Ezen pár versemmel, amit gyorsan egy csokorba kötve itt megosztok veletek, kiállok a saját eszközeimmel minden igazságtalanság, és e világban (hazánkban) tapasztalható hamis és bűnös magatartás ellen felszólalva.
Eltiport virágok – vers – Rózsa Sándor - Sandroz®(a versek meghallgathatók a YouTube-n , a vers cím sorára kattintva)
Kardnak élén táncol a világ,
Ráhányták az ártatlanokat.
Mennyi eltiport virág.
Ellopták tőlük az illatukat.
A befogott száj némán kiált
aztán csak elcsuklik a hang.
Védelmeznie kéne, annak ki bánt,
De a szándék és a tett alant.
A temetni próbált emlékek
rémálomban kísértnek,
S kikből az egész mező királyi sarja nőhetett volna,
Trágyalében dobva tengődnek, mert ez lett a sorsa.
Ha látni véled a velük megtörtént csúfságot,
S ha hallod a segélykiáltásuk, és te nem bánod...
Rettegj ember, mert utolér téged is a sötétség.
És rád lesz olvasva minden bűn és vétség.
A fény felderül és a világosban árnyékod meglátják.
Amit te titokban műveltél, azt a háztetőről kiáltják.
S visszhangzik majd akkor benned a lelkiismeret szava.
S éles késként hasít beléd az ártatlan lélek néma válasza :
Miért szakítasz le, ha még nem is illatoztam.
Miért tiporsz el, ha még nem is virultam.
A szirmaim még had fürdethessem a fényben.
A te sötétséged ne vetítsd rám, engem hagyj meg a reményben...
Emberek titokban alkudoznak,
S közben van, aki a gyerekek életével játszik,
Égbekiáltó bűnöket eltussolnak,
S mindig lesz, ami ha fényezik akkor is feketének látszik.
Ha állandóan hazudoznak,
Előbb-utóbb a saját koloncaikba akad a lábuk.
Ha nem látják a bűnt rossznak.
Az Igazság lesúlyt, s akkor eldől majd minden bábjuk.
A vaksötétben ha a fény egyszer felderül,
a hamisság jobban látszik,
A bűnös tettével szembesül,
S rájön, a gépezedben valami hibádzik.
Hallja a sírást, a sóhajt, és ha tehetné megtenne bármit
De már késő visszakozni.
Kihúzták alóluk a talajt, s a cinkos mégis hárít,
De az ártatlanságot már nem lehet visszahozni.
Nem szabad mindent elnézni, s mindenre fátylat borítani.
Van amikor már nem lehet hallgatni csak ordítani...
De mindenkinek jobb, ha akkor kezdődik el a változás,
Ha még csak hangoskodás van és nem lázadás.
Az összefogással lehet békét teremteni.
Akiket bántanak, azokat nekünk kell megvédeni.
A széthúzás a káoszt, és a háborút táplálja.
A pénz és a hatalom az ember legnagyobb bálványa.
Térj vissza ember a szeretethez,
Mondj nemet a bűnnek, a rossznak!
Ragaszkodj az Igazsághoz és a kegyelemhez,
Ne adj teret a szívedben a Gonosznak!
Felhő harc folyik felettünk a nagy egekben.
Küzdenek, hogy a nap elé kimenjen.
Birkóznak, ki áldozza fel pára testét szétoszlatva önmagát.
S ki az, ki megéri a napfelkeltét, hogy a földre szórja harmatát.
Látod állandóan egymás fölé akarnak kerülni...
Éppen ott egy szélcsikóra próbálkoznak felülni.
Amott a távolban egy arc nézi, mennyi bárány legel az égen.
Lehet, hogy pont ő intézi, hogy mindnek jusson hely a réten.
A felhők alatt, itt a földön is harcolnak.
Titkon és nyíltan a koncon marakodnak.
De ez vérre menő háború, s nincsen benne győztes egy se.
Isten vélhetően szomorú, s könnye hull minden vércseppre.
Nyilvánvaló ezen világ romlottsága...
Az Úrnak mégis fontos minden lélek boldogsága.
Hisz ha a felhőket saját kezével alakítja, formázza.
Mily gondja lehet arra, kit teremtett az Ő hasonlóságára.
Elküldi hozzánk angyalait titkon, és harsonával,
Hogy a szeretetet hirdessék az igazság szavával.
De sajnos ím az ember Istent játszva uralkodni akar...
