. Szomorú és megdöbbentő... Most egyszerűen csak elelmélkedni szeretnék a történteken és szeretném azokkal kapcsolatos meglátásaim másokkal megosztani, hogy ha csak egy ember elgondolkodik rajta, azért már érdemes volt leírni.
Különbözőek vagyunk és ez olyan jó! Ugyanazon történet, megannyi féle gondolatot indít el bennünk, de meg kell tanulnunk tisztelni a másik embert a történeten belül... Az esettel kapcsolatos közösségi média felületen való megjelenés színvonala ilyen szempontból nagyon szánalmasra sikerült. Nincs azzal baj, ha van véleményünk, és azzal sem , hogyha azt meg kívánjuk osztani, de a történet mögötti emberi fájdalmat és nehézségeket nem kellene tetézni.
Vannak, akik az esettel találkozva a bátorságot emelik ki, és követendő példát látnak benne, de vannak akik elrettentőt. Egyesek fikáznak, mások gyertyát gyújtva gyászolnak, imádkoznak. Sok féle módon reagáljuk le a világban, a környezetünkben történteket.. Szerintem ez a normális, hogy mindent másképp fogunk fel, különbözőképen látunk... Egyéni nézőpontok és nézetek, különböző vélemények...
Az én véleményem megformálásához az vezetett, hogy olvastam a témában pár írást a Mount Everestről, és egytől egyik kiemeli, hogy azon a magasságban már az emberi szervezet az oxigénhiány olyan stádiumába kerül, hogy gyakorlatilag haldoklik... Ez a megállapítás az, ami miatt írom ezt a blog bejegyzést.
Szeretném érteni, hogy miért... Mi az a motiváció, ami nagyobb az életösztönnél... Mert ha tudja valaki , hogy az emberi élethez szükséges alapfeltételeket nélkülözi egy hely, akkor miért gondolja, hogy ő nagyobb az életnél... Lehet nagyokat álmodni, és az álmok érlelik meg a tetteket, ami változást hoz, és pont ez a élet feltétele! - de vannak határok! Vannak törvényszerűségek ebben a fizikai életben.,.és ugyanazok a törvényszerűségek érvényesek a lelkiéletben is.. meg lehet találni a hasonlóságot..
A sport valójában pont a lélek tökéletesedésének természetes vágyához köthető, amely során egészségesebbé, szabadabbá, erősebbé.. kíván válni... s ennek eléréséhez fejleszti magát az ember. De annak romlása, visszafordíthatatlan károsodása nem lehet opció... Sem testi, sem lelki viszonylatban.
Az élet ajándék.. Egy extrém helyzetben, persze lehet reménykedni, hogy csoda történik, de a csoda mindig Isten dicsőségét szolgálja, nem az emberét.. sajnálom hogy emberek kockáztatják a saját vagy mások életét, s közben pótolhatatlan veszteségeket okozva saját maguknak és másoknak... A bátorság nem egyenló a kontroll nélküli vakmerőséggel.. Legnagyobb bátorság az élethez kell. Szembe nézni saját törékenységünkkel, tetteinkkel és azok következményeivel, és saját magunk harcait megvívni. Szomorú, hogy egyesek életébe kerül, hogy sokunk okulására szolgáljon.
Mindenkinek saját magának kell elszámolnia az életével. Ha ment miért ment, ha nem ment, miért nem ment. Miért kockáztatott, miért nem kockáztatott.. miért élt? Miért nem élt... A felelősség csakis az egyéné. Viszont felelősséggel tartozunk mások életéért is, de elsősorban a saját életünkért.
Volt egy férfi, aki az álmaiért mászott, de rémálom lett a hozzátartozóinak. Van ott a hegyen egy férfi, akinek tragédiája mindannyiunk tragédiája, mert látjuk magunk előtt a következményét, és emberi eszünk reagálni akar rá.. Valaki dühöt érez, mert, hogy "miért nem gondolt a gyerekére?" Valaki őszinte részvétet, van aki értetlenséget... van aki csalódottságot érez... Én valahogy mindegyiket... Megrendülök, és át tudom érezni e helyzetet mint apa, mint szerető támogató társ, de mint laikus értetlenül állok a döntés, a jelenség előtt...a miértek meg csak úgy cikáznak a fejemben...
Elgondolkodom, hogy most utólag, amikor már tudja, hogy mi történt, megváltoztatná e döntését? - de eszembe jut az is, hogy hitem szerint az Isten tudta nélkül nem történik semmi...És "senki nem toldhatja meg az életét egy arasszal sem" (Lk12,25).. De akkor miért is történnek ilyen és ehhez hasonló tragédiák !?
- Isten előre ismeri döntéseinket, és csak azt engedi meg, ami a javunkat szolgálja.. még ha nem is érthetjük meg még a jelenben ezt. Az Isteni akarat sokszor nagyon sok rétű és különleges utakra hív embereket.. de ha itt a földön szabadon dönthetünk, bizonyára szabad választásunk volt akkor is, amikor ezeket az utakat kigondolta és elénk tárta..még születésünk előtt...
»Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára.« (Jer1,5)
Mindenkinek küldetése van... és életünk medrében úszunk, de van hogy csak sodródunk, és mások is csak fuldokolnak benne, de van hogy megtanulunk úszni velük együtt, és a hordalékok ellenére elérjük a célunkat... Nem tudhatjuk, hogy másnak mi a küldetése... a sajátunkét is csak homályosan látjuk, hogy lennénk képesek akkor megérteni a másét. Egyet tehetünk, hogy elfogadjuk mások döntéseit és céljait tiszteletben tartjuk, de saját látószögünkből látottakat, ha igénye van rá, közöljük vele, és meghallgatjuk mi is másét, mert azzal csak gyarapodunk, ha megtanuljuk több nézőpontból szemlélni az életet és annak történéseit.
Az emberek hegyeket másznak, mélyre ereszkednek, messze mennek, mert vonzza őket a távolság... ezért csillagok közé vágynak, csúcsokat döntenek, mert csillogni akarnak. Vágyaikból várakat-légvárakat építenek, hogy aztán lebontsák őket.. Országokat ostromolnak, és a sajátjuktól különböző nézeteket rohamozva háborúznak... S közben embert-természetet nem kímélnek. jogogat sárba tipornak. Felszólalnak a műanyagok a mű dolgok ellen, de erdőket és lelkeket írtanak... Tetteiknek emlékműveket állítanak, másokét köpik le. Fényezik tetteiket, de sötétben járnak. Ellehetetlenítenek, tüntetnek, a tüntetést megtorolják, s a rend szót káoszra cserélik, az őrzést támadásra használják.. Manipulálnak, kiforgatnak szavakat, életeket... A magas tornyokba vágynak, de szédülnek a magasságtól, s csak alacsony kilátókat építenek, hogy gazdagodjanak. Messze akarnak jutni, de rossz irányba futnak. Mindig olyan dolgokra vágynak, amit nem érnek el... De nyújtózkodnak, és mielőtt odaérnek már újabbakat tűznek ki... vagy éppen a csúcs előtt vagy után omlanak össze, vagy egész életükben nem érnek el semmit.., Saját elvárásaik, a saját igényeik kielégítése érdekében lehetőségeik és erejük felett teljesítenek, s vállalják, amire a bennük lévő éhség és vágy hajtja őket. Vagy csak álmodoznak nagy tettekről, de sosem indulnak meg .. A tétlenség a tét nélküilség lustává tesz, a sok tevékenység, a nagy tét meg összeroppant... Meg kellene találnunk az egyensúlyt .
Nagyon veszélyes, amikor az ember nem tud az éhségén vàgyán uralkodni.. mert akkor a vágy uralja.. s a kontroll nélkül megszakad az élet lényegével való kapcsolódása.. mint egy áramkimaradáskor .. ott a készülék és a vezeték és minden adott de kiold a biztosíték.. s azután hiába nyomkodod a távirányítót.. vagy pld még egy darabig hideg van a hűtőben, de ha nem táplálja azt tovább az áram, akkor kiolvad es megromlik benne minden.. Szóval ha vannak vágyaid, céljaid, ambíciód, törekvéseid.. az csodálatos, de ha rámegy az egészséged , a pénzed az életed, vagy mások egészsége, pénze, élete, akkor mihaszna dologgá válik.. nagy a felelősséged...
Minden ember életének az értelme, hogy szeressen és kiteljesedjen benne ez a szeretet. Minden más csak plusz.. ha viszont ezen célt elhalványítja más cél, akkor annak romlása elkerülhetetlen. Ha az ember a dicsőséget, vagy a vagyont, vagy a teljesítményt a szeretet fölé helyezi.. akkor meg kell tapasztalnia majd azok elmúlását, hogy újra helyére kerüljön, ami a legfontosabb.. Ha a nagy óhajtásban és dicsfényben fürödve a saját belső fényét veszni hagyja, akkor nem lesz mivel azt a fényt felfogja, begyűjtse, és előbb utóbb rászáll a sötét, mert a fény kialszik..
Benned milyen fény világít? Meglátod e a sötét foltjaid? Milyen céllal éled az életed? Milyen lelkülettel fordulsz mások élete felé? Mi motivál? Mi az, ami előrevisz? Mi az , ami visszatart? Mi az, ami megtart, és elveszni nem hagy? Sokszor a kérdések feltevése is elég ahhoz, hogy elindulj egy irányba az ember. Azt vizsgáld meg, hogy azzal az irányultságoddal sértesz e másokat, vagy ártasz e magadnak.. mert akkor tegyél fel újabb kérdéseket, és keress újabb válaszokat és utakat. Nagy a felelősségünk! Saját magunk és környezetünk élete iránt.. Nem lehetünk tétlenek és semlegesek. Tanuljunk meg egymástól, amit lehet és építsük be a saját életünkbe, ami jó.. Egy test fejlesztése , a lélek megerősítése, harmóniában együtt magaslatokba vihet minket. Próbáljunk meg ott életben maradni és emberként viselkedni. Tisztelve egymást és önmagunkat....az életet...
Isten áldjon meg mindannyiunkat!
Isten nyugosztalja a megholtat és adjon enyhületet a családnak a gyász, a hiány elviselésében!
Tisztelettel: Rózsa Sándor - Sandroz
Elnézést kérek, hogy mostanában kevesebbet "posztolok", de könyvem megírása leköti szabadidőmet, de igyekszem itt is aktív lenni. Isten áldjon meg benneteket.. Kérem, és köszönöm imáitokat értem, és szolgálatom kiterjesztéséért... Hálás vagyok !
Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz.
Látogasd meg a Gasztroblogomat is ( Chef Sandroz ), amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. Kattints ide
*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.
