Az abortusz törvény elleni tiltakozásra válaszolva megkerestem egy verset, amit még 1999- ben találtam egy templom faliújságján, és megjelentettem az akkori Szívvel-Lélekkel újságomban:
Ne öljél meg Édesanyám!
Elférek még, nagy a világ.
Hadd örüljek napsugárnak,
Madárdalnak, virágszálnak.
Ne öljél meg Édesanyám!
Szent keresztvíz hadd hulljon rám.
Ha megnőnek a piciny kezek,
Kenyeret keresnek neked.
Ne öljél meg Édesanyám!
Mert Téged is megöl a vád!
Várd meg amíg szerethetlek,
Két karommal átölellek,
Betegségben gyógyítgatlak,
Bánatodban vigasztallak,
Megköszöntlek neved napján.
Ne öljél meg Édesanyám!
Kicsi éltem Isten adta,
Nagy jutalmát Neked tartja!
Ég áldása énvelem jár,
Neveljél fel Édesanyám!
(ismeretlen költő)
Amíg a fenti verset keresgéltem két írásomat is megtaláltam e témában:
Van egy álmom: egy álmom, melyben az emberek egymás szemébe néznek, s egymásra mosolyogva barátként ölelkeznek… Egy álmom, amelyben minden anya féltő szeretettel magához öleli gyermekét, s minden apa vigyázó karjait családja fölé emelve az Égre tekint…
S szemem, mely kívánja az álmot, a valóság maró savától könnyre fakad, mert az Élet ítélet alá esett, s ott áll a mészárszék előtt, hogy az ítéletet bevégezzék rajta… De most félresöprök minden fájó valóságot, s az élő hit erejével kiragadom a hóhér kezéből e parányi kis életet, mely oly hatalmas és csodálatos lehetőséget, kincset rejt kis csírácskájában… Ó, én Istenem! Tápláld kegyelmeddel kietlen földedet, hogy az élet ne pusztuljon el, ne fojtsa el semmi hatalmas élni akarását, hogy a termékenység csírája bátran, s Isten békéjében növekedhessék! Igen, ez az álmom: a BÉKE! A szívek, minden emberi szíveknek a békéje… s ha csak saját szívemre nézek is, látom: mily távoli ez az álmom. A világ szennye és mocska mind behálózta az emberi szívet, s a szomorú az, hogy valami furcsa módon jól is érzi magát e torzságban… De van valami, ott a szív legmélyén, mely mégis kitörni vágyik… átvágni a nagy sárrengetegen, s tisztán, újra tisztán, minden bogáncstól megszabadulva, sebeiből meggyógyulva – szabad akar lenni… Élni akar! Életet adni, s elfogadni…! (Rózsa Sándor - napló - 1997)
Isten kegyelméből: Rózsa Sándor (Sandroz)
Elnézést kérek, hogy mostanában nem posztoltam, de egy nagyobb terjedelmű írásba fogtam, ami leköti szabadidőmet, de ezentúl igyekszem itt is aktív lenni. Isten áldjon meg benneteket.. Kérem, és köszönöm imáitokat értem, és szolgálatom kiterjesztéséért... Hálás vagyok !
Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz.
Látogasd meg a Gasztroblogomat is ( Chef Sandroz ), amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. Kattints ide
*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.