Irányítana, de csak mindent összezavar.
Nem képes meglátni, meghallani az idők jeleit.
Ezért az Úr, hogy jobban értsünk, időnként kicsit befenyít.
Hagyja, hogy amit a teremtésnek okoztunk utolérjen.
S csak reméli, hogy észbe kapnak, akik pöffeszkednek a bársonyszékben.
Már rég eljött, de még mindig a fényes csillagot várjuk...
Bűnöket halmozunk, aztán mellünket verjük, hogy bánjuk.
Ezer éveket a sötétben simán átaludtunk,
pedig nekünk kellett volna benne világítnunk.
Az Égen a hold, s a sok csillag nem panaszkodik a sötétség miatt.
Csak visszatükrözi mindazt a fényt, amit a naptól kap...
Egyik sem akar nap lenni, csak egyszerűen együtt mozog vele.
Igy tartja össze a világot az Isten szeretete.
Befogad mindenkit, s Téged is a Szent Szívébe,
s vezeti az Úton, aki hozzá a Mennyországba térne...
Szent Irgalom és Szeretet kell e nagy világnak, s nem a temérdek érdektilalom.
Mi értelme van az olyan beszédnek és imának, mikor a lelkület közben léleksiralom.
Szavakat mondanak egymásután, de mögötte igaz tartalom nincsen.
Aztán összevesznek, s marakodnak, mink kutyák a koncon, a maradék kincsen.
Az ínségesnek segítő kezet nem nyújtanak, s ítélkezve mögötte összesúgnak.
A tévelygőnek utat nem mutatnak, s a jó példa helyett még bele is rúgnak.
Az alamizsnát ajándékozás helyett csak úgy odalökik, mint moslékot a disznók elé,
Az érdekszálakat összekötik, és még az égboltot is ellopná némelyik, ha megtehetné.
A magukat nagyra tartó keresztények, másokat felülről nézve mondják, hogy „te bűnös”!”
De mikor az idő betelik, s kiárad a Szentlélek, a langyos inkább lenne meleg, vagy hűvös.
Megretten majd az álnok, mert tudni fogja, hogy mi az Ő nagy vétke.
Dermedten áll amikor felfogja mit vesztett, és hogy mi is az a béke.
Lepereg előtte az egész élete, s minden tette a napvilágon kísért.
Látja majd mi volt mögötte, mit okozott, s mi járna e múltért.
Még egy esélyt kap, hogy meghajoljon és bűneit bánja.
Mikor megjelenik előtte az Igazság és az Irgalom Királya.
Mert bizony, az Úrjézus újra eljön, és neked, ki most hallod azt mondja :
„Isten szeret téged és az örök életedre van gondja!
Veled vagyok, ne félj, ne aggódj, és ne bánkódj!
Része vagy az Egésznek, Én ITT VAGYOK, az emberek bűne miatt be ne zárkódj...
Sajnálom, hogy annyi mindentől megfosztottak, hisz nehéz a kereszt egyedül.
Mindent megadtam, hogy ne tévúton járjanak. De az alázatos bűnös hozzám menekül.
De aki meg nem tér, és nem tanúskodik mellette a szeretet,
Az joggal fél és siránkozik, mert sajnos azt megmenteni nem lehet.
S aki mellét verve megigazulva lép át az életbe.
Összekulcsolt kézzel az ítélkezőkért imádkozik előttem térdelve.”
A történtek előtt újra értetlenül állok.
Ím az ember, s testvére, ki egymásnak ártott.
A gonoszság kitermelte a háborúságot.
A jó csatát vesztve siratja a szegény világot.
Vakvágányon tolat az emberiség a semmibe.
A halottak sorakoznak már a plé tepsibe.
A hit zászlaja alatt egymásnak feszülve,
Az Igaz Szeretet lett keresztre feszítve.
Utálják és ölik egymást, mi még sem kiáltunk,
Pedig ha hallgatunk mi is cinkosokká válunk.
A mi szívünkben sincs rend, mástól el mit várunk?
Békére, szeretetre, így hogy vágyunk?
Elhal a remény és lassan az időnk is lejár,
Ha már bízni sem tudunk, miránk ki tudja mi vár?
A mókuskerékbe úgy beálltunk fel sem fogjuk ha fáj.
Tudja valaki mire várunk, miért nem mondjuk, hogy állj?!
Itt az idő, mondd ki mit gondolsz, érzelmeid éld meg!
Bűnös léted ellenére tartsd tisztán a szíved.
Isten szeret téged, kulcsold imára a kezed.
Légy figyelmes mire hív, tedd meg amit lehet.
A rosszat egyedül jóval lehet legyőzni.
A gonoszság térhódítását hittel megelőzni.
Ha tele van a lelked a napi szeméttel.
Mit viszel át másnapra ha hozzá nem érsz fel?
Hiszen a holnap végtelen nagy ajándék
Áldással kezd a napot, mint egykor nagymamádék.
Éld meg az életet, szeress ameddig lehet még.
Legyél másoknak támasza, a bajban menedék.
A kifogások helyett inkább érdemeket gyűjtsél.
Sértődés és megbántás helyett kiengesztelődjél.
Viseld méltósággal terhed, amit az élet rád mér.
Ne ítélkezz, mert nem tudhatod milyen a háttér.
A restséget tudatos munkával lehet legyőzni.
A kétséget hittel, bizalommal tudjuk elűzni.
Rakd félre a haragot, s a fehér zászlót tűzd ki.
A gonoszság csíráját a szívedben írtsd ki.
Ha utad során hitetlenséggel találkozol,
Élő hitedről tegyél jó tanúbizonyságot.
Lépteid nyomán óvjál meg minden kis virágot.
Illatával és tisztaságával had ékesítse e világot.
Ha még sem látják meg a jó utat az emberek
S ha béke helyett tovább szólnak a fegyverek,
és az esztelenségtől a föld is megremeg,
Légy te az aki, és ments meg minél több gyermeket...
Mert tudjuk, hogy bennük van a jövő!
Ha nincsenek, utánunk ki jő?
Ha a hazugság és a lopás szentség volna,
Mennyit fogyatkozna az angyalok dolga.
Temérdek embert lehetne már itt a földön szentté avatni.
A világ buckáin nem kéne botlani, hanem tudnánk haladni.
De jaj nekünk, ha meghasonulna a Mennyország.
S nem lenne a becsületnek értéke, és szent a jóság,
Akkor milyen árva lenne itt e világban a lélek,
Nem lenne hely, ahová örömmel visszatérhet.
Nem motiválna senkit az a fedhetetlenség,
Teljesen elveszne az ember, e felöl nincs kétség.
De van, aki így tökéletesnek is messziről lesajnálja.
Most akar mindent és ha bűnt halmoz sem bánja.
Miért gondolják sokan, hogy szabadon lophatnak, csalhatnak.
Immár eljött az idő, amikor már a bárányok sem hallgatnak.
De ha van birka, aki még e sok gaztett után a farkasokkal táncol,
Azoknak üzenem, hogy ne szórakozz velem, mert az én életemmel is játszol!
Ha nem látod a szemeddel a romlását e világnak.
És igeneddel asszisztálsz, mikor a becsület alább hagy.
Mikor ellenség képet gyártanak belőlünk nagyüzemben,
elhitetik, hogy mindenki szar, de velük minden rendben.
Amikor meggazdagodnak a világ szörnyűségét meglovagolva.
S nem fogják fel, hogy az valójában egyenes út a pokolba.
Amikor az igazság helyett szent lesz a gazság.
S a tv be megy a Valótlangságra épülő alternatív valóság.
Amikor az emberek a terhek súlya alatt roskadva már a kiutat sem látják.
Szembesülnek vele, de hangjukat nem hallatják, s nem kiáltják: hazugság!
Nem elég akkor már a csendes imádság.
Cselekedni Isten nevében kötelesség, s nem csupán kiváltság.
A keresztény ember nem uralkodni, hanem szolgálatra termett.
S nem a pénz és hatalom rabszolgájának, akik megtöltenek egy termet.
A világ hívságait imádva vakon vezetni világtalanokat,
S közben meghamisítani, s eltiporni lábnyomokat?
Mit akarsz elérni ezekkel?
Ami nem a tiéd, attól el a kezekkel!
A gyökereim a családom nem hagyom.
A gyerekeim jövőjét rablók kezébe nem adom.
Azt mondja a mondás „egyik kutya másik eb”
A kutyák nevében tiltakozom, mert egy kutya hűséges és szeret.
De itt önző és hazug emberekkel van dolgunk.
Akik nem enyhítették, inkább tetézték a gondunk.
Ember, addig, amig tetteiddel csak magadat fényezed,
Amíg nem nyújtod a rászorulók felé a két kezed,
Ameddig nem jössz rá, hogy a te bőséged mások ínségének orvosa.
És az erős azért áll szilárdan, mert korábban a gyengét hordozta.
Ha az életed nem a szeretet tölti meg tartalommal
Nem érsz semmit a megszerzett hatalommal...
Saját tornyodról fogsz a mélybe zuhanni.
A hazugságaid fognak megfojtani.
Jobban járnál, ha elharapnád a nyelved.
Hiszen hamarosan letörik a kedved.
Mert meg kell állnod majd ott a nagy kapuban.
S mikor hatalmat kaptál a hazugság nem volt az alkuban.
Szégyenszemre sorra előkerülnek a sötét dolgaid.
Akkor nyomnak össze majd temérdek gondjaid.
Mert törvényszerű, hogy az Igazság erőre kapjon.
Hogy az egyensúly helyreálljon és megmaradjon.
Úgy legyen! S hiszem, tudom, így lesz!
A Szeretet Isten mindent bevégez!
Csukott szekrény mélyén lapul a múlt.
Nyitva volt régen, de mára már az igazság elavult.
Titkot kreáltak belőle, pedig gyökere a mának.
A hamis múlt oka lehet a problémáknak.
Elszigetelték, hogy ne zavarjon, hogy ha fáj.
E bukott világ tanúira, ó Uram, mondd mi vár?
Jövőre már egy újabb szekrény lesz tele vele.
Benne lesz majd ez a mostani jelen jövőnek szánt levele.
Hogyha majd minden a napvilágra kerül,
Vajon kinek izzad majd jobban a tenyere?
Ezen pár versemmel, amit gyorsan egy csokorba kötve itt megosztok veletek, kiállok a saját eszközeimmel minden igazságtalanság, és e világban (hazánkban) tapasztalható hamis és bűnös magatartás ellen felszólalva.
********************************
.
Isten áldjon meg mindannyiunkat!
.
Tisztelettel: Rózsa Sándor - Sandroz
.
Elnézést kérek, hogy mostanában kevesebbet "posztolok", de könyvem megírása leköti szabadidőmet, de igyekszem itt is aktív lenni. Isten áldjon meg benneteket.. Kérem, és köszönöm imáitokat értem, és szolgálatom kiterjesztéséért... Hálás vagyok !
Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz.
Látogasd meg a Gasztroblogomat is ( Chef Sandroz ), amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. Kattints ide
*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.
"Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom." (Zsoltárok 127,3)
A megfagyott Krisztus - 
Az utóbbi héten három verset írtam, amit itt is megosztok veletek. Készítettem belőle videókat, azok linkjei a vers után van beágyazva. Arról írok, ami leginkább foglalkoztat...
A sport a test és elme teljesítőképességének fejlesztése, fokozása, és annak megmérettetése érdekében tett erőfeszítés.. "
Életünk során sok ajtón ki-be járunk, és mindegyik - ha akarjuk, ha nem - nyomot hagy bennünk, ahogy mi is nyomot hagyunk magunk után a környezetünkben.. Észrevétlenül is, de mindig változunk, de közben ugyanazok vagyunk, és mégis mindig mások... A lényeg, hogy mindig tudjunk önmagunk lenni.., azok, akik éppen vagyunk. Ne akarjunk másnak látszani. De közben ismerjük fel, hogy Isten kegyelméből mik is lehetünk...és ez a végtelen erő és lehetőség mindig ott van bennünk és körülöttünk.. Viszont van úgy, hogy ez a változás fájdalmas.. lerombol bennünk, aztán újra felépít dolgokat az Úr, hogy ezáltal többek és jobbak legyünk, hogy tanuljunk, hogy fejlődjünk.. Tehát ne szégyelljed, ha közben "ordíthatnékod" van, vagy szólni sincs kedved, és saját magad szigetére száműződ magadat. A lényeg, hogy ne szűnj meg szeretni, és közölni-kifejezni azt másokkal, mert a szeretet a sziklád, amin mindig erősen megállhatsz. 
"Bevallom szeretem magamat! - Régen nem szerettem... Mindig kritikus szemmel néztem magamra, és saját magam elé is olyan mércéket helyeztem, ami alapjaiban nem volt helyes.
A Szent Család rózsafűzér 
Az abortusz törvény elleni tiltakozásra válaszolva megkerestem egy verset, amit még 1999- ben találtam egy templom faliújságján, és megjelentettem az akkori Szívvel-Lélekkel újságomban: