„A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradnak!” (Edmund Burke)

Amikor megkaptam az indítást az Úrtól, hogy írjak a politikáról az Ő parancsai szemszögéből, azonnal elhárítottam azt. Mindig is kerültem minden politikai témát, és próbáltam magam függetlenítteteni tőle, - mondván, elegem van belőle! Hallani sem akarok róla! De mivel Istennek erős a hívása, ha konkrét terve van, így leírtam a címet, és nem vitatkoztam vele. Ahogy ezen írás végére értem beláttam, hogy nem lehetek független. Mert „mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból.” (Jn3,16) – mondja az Úr.

Isten Igazságához kell ragaszkodnunk, amit a Bölcsességen keresztül a parancsai által mutat meg számunkra. Nem lehetünk tétlen szemlélői a saját életünket, az ország, a világ sorsát befolyásoló tényezőknek sem. Ki kell állnunk, hallatnunk kell a szavunkat, és ha kell akkor kiáltanunk kell! Ez a könyv, illetve írás most az Én kiáltásom, amiben reményeim és hitem szerint Isten lehelete is benne van! Olvassátok, vizsgáljátok meg és tegyétek meg ti is azt, ami a ti részetek.  

„Egészen közel van hozzád a törvény: a szádban és a szívedben, hogy hozzá szabhasd tetteidet. Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz.” (MTörv 30,14-16)

Ezen írásom a jelenidő margójára szánom, és benne a hitem szemszögéből, és mindenféle politikai és emberi manipuláció mentesen, Isten parancsai vonalán fejtem ki egyéni véleményem. Vallom, hogy mehetünk jobbra, vagy balra, de ha igazán békét akarunk, akkor megállunk és magunkba szállunk. – ez kell ahhoz, hogy, rájöjjünk, hogy nem az irányokkal van baj, hanem az egyéni érdekek előtérbe helyezésével, és a közösségi szemlélet elvesztésével. A világ vezetői, a politika résztvevői mind érvényesülni akarnak, minél nagyobb befolyást, vagyont, hatalmat szerezni, de a szolgálat lelkülete nélkül. Az emberiségnek szüksége van egy új ébredésre, hogy levetkőzze az önzést, hogy hitre ébredjen, és a hite élő legyen! - Ez nem mehet így tovább! Elérkezett az idő, amikor nem újrakezdeni kell, hanem egy teljesen újat kezdeni. - Új lapra, új betűkkel, új szavakat írva, új értelmet adni mindennek… - Én ezzel az írásommal szeretném beletenni az én részem ebbe az újba.

Van hogy minden lelassul körülöttünk, de mi továbbra sem állunk meg, és mindenféle plusz tevékenységeket találunk ki, hogy megszokott pörgésünk kiéljük. Ha nem tudjuk magunkat lefoglalni, hát belevetjük magunkat a cyber világba, lájkolunk, kommentelünk, posztolunk, pörgünk tovább.. Olyan ez, mint egy drog... – Ha nem kap elég táplálékot a lelkünk, akkor a testünk kompenzál és nyitogatjuk a hűtőt, és közben nem is észleljük, hogy másféle hiányt szenvedünk… Ilyenkor, amikor végre lenne időnk elcsendesedni, mi magunk okozunk zajt...  Pedig meg kell végre tanulnunk a zajban is meghallani a csendet, vagy egyszerűen csak rátalálni a saját hangunkra.  Ezért most arra hívlak, hogy az helyett, hogy fröcsögteted mindenhová a negatív hullámaidat, és a fájdalmaiddal, a sérelmeiddel foglalkozol, és a múlton, vagy a bajaidon rágódsz, próbáld meg kifürkészni, meghallani, hogy mit mond neked ez az adott helyzet! Mi az üzenete számodra? Mit mond neked a Lélek a „mostra”, a jelenben… Remélhetőleg ezen írás végére számodra is nyilvánvaló lesz, hogy nem élhetjük ugyanúgy az életünket, mint eddig. Felelősséggel tartozunk, és ez a felelősség érvényesítése önmagunk számára a legfontosabb.

- Ha úgy érzed, hogy nincs szükséged további terhekre, hát akkor olvasd tovább ezen írást, és találd meg Őt, aki minden terhed elhordozta.

- Ha eleged van a politikai csatározásokból, akkor talán e sorok segíteni fognak, hogy meglásd azt az irányt, amire egyénileg személyesen hív a jó Isten, hogy megtaláld az utad, és megértsd, és átérezd, hogy mekkora a szükség van a szemlélet változásra, hogy valójában az emberekért tevékenykedjenek a politikai hatalmasok, s neked személy szerint mi a részed ebben.

- Ha szeretnél Isten törvényeiről és az élet nagy dolgairól, illetve a politika színteréről egy életszerű képet kapni, akkor ne a Tv-t kapcsold be, hanem a gondolataidat, és a lelked pedig ereszd szabadon, és tarts velem.

Manapság a templomokban a szószékről politikai ideológiákat puffogtatnak, a sajtóban, médiában, és az országgyűlés termében meg Bibliai idézeteket hallunk furcsa köntösben és értelmezésben. Olyan kérdéseket tesznek fel, és úgy kérdeznek, amire nincs jó válasz! Mert már a kérdés is hibádzik… Sajnos a politikában semmi sem az, aminek látszik… Ebben a zűrzavarban, ami most van, elég nehéz tisztán hallani, látni, s gondolkodni. Éppen ezért pont most van a legnagyobb szűkségünk arra, hogy valahogy el tudjunk igazodni ebben a katyvaszban, és ehhez segítséget kapjunk - adjunk.

A mai világban mindent készen kapunk. Hajlamosak vagyunk kész válaszokat gyártani magunknak, de ha olyan kérdések jönnek szembe, amire nem vagyunk felkészülve, kénytelenek vagyunk megállni és a saját lelkünk mélyére hatolni… Megvizsgálni több szemszögből, és meglátni az Igazságot… Ezek azok a helyzetek, ami által fejlődhetünk, s megtalálhatjuk gyémántjainkat. Persze ehhez sok felesleges földet, követ, kavicsot is ki kell termelnünk. Le kell bontanunk pár falat, építenünk kell pár hidat… De megéri... Itt az ideje tehát, hogy egyéni kérdéseket tegyünk fel, hogy saját válaszokat keressünk, hogy hallassuk a hangunkat, hogy érvényesítsük az Igazságot… De ezt mind a Szeretet által kell megtennünk, s nem a hatalmi harcokba beállva.  Nem vezet sehova, ha az ellenség, a gonosz eszközeivel szállunk harcba az igazságért, mert nem hasonulhatunk meg sem látszólag, sem ténylegesen.

A világ olyan, mint egy csatatér, s a szeretet közben meghal, elesik.. Különböző nézetek és nézőpontok csatáznak, s még a szűk baráti, - családi körben folytatott beszélgetések sem mentesek az éppen aktuális témák miatti vita és veszekedésektől. A közösségi média felületein ismerősök, vagy teljesen vadidegen emberek rendszeresen egymásnak esnek, s „kommentháborúban” próbálják kifejteni a maguk igazát, s elnyomni a másikét. Pedig a széthúzás nem old meg semmit. Az értelmes vita jó, de el kell fogadnunk, hogy minden ember más, és más nézőpontból látja a dolgokat. Nem láthatsz te sem a másik szemével, nem érezhetsz, gondolkozhatsz helyette, és mindenki csak a saját életét élheti, amiért csak ő maga felel. Nem kérheted senkin számon, hogy mást hisz, mást gondol, mást érez, mint, amit te. - Hiába más a nézeteitek, irányultságotok, bármerre is visz az egyén útja, Isten hagyja neki, és úgy alakítja a körülményeit, hogy mindazt, amit meg kell tapasztalnia, tanulnia, az végül megvalósuljon. Ahogy ez a te életedre is igaz. Isten a szabadságunk, a szabad választásunk, szabad akaratunk lehetőségét meghagyta e földi létben is. Milyen jogon korlátozhatná bárki is a másik szabadságát, vagy egyéni véleményalkotási jogát, illetve kiteljesedését, ha arra nincs feljogosítva!? Isten viszont „görbe vonalakkal is egyenesen ír”, s kiegyenesíti, ami nem egyenes… azt mondja: LEGYEN! – és hogy legyen hitetek szerint! Iszonyatos erő van ebben! Viszont figyelmeztet, hogy ezzel az erővel ne éljünk vissza! Törekedjünk hát, hogy szeretetben és igazságban járjunk… Jézus maga mondja, hogy Ő maga az Út, az IGAZSÁG és az ÉLET! Nem azért jött, hogy elveszejtsen minket, hanem hogy megmentsen. Kövessük hát a szeretet útján, amelyiken járva mindenki egyformán fontos, és amelyiken senkit sem zár ki ebből a szeretet közösségből.

„Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük.” (Lk 12,6)

„Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni?”    (Mt 6,27)

Isten tudja, hogy mire van szükségünk, hogy beteljesedjen a fejlődésünk, ezért az életünk folyását állandóan figyelemmel kíséri. Látja, hogy merre tartunk, és milyen módon és milyen céllal haladunk, és azt is, hogy meddig jutunk…  Ha az életben válaszút előtt állunk, induljunk el a meggyőződésünk szerint, de közben mindent Istenben bízva, szeretettel telve és Őbenne remélve, hittel, bizalommal… Ha így teszünk, akkor, bármilyen irányba is megyünk – Tehát ha közben Istenre figyelve haladunk, akkor ugyanúgy a cél felé tartunk, „mert Isten nem a célba érkezést várja el tőlünk, hanem azt, hogy felé tartsunk”.. a többit ő teszi meg… -bennünk, velünk, általunk… Mert Isten kiegészíti emberi hiányosságainkat az Ő Isteni tökéletességével…

Meg kell tennünk. amit mi meg tudunk tenni, a többit meg rá kell bízni az Élet sodrására… De ez csak akkor működik, ha mi magunk adunk irányt neki. Minden elmúlt és jelen pillanat a jövőt építi. A múlt tanulsága a jelen bölcsessége. Ne nézz hátra soha..., mert ha a hátad mögött hagyottak miatt visszafordulsz, azok újra eléd kerülnek, s mindazt, amiért lemondtál róluk, akkor elhagyod!

Isten mindig jelen van! Főleg akkor van közel, amikor úgy érezzük, hogy magunkra maradtunk.. Ő is ismeri ezt az érzést szent Fia, Jézus Krisztus által! Jézus minden bűnünket, bajainkat, terhünket, nehézségünket elhordozta a kereszttel, hogy Őáltala Ővele, Őbenne szabadok legyünk és az igazi boldogsággal ajándékozzon meg minden embert! Ehhez mindenki hozzáférhet, csak kérnie kell… Viszont sokszor van úgy, hogy arra sincs erőnk, hogy önmagunkért bármit tegyünk, hogy megmozduljunk, hogy szóljunk, hogy kiáltsunk. A némaság, a hallgatás sok feszültséget generál, és sokszor már csak akkor szólunk, ha már csak kiáltani tudunk… Ha úgy érzed el vagy telve ezzel a kirobbanni akaró feszültséggel, hát vegyél egy mély levegőt! Abban még nem halt bele senki. - Vagy elszáll a haragod, vagy jobban feljön a lelkedből a mélyen gyökeredző, emésztő indulat…

Megkérdezem tőled testvérem: - Elgondolkodtál-e már azon, milyen egyenlőtlenségek, fogyatékosságok vannak e világban...? Én úgy látom, hogy mindezek a bajok, az helyett, hogy növelnék az emberek közötti összefogást, az egységet, nagy mértékű széthúzást eredményeznek, s fokozzák az egymástól való eltávolodást.

Sajnos, a mai világban egyre inkább az emberek önmaguknak élnek. Megfásult, lélektelen tekintettel néznek egymásra, s nem érzik át a másik ember szükségét..., igényét arra, hogy észrevegyék..., hogy szeressék... Ó, mily sokszor megyünk el egymás mellett anélkül, hogy lelkünk kapcsolatba lépne egymással, s így esélyt adnánk a Szeretetnek, hogy a bennünk élő szikrával lángra gyújtsuk szívünket, s embertársaink szívét.

Ha nem közeledünk egymás felé azzal a szándékkal, hogy szeressünk… - magától Istentől tagadjuk meg a szeretet, s Őt taszítjuk el magunktól, - mert Ő a Szeretet.

Aki szeret, annak van figyelme, s meglátja mások szükségeit, s buzgóságra gyúl annak orvoslására. A krisztusi ember nem tudja elviselni, tétlenül nézni a többiek nyomorúságát, - legyen az lelki vagy anyagi természetű, - hiszen sokféle ínség van a világban.

„Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)

 A Szeretet cselekedeteinkkel, imánkkal, szavainkkal, de van, hogy egyszerűen csak azzal, hogy jelen vagyunk, meg tudjuk tartani és felemelni embertestvérünket… Persze mindezt úgy, hogy az a teher téged nehogy a porba sújtson. Nem mindenkinek lehetünk "angyala", de azzal, hogy másoknak szolgálunk a Szentlélek által, ugyanazon Lélek emel fel bennünket is a Szeretetben!

De aki egynek is a legkisebbek közül jót tesz.. Isten azt mondja, hogy úgy veszi, hogy vele tette.. Éppen ezért nem lehetünk tétlenek, önzők, vagy éppen kishitűek! Szolgáljunk egymásnak szeretettel!

Ha nyomasztanak az élet terhei, ha magányos vagy, ha úgy érzed nincs értelme az életednek, kezd el azonnal: imádkozz… Bízd rá Istenre minden dolgodat és lépj ki önmagad árnyékából! Kezdj el szolgálni..! Keresd meg kivel tehetsz jót, és meglásd minden csodálatos módon alakul. Hiszen Isten gondoskodik rólad, ha te is gondoskodsz azokról, akik számára te lehetsz az Ő kinyújtott keze. Választhatod ezt az utat, de azt is, hogy betemetkezel saját életed terheivel, és megpróbálod egyedül elhordani azokat… Nem arról van szó, hogy ne vállaljuk fel saját döntéseink hozadékát, vagy kibújjunk a felelősség alól, hanem arról, hogy Isten a rossz döntéseink és bajaink felett áll, és kész azt is a javunkra fordítani, ha átadjuk neki azokat…

Vigyázz! Csak azt vidd magaddal, ami jó lélekkel tölt el!

Ha mindenféle terhet cipelsz és ahhoz ragaszkodsz, s nem adod át az Istennek, akkor ne számíts az Isteni segítségre, csak a saját emberi erődre, mi pedig tudjuk, hogy véges… Ha igazán erős akarsz lenni, akkor valld be gyengeségedet, és kapaszkodj az Isten erejébe! Higgy, remélj, és ne aggodalmaskodj! Mert az aggodalom nem vezet sehová, s feleslegesen terheli meg a lelkedet! A Szeretet mindenre kigondolta már a válaszokat, s készen van Istennél MINDENRE a megoldás! Csak add át teljes szívedből gondodat Istennek, s ő átadja neked a megfelelő eszközöket, s megmutatja neked a legjobb utat! Nem kell, hogy egyedül old meg a problémáidat, hisz Gondviselő Istened van, aki mindenre figyel, és kész a segítségedre sietni!

A történelemben, de a saját életünkben is a személyiségfejlődésünk során láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy a kiéleződött helyzetek megoldását az ember zsigerből hatalommal, erővel próbálja megoldani. -Felemeli a hangját, jól megmondja, tüntet, támad, és mindent bevet, mert meg akarja győzni a másikat a saját igazáról… A nagy „igazságkeresésben” az ember észre sem veszi, hogy rég eltávolodott az Istentől. Mert az igazság a Szeretetben van! Minden, amiben nincs SZERETET, az igazságtalansággal van tele. Számtalan eset volt már a történelemben, amikor a „Szeretet nevében” követtek el égbekiáltó bűnöket. Üldöztetések, meghurcoltatások, háborúk, terrorcselekedetek, népírtások, oktalan és eltévelyedett gyalázatos megkülönböztetések, diszkriminációk… - A fanatizmus és a gyűlölködés, a szeretetlenség „gyümölcse”. Amikor egyre jobban a világi érdekek dominálnak, amikor a közöny és az érdektelenség miatt még jobban halmozódnak a bajok, amikor a félelem mindent áthat, és lebénít-legyengít, - fel kell ismernünk az egyéni felelősségünket… 

Nézzünk magunkba: Szent István országában, büszkén vall­juk magukat kereszténynek, de a templomok üre­sek, és nem ismerjük, vagy csak szimplán sem­mibe vesszük Isten legfőbb parancsait, és azok valódi tartalmán sem elmélkedünk. Isten parancsai mind a szereteten alapszanak. Ha a szeretet ismérveit nézzük, akkor magát a politikát az Isten parancsaival össze­fűzni elég meredek vállalkozás, de én most erre kaptam hívást, így megpróbálom.  Előre leszögez­ném, hogy a "politika" szó számomra ebben az írásban nem nevesíti egyik pártot, s a kormányt sem, de ki-ki felismerheti kénye kedve szerint azokat benne. Igyekszem nem kritizálni, hanem inkább felhívnám a figyelmet a Szentírás, és a józanész alapján egyes tevékenységek hatásaira, a Tízparancsolat szemszögéből, egyéni rálátásommal. Mindvégig szeretnék megmaradni a saját hitemnél-igazamnál, ezt próbálom láttatni, ezen írással, s ez nem feltétlen kell, hogy azonos legyen az olvasóéval. Nem keresem senkinek a szimpátiáját. Ember kívánok maradni, -szabad s egyedi, önálló véleménnyel..., és ezt kívánom a Kedves Olvasónak és a jövő nemzedékének is. Vallásosság helyett az élő Isten hitet értékelem. Katolikus keresztény vagyok, és hiszek a SZERETET erejében, az Életben, amelyet mindenkinek emberhez méltóvá kell és lehet tenni. Hiszem, azt is, hogy ebben mindenkinek a személyre szabott saját eszközeivel részt kell vállalnia. Vallom, hogy a közjót és a szeretet cselekedeteit minden egyéni érdek elé kell helyezni. Minden emberi közösség vezetőinek úgy kellene viselkedni, mint az isteni gondviselés szolgájának… A képviselő a lakosságot kell, hogy képviselje, s el kell határolnia magát minden olyan egyéni és egyéb (párt-) érdektől és céltól, ami a közérdekkel és közakarattal szemben áll, s ami sérti a személy emberi, ill. társadalmi jogait. Hiszek az Igazságban, és abban, hogy mindenkinek joga van hozzá, hogy érvényesítse azt… Hiszem, hogy a pártcsatározások helyett a mindennapi élet küzdelmeire kell ráirányítani a figyelmet. Meggyőződéssel vallom, hogy „minden társadalmi intézmény kiindulópontja, tárgya és célja kell, hogy az emberi személy legyen.” (GS25,1.§.) Elhatárolom, és távol tartom magamat mindenféle szélsőségtől, s olyan nézettől, amely nem a SZERETET szerint való. A szeretetből fakadó tenni akarás motivál. Úgy gondolom, hogy arra várni, hogy majd mások megoldják a feladatokat: önámítás, és túl kényelmes magatartás.  Meggyőződésem, hogy a közérdek szolgálata minden egyén személyes érdeke… Egy közösség, egy település, egy ország akkor tud igazán fejlődni, ha a vezetői, és a lakosság kölcsönös felelősségteljes lelkületben összefognak, és „egy szív egy lélek” lendületes munkával emberhez méltó körülményeket, tiszta környezetet és pozitív légkört teremtenek maguk körül. Kicsiben hűen, és nagyban is ugyanúgy, egyformán fontos minden ember szándéka, hozzáállása, cselekedete. Hajlamosak vagyunk azzal álltatni magunkat, hogy kicsik vagyunk ahhoz, hogy befolyással legyünk bármire. Egy ember cselekedete, szava elindíthat és megállíthat jót és rosszat is. Mindkét esetben hatalmas felelősség terheli. Tehát minden ember, képes a jóra, és nem csak a tettekkel árthat másoknak, hanem a közömbösségével is. De az emberi szóban, és cselekedetben ott van a teremtő erő.. S ki kell mondanunk a jóra, hogy „legyen”! A rosszra meg, hogy „megállj” , s „takarodj”!

Sohasem késő! Az életben mindig mindenben ott a változás… Isten az egy állandó, aki ugyanúgy szeret… De Ő szereti a változást, értékeli a törekvést… S megáldja azokat, akik mernek és akarnak az álmaikért, a jó érvényesüléséért, a szeretet győzelméért tenni.

Jézus életének minden mozzanata arról tanúskodik, hogy gondja van "testvérei" szükségleteire.

Hogy hogyan élt Jézus? - Teljes ráhagyatkozással és egységben az Atya Istennel. Jézus kijelenti: "Magamtól nem tehetek semmit."(Jn 5,30) - Ő mindent az Atyaisten dicsőségére tett, - s ezt tanítja nekünk is, saját életpéldájával, szavaival, tetteivel.

"… a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött. Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött."(Jn 5, 36-37)

Jézus, az Atya Istennel való tökéletes egysége által Őt magát vitte el az emberekhez…

"Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya énbennem"(Jn 14,11)

"Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok. (Jn 14,7)                                     

Nekünk is Istenben élt életünk által kell megismertetni Jézust, ki a szeretet pecsétjével tanúságot tesz, - hogy Övéi vagyunk, s az Ő tanítása él bennünk.

 Drága Jézus, befogadlak Téged a szívembe, hogy bennem élj, s az Igéid által Új Életem legyen, s te magad legyél az, aki tanúskodik arról, hogy az atya Isten Szeretete mindenki számára nyitva van. Ámen.

„Mert maga az Isten az, aki végzi a munkáját bennetek, és segít, hogy ti is azt akarjátok tenni, ami neki örömet szerez. Ő ad hozzá erőt is, hogy képesek legyetek megtenni, amit kell.” (Fil 2, 13)

hamarosan folytatás.. 

Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz. 

Látogasd meg a Gasztroblogomat is ( Chef Sandroz ), amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. Kattints ide

*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.

SZENTLÉLEK LITÁNIA !

Ebben a nehéz helyzetben különösen szükségünk van az Égi segítségre, találtam egy hathatós imát, ami mindenre kiterjed és segít megfogalmazni saját kéréseinket is! Imádkozzuk minél gyakrabban!

Örök Atya, felajánlom Neked az emberiség minden szenvedését, minden emberi munkát, imádságot, s mindazt ami az egész napomat betölti. Egybekapcsolom a Te szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésével és a Szentlélek szeretetének erejével a Szeplőtelen Szűz Mária által az Isten dicsőségére, hogy Téged az emberek keressenek, megtaláljanak, szeressenek és a lelkek üdvösségére kitartóan imádkozzanak. Ámen.

+ Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben, most és mindörökkön örökké. Ámen.

Minden kérés után mondjuk: Légy magasztalva és dicsőítve!

1.      Szentlélek Úr Isten, jóra való sugallatod előzze meg tetteinket és kísérje azokat a Te segítséged kegyelme, hogy minden munkálkodásunk  Veled kezdődjék.

2.      Szentlélek Úr Isten, szállj le fenséged trónjáról és készíts helyet a Te szolgád szívében.

3.      Szentlélek Úr Isten, akit az Atya és a Fiú tisztel, segíts állandóan az Isten jelenlétében élnem.

4.      Szentlélek Úr Isten, akit az Atya és Fiú tisztel, taníts meg az Atya Isten akarata szerint élnem.

5.      Szentlélek Úr Isten, aki az Isten Fia szívében székelsz, taníts meg megismerni és szeretni Téged.

6.      Szentlélek Úr Isten, aki az Atya dicsőségéről gondoskodik, taníts meg Isten bizalmában odaadóan élnem.

7.      Szentlélek Úr Isten, a tűznyelvek jele, gyújtsd szívemben a szeretet lángját.

8.      Szentlélek Úr Isten, titkos fehér galamb, taníts meg szeretni a Szentírást.

9.      Szentlélek Úr Isten, akinek se arca, se neve nincsen, taníts meg helyesen imádkozni.

10.    Szentlélek Úr Isten, aki a próféták ajkával szólsz, taníts meg nyugodtan, kiegyensúlyozottan élni.

11.    Szentlélek Úr Isten, szeretet lángoló tűzhelye, taníts meg okosan és türelmesen élni.

12.    Szentlélek Úr Isten, minden mennyei és földi javak birtoklója, taníts meg szerényen és alázatosan élni.

13.    Szentlélek Úr Isten, kinek kincsei mérhetetlenek, taníts meg megérteni a szenvedés értékét.

14.    Szentlélek Úr Isten, kinek kincsei megbecsülhetetlenek, taníts meg helyesen kihasználni a drága időt.

15.    Szentlélek Úr Isten, meg nem szűnő szeretet, oltalmazz a gőgtől és a szeretetlenségtől.

16.    Szentlélek Úr Isten, taníts meg ellenállni a haszontalan gondolatoknak és a felesleges képzelődéseknek.

17.    Szentlélek Úr Isten, a kegyelmek osztogatója, taníts meg mellőzni a felesleges beszédet és tevékenységet.

18.    Szentlélek Úr Isten, akinek teljességéből mindannyian merítettünk, taníts meg hallgatni és a kellő időben szólni.

19.    Szentlélek Úr Isten, örök szeretet, taníts meg jó példát mutatni másoknak.

20.    Szentlélek Úr Isten, végtelen jóság, adj kitartást a jóban.

21.    Szentlélek Úr Isten, édes tanító, taníts meg helyesen bánni az emberekkel.

22.    Szentlélek Úr Isten, lelkek kedves tanítója, taníts meg, hogy ne ítélkezzem senki felett, és a sérelmeket ne emlegessem.

23.    Szentlélek Úr Isten, fény mely a lelkeket boldoggá teszi, taníts meg meglátni mások szükségleteit, és a jócselekedeteket nem elhanyagolni.

24.    Szentlélek Úr Isten, nyomorultak atyja, add megismernem saját hibáimat.

25.    Szentlélek Úr Isten, aki csodákat művelsz a lelkekben, vezess éberséggel a tökéletességre.

26.    Szentlélek Úr Isten, aki ismeri a világegyetem jövőjét, segíts megszabadulni a sátán és a test rabszolgaságából.

27.    Szentlélek Úr Isten, aki előtt nincs titok, segíts elmenekülnöm a sátán ármányai elől.

28.    Szentlélek Úr Isten, aki ismeri az én jövőmet, a Te védelmed alá helyezem magamat, családomat, testvéreimet, barátaimat, jótevőimet és minden embert az egész világon.

29.    Szentlélek Úr Isten, taníts Isten dicséretére és dicsőségére, az emberiség üdvösségére és Szűz Mária örömére élni, hogy mint gyümölcsöző hasznos szolga, jó halállal haljak meg.

30.    Szentlélek Úr Isten, légy lelkem lelke, siess kegyelmeddel segítségemre. Segíts, hogy mindenben Reád hagyatkozzam, nevedben dolgozzak és Veled imádkozzak. Amen.

A karácsonyi készülődés közepette eszembe jutott egy közel 30 éve történt karácsonyi csoda, aminek részese lehettem. A keszthelyi karmelita templomba jártam heti rendszerességgel közösségbe, és szeretettel beszélgettem a misék után a templomban könyveket áruló drága Klárinénivel. Olyan gyermeki tisztaságot, szerénységet, alázatot, szeretetet azóta sem láttam felnőtt emberben, mint őbenne. Beszélgetéseink során mesélte, hogy fiatalabb korában hittant tanított gyermekeknek, és Karácsony előtt bábjátékot adtak elő Jézus születéséről. S még mindig megvannak a főbb bábjai. Láthatta rajtam a lelkesedést, mert megkérdezte, hogy nincs e kedvünk a közösséggel egy ilyen bábjátékot összehozni, és a templomban előadni. A lényeg, hogy találtam rá lelkes embereket, és készítettünk még bábokat, paravánt és díszletet. Kiválasztottam pár a témához illő karizmatikus gitáros éneket, és a szentírás szövegének meseszerű leiratával, pár nap alatt írtam egy zenés bábdarabot. Én, mint mesélő ültem egy fotelben a paraván mellett, jobbomon egy kis sámlin fehér ruhában egy 5 éves körüli gyermek ült, mint az angyalom. A paraván előtt egy fehér nagy párnán szintén angyalként két 3-4 éves korú kislány ücsörgött, és a darab olyan csodaszép volt az énekekkel, a bábokkal, hogy a karácsonyi csoda ott abban a pillanatban megtörtént.. Elmentünk hát a rögtönzött bábszínházzal előadnia a karácsonyi történetet a keszthelyi idősotthonba, és az ingyen konyhára is.. Az utóbbi olyan meghittre sikerült, hogy a paraván mögött könnyes szemmel egymás kezét fogva ujjongva dicsértük az Urat... Nagyon szép emlékem.

Olyan jó lenne, ha ebben a megterhelt világban is tudnánk őszintén örülni Istennek, egymásnak, és szeretettel, tisztán, őszintén tudnánk szolgálni másokat..., s bennük Istent. 

Drága Klárinéni anno megosztotta velem egy versét, amelyet 1999-ben a blogommal megegyező nevű kis újságomban (EGY SZÍV EGY LÉLEK) közzé is tettem. Most így sok év után szeretném újra elérhetővé tenni, mert egy olyan léleknek a színtiszta írása, aki megélte Isten Igéit, és elfogadva Isten Kegyelmét, szeretettel élte is a hitét. Hálásan köszönöm az Istennek, hogy ismerhettem őt személyesen... Klárinéni nekem azt tanította, hogy a szentség nagyon egyszerű... Elfogadni Isten Szeretetét, és belesimulni az Ő Akaratába.. Ez a kis verse saját életéről szól, ahogy Ő felfogta a küldetését - Jézuska játékszerének lenni... Játékosan, emberi egyszerűséggel írta le az elhagyatottság, de a soha nem fakuló remény állapotát, s az Úrral való személyes bensőséges viszonyt, amit megélt.  Drága Klárinéni! Imádkozz értünk! Segíts nekünk, hogy mi is el tudjuk fogadni az Úr Útjait, és megtaláljuk küldetésünk, s megszülethessen bennünk is a Betlehemi Jézus. 

Fogadjátok szeretettel Klárinéni versét, amely lelkének csodás megnyilatkozása...

Szentimrey Klára: Jézuska játékszere  (Kis Szent Teréz gondolata alapján )

Jézuskám! Két kis kezedben

Labda legyek én is, mint Kis Teréz.

Játssz velem! Dobj föl magasra,

S a levegőből, ha visszaesem,

Nyughelyem isteni kis kacsód legyen.

Játékszer legyek szent kezedben,

Imádott, drága, kicsi Jézusom,

Mely játékszer, hogyha kedves Neked,

Jókedvűen szívedre öleled.

Játékos gyermekkedvednek

Egészen, egészen rabja legyek,

Ha magadhoz ölelsz, boldog leszek…

De ha meguntad játékos kedvedet,

És elgurítasz, vagy „eldobsz” Magadtól,

Vagy lyukat fúrsz rám csupa „unalomból”,

Én mindazért akkor is hálás leszek,

És a sarokba gurítva is boldog leszek.

S ha ott hagysz árván, kifúrt oldalammal,

Türelmesen várok Jézuskám Reád,

Mert tudom, hogy egyszer eszedbe jutok majd,

S elgurított labdád észreveszed,

S örömmel nyújtod majd

Áldott szent kacsócskád,

Hogy a kis maszatos labdát fölvegyed.

Ó, és milyen boldog s vidám leszek akkor,

Mert Te, Jézuskám, újra rám találsz,

És én a sarokban oly hosszú ideig

Nem hiába vártam Tereád.

Fölveszel két kis kezedbe,

Megnézegetsz, milyen kis rút vagyok,

Aztán átölelsz drága kezeddel,

És én Tenálad széppé változok.

Lehet e valaki boldogabb hát nálam,

Mikor Jézuskának játéka vagyok,

Sarokba gurítva, ha árván is vártam,

Újra Jézuskám Szívén nyugoszok. 

Ezzel a verssel kívánok minden olvasónak Áldott, Békés Karácsonyt!

Isten kegyelméből: Rózsa Sándor - Sandroz

Értékesebb vagy minden meteoritnál

Nem rég olvastam egy cikket, amiben arról írnak, hogy egy különleges ritka égi meteorit darabot több, mint 1 millió dollárért kínált megvételre egy aukciós ház. Belegondoltam, hogy milyen nagyszerű érzés is lehet ilyen csodálatos, különleges, egyedi dolgot birtokolni, látni, - de valóban megér az ennyi temérdek pénzt? 

Milyen furcsák is vagyunk mi emberek. Mennyire eltorzult az értékrendünk… Egy az égből aláhulló kőzet darabot ennyire értékelünk, de közben simán elmegyünk az utcán a koldus mellett, akinek semmilye nincs, anélkül, hogy rátekintenénk. Pedig maga Jézus mondja, hogy ha jót cselekszünk egynek a legkisebbek közül is, akkor neki tesszük…  (Mt25,40) Micsoda kincs ez!

 – Te felismerted már Jézust másokban?

- Felismereted a saját életedben levő mérhetetlen lehetőségeket?

A jó Isten Akaratából születtünk le a földre, hogy az égi otthonunktól egy kis időre távol legyünk, s hogy itt tapasztaljunk, fejlődjünk, növekedjünk… Egyedi újlenyomattal, DNS lánccal, csak ránk jellemző összetett személyiséggel, és ábrázattal élünk itt a földön, és nem vesszük észre ezt a rendkívüli értéket magunkban, és másokban sem. Sőt, inkább beolvadni akar az emberek többsége, mert fél felvállalni egyediségét, különbözőségét. Folyton új, és újabb kütyükre áhítozunk, távoli országokba utazunk, hogy lássuk a csodát, de ha tükörbe nézünk reggel, akkor fintorgunk magunkra egyet, mert nem tudjuk szeretni a gyűrött ábrázatunk… 

- Ha saját magunkban nem vesszük észre a szépet, az értéket, akkor, hogy várjuk el, hogy mások értékesnek tartsanak bennünket, vagy hogy megbecsüljenek?!

- Ha önmagadat nem tudod szeretni, miképpen tudnád feltétel nélkül szeretni a másik embert?!

- Ha te magad nem ismered az igazi Szeretetet, akkor, hogy látná, találná meg bárki azt benned…?!

- Ha nem tudod szeretni azt, akit látsz, akkor, hogy tudnád szeretni Istent, akit nem látsz? (Jn 4,20)

A valódi kincsed nem olyan dolgok, amik kívülről jönnek létre, hanem ami benned van… Mivel Isten a saját leheletét adta belénk, és az ő képére formált bennünket, ezért felfoghatatlanul értékesek vagyunk. Egész életünk, - annak minden pillanata, történése, öröme és keresztje - azért van, hogy kikristályosodjon bennünk, hogy kik is vagyunk, s hogy milyen célból születtünk. Isten legfőbb célja ezzel, hogy boldogok legyünk, az a szeretet, ami Istentől való és oda visszatérő, meghatározzon minket. Nincs más dolgunk, csak, hogy felfedezzük magunkban, és körülöttünk ezt a rendkívüli, de mindenki számára juttatott ajándékot.… Minden emberben ugyanaz a csoda van jelen, és Isten gyönyörűsége tölt be, és éltet mindent és mindenkit. Isten különlegesnek, egyedinek és csodálatosnak teremtette az embert… - téged is, - engem is… Ha nem vagy képes még ezt meglátni, akkor kérd meg Istent, hogy nyissa meg a szemed, hogy hadd láss az Ő szemével. 

Isten kiválasztott minket, hogy különleges bensőséges kapcsolatban legyen velünk. Ezért éljünk úgy a világban, hogy fürkésszük őt mindenben. Keressük, hogy megtaláljuk… Kérjük meg, hogy mutassa meg irántunk érzett szeretetét, adjon hitet, békességet, gondoskodjon rólunk szent akarata szerint, és áldja meg az életünk! Kezdjünk el vele beszélgetni! Isten szereti, ha kérünk tőle, mert annyira szeret bennünket, hogy figyeli kéréseinket, de Isten nem süket, s ha kértél, adj hálát, és hidd el, hogy Isten figyel rád! Ő „nem ad követ, ha kenyeret kérünk tőle”. Ha netán nem úgy mennek a dolgok, ahogy te elképzelted, ne Istent kárhoztasd, hanem kérdezd meg tőle: „mi az, amit tanítani akarsz ezzel a helyzettel”.

Ne ragaszkodjunk semmihez, de minden körülmények között ragaszkodjunk Istenhez, mert az Ő szeretett gyermekei vagyunk Krisztus Jézusban. Bátran bízzuk rá magunkat, hiszen ő a Bölcsesség, és mindenre rálátása van. Jobban tudja, hogy mire van szükségünk! Nekünk embereknek annyi igényünk van, és rendre ki is fejezzük ezen igényeinket egymás felé, és Isten felé is. - Ha szeretünk valakit, akkor figyelünk az igényeire is, de azt tartjuk szem előtt, hogy mi a jó neki... Isten is így van velünk!

Ezért drága Testvérem az Úrban, arra kérlek, hogy most feltétel nélküli bizalommal, Jézus Krisztus nevében fordulj Istenhez, és azzal a szilárd hittel állj elé kéréseiddel, hogy Őneki hatalma van mindenek felett!

Isten teljesen intim, bensőséges kapcsolatra vágyik velünk, hiszen Jézus Krisztus személyében barátot, testvért is adott. Tehát közvetlenségre, felszabadultságra, őszinteségre hív… 

„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,9-17)  A szeretet gyakorlása, hogy minőségi időt töltesz a szeretteiddel! Istennel való időtöltéshez sem kell más, csak hogy egyszerűen állj meg, csendesedj el, hagyj időt magadra, olvass lélekemelő olvasmányokat, tanulmányozd a Szentírást, hallgass zenét. De keríts időt arra is, hogy nem csinálsz semmi mást, csak lélegzel mélyeket, és arra figyelsz, és így kiüresítve magad minden zavaró tényezőtől, keresed az Istent, aki ott van benned, a napfényben a szélben, a másik emberben. Őt lélegzed be, Ő VAN minden a mindenben… Nyisd ki a szívedet, hogy megtapasztalhasd az élet valódi értékeit. Keresd Őt, és eléd jön, szólítsd meg és egyszerűen csak kezdj el beszélgetni vele… Tedd ezt rendszeresen és egyre jobban fog menni, és egyre jobban fogod érezni magadat általa… Keress hozzá társakat, hogy együtt keressétek az Isten országát, ami köztünk van! Ha nem megy elsőre a saját szavaiddal imádkozni, akkor imádkozd a kötött imákat és gondolkodj el a szavain.

A Miatyánk imán elmélkedve egyértelműnek tűnik, hogy Jézus arra hív minket, hogy teljesen ráhagyatkozzunk a Mennyei Atyára, és rámutat, hogy a megbocsátatlanságban elakadás van. Szemléltetve talán képzeljünk el egy olyan telefonvonalat, ami akadozik, és recseg, és zavarja a tiszta kapcsolatot. Isten hall minket, de mi csak „hallózunk” és kérdezgetjük, hogy „hallod?”„ott vagy”? Ha megbocsátunk, ha bocsánatot kérünk, akkor helyreáll ez a kapcsolat tisztasága… Nem kell, hogy túlgondoljuk… Egyszerűen csak tegyük meg, most! Nincs alkalmasabb idő a megbocsátásra, a bocsánat kérésre, a szeretetre, mint a MOST! Nem az a lényeg hol teszed meg, hanem, hogy egyből megtedd, ahogy érzed, és válaszd tudatosan az Isten Útjait. S ha megbotolsz, akkor mint egy gyermek fuss oda édes Atyádhoz, aki karját kitárva vár, s védelmezve átölel, megvigasztal, megáld és újra utadra enged… Itt a földön soha sem leszünk hiba nélkül, s valójában a tökéletesség abban rejlik, hogy befogadni az Úr tökéletességét, és elfogadni önmagunk és másokat úgy ahogy vagyunk-vannak..  

Hidd el: Értékes vagy, értékesebb vagy minden meteoritnál is!

Áldjon az Úr! Ha imádkozni, beszélgetni szeretnél (online), vagy személyesen, keress privátban…

ima:

„Ki vagy Te, édes fény, mely betölt engem, és beragyogja szívem sötétségét?

Mint anyai kéz vezetsz engem, s ha elengednél, egy lépést sem tudnék tenni.

Te vagy a tér, mely körül fogja és magába rejti létemet.

Tőled elhagyatva elsüllyednék a mélyben, a semmiben, melyből a létre hívtál.

Közelebb vagy hozzám, mint én magamhoz, bensőbb vagy, mint a legbensőm –

mégis elérhetetlen és felfoghatatlan vagy, Szentlélek! Örök szeretet!”

(Szent Edith Stein)

Isten kegyelméből: Rózsa Sándor - Sandroz

Lélekmentő rózsafüzér

- Vogl Katalin általi kinyilatkoztatása alapján - 

Imádkozzunk együtt a YouTube segítségével : 

kattints a linkre: 

https://www.youtube.com/watch?v=fuvvyQi0HaU

Az öt tizedes rózsafüzéren imádkozzuk:

Keresztre:

Mennyei Atyánk! Mindenki nevében, és minden lélekért, Jézus Irgalmasságára hivatkozva kérem a Te irántad való Szeretetet!

3 kis szemre:

Ó, Jézus Szentséges Szíve! Hiszek az irántam való szeretetedben!

Nagy szemekre:

Uram, minden ember szívében égjen a Te Szereteted Tüze, és égessen el mindent, ami nem Érted van.

Kis szemekre:

Szűz Mária, Bűnösök Menedéke! Könyörögj értünk Isteni Szent Fiadnál! 

Annyira szeretem az életben ezt a változatosságot, sokszínűséget... A százszorszép melletti sárguló falevél, a zöld fű,.. Mindegyik olyan szép, és olyan jól elfér egymás mellett. Isten beszél hozzánk általuk, s fejezi ki velük irántunk érzett szeretetét... 

Rohanó világunkban mindenen átlépünk.. pedig olyan sok szépség van a teremtésben. Ha nyitott szívvel és befogadó lélekkel éljük az életünket, akkor megláthatjuk, átérezhetjük az Élet csodáját!

Lassuljunk le egy kicsit, és ne csak nézzünk, lássunk is!

- Ha belenézel a tükörbe, te mit látsz benne? Vonásaid, arcéled, esetleges ráncaid mögött meglátod e magadban ezt a csodát? Ha ránézel a körülötted élőkre, akkor látni is akarod e őket? Vagy csak átsiklik mindenen és mindenkin a tekinteted? - Pedig, ha odafigyelsz, és hagysz időt önmagad és mások számára, hogy saját fényét megmutassa a lélek, rájönnél: Mindenki szép!

Olyan jó, hogy különbözőek, egyediek vagyunk, és nem egy skatulyából előhúzott lélektelen Barbie babák. - Mindenkiben van szépség, amit nem is olyan nehéz felfedezni, ha a „szeretet szemüvegén” át látjuk. A külcsín megfakulhat, de akinek van szeme rá, az megláthatja a valódi szépséget. Lehet, hogy csak egy sugárzó mosoly, egy kifejező tekintet, vagy egy mozdulat... árulkodik róla, de lehet, hogy magad sem tudod mi az, ami megfog és vonz a másikban. A szépség mindenkinek mást jelent.. - és ez így jó!

A szépség magját pont az adja, hogy összeköt bennünket az Egy, aki Minden a Mindenben.

Minden ember szívében él az Isteni Szeretet, és arra készteti a lelkünk, hogy azt másoknak átadjuk, és persze vágyódik is a hasonló töltöttségre. Életünk folyamán sok hatás ér bennünket, s legtöbbször környezetünk szeretetnyelvét elsajátítva próbáljuk mi is megosztani a szeretet.

Különböző módon fejezik ki szeretetüket az emberek a másik iránt. Van, aki az érintéseivel, van ki a szavaival, mások gondoskodásával, kedveskedésekkel, egyesek ajándékozással, vagy azzal, hogy jelen van, és figyelmet szentel a szeretett személynek. Legtöbbször ezekből egy kombináció az, amit az egyén szeretetnyelvének nevezhetünk, viszont van egy, ami a legjellemzőbb rá. S általában ezt a fajta szeretetet érti meg, fogja fel leginkább.

Lelkünkben hozott alap tulajdonságainkhoz hozzáadódnak a környezetünk, és életünk történéseinek a hozadékai. Minden ember a kialakult személyisége szerinti szeretetkapcsolatra vágyódik. Ha olyan emberrel találkozunk, akinek más a szeretetnyelve, hajlamosak vagyunk elvárni tőle, hogy beszélje a mi szeretetnyelvünket, hogy szeretetét olyan módon fejezze ki, amit mi ismerünk, ahogy mi szeretünk... Pedig, aki igazán szeret, az készséges a szeretetet felismerni, elfogadni és akár megtanulni azt személyre szabni, hogy eljusson a másik ember szívéhez. Ez olyan, mint amikor a különböző anyanyelvű emberek megtanulnak egymás nyelvén beszélni, vagy választanak, kialakítanak egy közös nyelvet, hogy kommunikálni tudjanak.

Tehát, ne sértődj meg, ha párodnak nincs érzéke az ajándékozáshoz, vagy nincs szókincse a bókokhoz, ha el tudja mondani szeretetét egy öleléssel, mindent megkaptál, amit az élet adhat! De ha nem tudsz lemondani a szavakról, akkor tanítsd őt szeretettel arra a szeretetre, amire te vágysz. Vagy mutasd meg neki milyen érintéseket szeretsz, milyen kedveskedésekkel tehet boldoggá! Egy szeretetkapcsolatban két egyenrangú fél alkot egy új egészet, úgy, hogy saját teljességét csorbítatlanul beleteszi a közösbe. A szeretetben nem veszik el semmi, csak teljesebbé válik, mert egyszerre élheted meg saját léted teljességét, és szeretetetek által, egy még teljesebb Egységet, mert ebben az Egységben Isten az EGY, aki összetartja szövetségeteket!

A szeretetkapcsolatot az életben megélni, az egy kőkemény munka, közös erőfeszítések sora. Elengedhetetlen a tudatosság, a szándék, az őszinte nyitottság, és az, hogy adjunk magunknak és másoknak időt, figyelmet, és hogy együtt törekedjünk a szeretetre. 

Isten soha nem rekeszt ki senkit a szeretetéből, és minden embert olyannak fogad el, amilyen. - Ezt nekünk is gyakorolnunk kell! Erre a megállapításra csak ismeret útján lehet eljutni. Ennek elsajátításának feltétele a kommunikáció. Egy szeretetkapcsolatban az elsődleges, hogy beszélgessünk egymással szeretettel...( tehát, szavakkal, kedveskedésekkel, gondoskodás útján. Fejezzük ki szeretetünket ajándékokkal, érintésekkel, és azzal, hogy minőségi időt töltünk egymással.) Mert  A SZERETETNYELV, valójában egy ISTENI CSATORNA, amelyben a lelkek közötti párbeszédben Ő maga van jelen. 

Olyan könnyen elfeledkezünk mi emberek erről, s ha olyannal találkozunk, amit nem értünk meg, figyelem helyett bezárunk, megsértődünk, mert nem azt kapjuk, amit elvártunk, amire számítottunk… Pedig lehet, hogy ha nem keményítenénk meg a szívünket, sokkal többet kapnánk, mint amit valaha elképzeltünk. Ha nem próbáljuk megérteni, meglátni, meghallani, hogy az a másik lélek milyen módon fejezi ki a szeretetét, akkor esélyt sem adunk arra, hogy életének értelmét beteljesítse…

Sokszor értetlenül állunk olyan szeretetkapcsolatok szemlélésekor, amik nem a saját értékrendünkbe tartoznak, vagy ami távol áll tőlünk… Hajlamosak vagyunk nem elfogadni azokat, sőt megkérdőjelezzük annak létjogosultságát, még akkor is, amikor tudjuk, hogy Isten nem személyválogató! Ennek ellenére kritizáljuk, megszóljuk, elítéljük a másikat, mert más; ha más, mint mi; és más, mint amit mi megszoktunk. Pedig csak bele kellene gondolnunk, hogy miképpen esne nekünk, ugyanez, fordított esetben… Talán ez az egyszerű gondolat visszatartana attól bennünket, hogy megsértsük mások magánszféráját. Mert szeretni emberi jog, és isteni kiváltság az ítélet! 

Soha ne felejtsük el, hogy itt a földön "homályosan látunk" (1Kor 13,12).  Soha nem fogjuk úgy látni a másikat, vagy önmagunkat, ahogy az Úr lát minket, illetve, ahogy ő látja az embert. A színről-színre való látás Isten ajándéka. Lelkiekben képesek vagyunk rá, hogy Isten szemével lássunk, de Lélek nélkül csak az árnyainkat.. mások árnyait láthatjuk, - mint egy piszkos üvegen átnézve, amit e világ torzulása okoz bennük és bennünk…

Lelkünkben levő alaptulajdonságainkat, személyiségünk alapjait nem tudjuk felülírni, de életutunk során felvett személyiségjegyeink (amik neveltetésünk, a kultúra, a társas kapcsolatok, a környezeti hatásokból eredőek) viszont folytonos változásban vannak. Persze ez a változás elengedhetetlen is, hogy valójában megmaradjunk a SZERETETBEN!  

Isten szeretetből és szeretetre teremtett bennünket! Felruházott számtalan tulajdonsággal, képességgel mindenkit, többek között az örök fejlődés képességével is, hogy boldogok legyünk, sőt, mások boldogságáért is tudjunk tenni.. Ez az élet értelme.. 

Ideje megtanulnunk, végre SZÍVVEL-LÉLEKKEL élni! Elfogadóvá, és befogadóvá válni, szemlélve az Isten sokféleséget kedvelő teremtését. Szeretni, szabadon, feltétel nélkül, - úgy, ahogy legbensőbb lényünkből fakad! Meg kell ismernünk mások szeretetnyelvét, és értékelni azt. Bánjunk tisztelettel egymással, hogy Isten felismerje bennünk saját lelkének vonásait, sajátítsuk el az Ő szeretetének nyelvét!  

Isten kegyelméből: Rózsa Sándor - Sandroz

A szellem hatalma uralkodik a világ felett. 

Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz. 

Látogasd meg a Gasztroblogomat is ( Chef Sandroz ), amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. Kattints ide

*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.

„A tökéletesség abban rejlik, hogy nincstelenségünkben tudjunk mindent odaadni.” ( René Voillaume)

A Mai embernek annyi mindene van, hogy nem látja meg tőle, hogy semmije sincs, amit ne úgy kapott volna… Mert eltelt az ember szíve a valamivel, nem figyel senkire, s hiányt szenved a hitben, reményben, szeretetben… Persze gondolhatja bárki, "én mindent kapni?, hiszen mindenért megdolgoztam" stb.. - Igen , de ki adott lehetőséget és egészséget és erőt, ki adta az életed, hogy élhess.., stb ... ?????  Érdekes, hogy csak akkor értékeljük igazán ezeket, ha valami problémánk adódik, és hiányt szenvedünk... Ha minden O.K., akkor a legalapvetőbb szükségleteinket, sőt a luxus körülményeket is természetesnek vesszük... Pedig minden Kegyelem!   …

Az emberiség bajai éppen abból gyökereznek, hogy az ember eltávolodott alkotójától, Istentől, és így „magánakvaló” lett, és önzővé vált. Az Istentelenség, a Szeretet nélküli élet számtalan áldozatot szed, megannyi sebet ejt az emberi lélekben, és a társadalomban. Sokkal többet, mint egy vírus vagy bármi más...

Elgondolkodtató ez a mostani helyzet a világban, mert eddig a legtöbb ember az élete nagy részét azzal töltötte, hogy minél több mindent megszerezzen magának (vagyont, elismerést, emberi érzelmi és üzleti kapcsolatokat), de aztán most, mint annyiszor a földi létben, jött egy mindent megingató probléma, s elég nagy sokkot kapott az emberiség. De ennek ellenére mégsem következett be a változás az emberi hozzáállásban... - Ha nem most, akkor mikor?

Pedig minden változásnak célja a fejlődés, ez az élet értelme… Mind a növények, de az ember életében is a legnagyobb fejlődés a rejtett életében megy végbe .. pld. mag (magzat) korában. …, Óriási küzdelem árán, meghajolva, titokban, rejtve fejlődik az élet.- milyen erő kell hozzá… mekkora energia szabadul fel. Milyen nagy dolgokat indít el, mekkora változás következik be ...  Lehet, hogy pont ezért szükséges, hogy legyenek krízisek ?!…hogy ezt az állapotot visszahozza az embernek, amikor újra kell építenie, s össze kell húznia magát és rábíznia életét a Szeretetre, ami táplálja-fejleszti-erősíti.. Időnként át kell gondolnunk, hogy mivel táplálkoztunk eddig, és hova vezetett, és hogy mi az, ami jó nekünk, mi fejleszt bennünk, mi az ami erőt ad, és mi az ami elvesz.. Hogy milyen lelkülettel élünk-éltünk... Hogy mit hordozunk magunkban...

Számomra mindig a legfájdalmasabbak a felismerések, hogy indulataim még mindig nem a Szeretetben gyökereznek, hogy megannyi kegyelem után is még annyi hiányosság van bennem. Felfoghatatlan, hogy miért is félünk elfogadni saját káoszunk-gyengeségeink, amikor pont ezáltal tud Isten tökéletessége és ereje-békéje leginkább megnyilvánulni bennünk... Mert ekkor tudunk mindent odaadni..  ezért választottam René Voillaume megállapítását kezdőmondatnak : nincstelenségünkben mindent odaadni, - Valóban ez lenne a tökéletesség, a szentség titka? Én teljesen meg vagyok róla győződve, hogy igen, mert saját életemben ezt tapasztaltam szüntelenül.. Amint mertem az lenni, aki vagyok, "por és hamu" , Isten nagyságát és csodáját is megkaptam- Mert ha megnyitjuk a szívünket Isten kegyelme előtt, s befogadjuk Őt, akkor feltárulhat előttünk a Teremtő Mindenható Isten végtelen nagysága. Átérezhetjük önnön nyomorultságunkat,  nincstelenségünket, de egyben Istenben megláthatjuk mérhetetlen gazdagságunkat is. És ez maga a Szentség! Isten élete mibennünk... mert szentté válni az embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.. vagyis hagynunk kell az Isten gazdagságát kifejlődni bennünk! És miképpen tud a legjobban fejlődni a mag? - akkor ha jó talajt talál... Ne féljünk tehát az „ekétől”, mely a szívünk mélyén felforgatja látszólagos nyugalmát. Minden, mely közelebb visz Istenhez, az Ég eszköze, s a lelkünk érdekében munkálkodik. Bízzuk rá lelkünk Urára, s gondozójára egész életünket, s rendeljünk alá mindent Isten akaratának, hisz mindenről lemondva, kiüresítve önmagunkat, tehetjük életté az Ő Igéit, melyek egyedül vezetnek el minket az Igazság ismertére, Isten megismerésére. Nincs ezen kívül más gazdagsága az emberi léleknek, csak ez! Hiszen Istenen kívül minden más csak mulandó hamisság.

Minden, amihez lélekben ragaszkodunk, bilincsbe zárja a szívünket, s nem engedi az Égig emelkedni. Mindent odaadni nem annyit jelent, hogy felelőtlenségből elherdálni, eldobni magunktól, sőt még azt sem , hogy nem maradhat a miénk..., hanem Jézusért, s az Ő nevében, Isten akarata szerint felajánlani, megtörni, megosztani... mindent, amit kaptunk Isten kezébe tenni... - az egész életünket...egyszerűen és fürkészve az Ő akaratát.. - Nagy szavaknak tűnnek, és mi mindig túl is gondoljuk a dolgokat. Isten mindig sokkal praktikusabb, és Neki személyre szabott terve van velünk... A mi gondolataink nem elegek ..., ezért inkább merjünk ráhagyatkozni, és mindig csak a következő lépésre koncentráljunk és, hogy tartsuk az irányt..., mert neki szentelt életet élni sokféleképpen lehet.   

Jézus mondta rólunk: „Értük szenteltem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.” (Jn 17,19) Jézus azért adta nekünk, s értünk mindenét, hogy megszentelődjünk. Isten tehát azt akarja, hogy szentek legyünk! - hogy az igazságban oda legyünk szentelve, hogy Krisztus szentsége rajtunk-bennünk legyen.. De mi vagy megrettenünk e krisztusi hivatástól, vagy hitetlenül állunk e szavak előtt: „szentek legyetek”!  - Szent az, akiben Isten Lelke él, s alázattal, kereső lélekkel figyel Isten szavára. Aki hagyja, hogy megdobogtassa, betöltse a szívét az Istenszeretet, az Úr hívó szavára s az Ő akaratára csak ekképpen felelhet: „Igen Atyám”! Ha Isten akaratát kívánjuk tenni, mindenkor tisztában kell lennünk saját gyengeségünkkel, de azzal is, hogy Isten irántunk érzett szeretete a gyengeségünkből is erényt kovácsol, hisz így az Ő ereje tud bennünk munkálkodni. Nem elég „Isten színe előtt” élnünk. Be kell fogadnunk Őt , s az Ő Erejét, és meg is kell élnünk az Úr Igéjét, hogy ez az Erő Fénnyé váljon bennünk. Milyen az a lámpa, melyből hiányzik az izzó?…s milyen az a szeretet, mely nem munkálkodik? - Haszontalan.

Isten azért alkotta meg a szívünket, hogy lényünk központjaként életet vigyen tagjainkba, azért tölt be minket az Ő saját lényegével, hogy Őt hordozva, sugározva a Szeretetet, Fényt vigyünk otthonainkba, közösségünkbe, munkahelyünkre - oda, ahová helyezett minket az adott pillanatban. - Istennek az az akarata, hogy szentek legyünk, hogy az Ő fényét teljes erőből sugározzuk szét, hogy e fénnyel életet vigyünk oda, ahol eddig a halál s a sötétség uralkodott. De tisztában kell lennünk azzal, hogy nélküle semmik vagyunk...nincstelenek és gyengék, de ha akarja, akkor erősek és mérhetetlen gazdagok! Ha szólít , felelnünk kell, ha hív, akkor indulnunk kell! - Nem emberi erőnk s elménk szerint, hanem a kegyelem erejéből, az örök Bölcsesség útmutatását követve. Amikor kegyelmi állapotban vagyunk, Krisztus képmását hordozzuk. Az Ő lelkének érintése híján csak nyomorúságunk torzszüleményeivel van telve a szívünk. Ha lekötnek bennünket a haszontalanságok,  s a világ vonzásának nem állunk ellen,  akkor sárral kenjük be magunkat, e mögé rejtve az Ő vonásait. Szentnek lenni annyi, mint elfogadni a krisztusi életet. Jézus egyetlen vágya az Atya akaratának teljesítése volt, s ezért mindent oda akart adni, - az Atya iránt, s irántunk érzett szeretetből.  Ha a Szenvedő Krisztusra gondolunk, és ha valamilyen szenvedés rajtunk is erőt vesz, rendre megrettenünk. Félelmünk legyőzéséhez erőt meríthetünk égi testvéreink földi élettörténeteiből, hiszen szükséges, hogy legyenek előttünk példaképek, akik életükkel hirdetik számunkra, hogy elérhető cél az életszentség.

Nemrég olvastam a Szeretet Apostola, Páli Szent Vince élettörténetét (ünnepnapja szeptember 27) és közben újra- és újra elcsodálkoztam, - elámított Isten mérhetetlen kegyelme, melyet a Neki szentelt emberi lélekben oly nagy erővel tud cselekedni. A  szegények atyjának nevezték még életében.

Pár mondat különösen megfogott, melyből minden keresztény embernek saját élethivatását kellene kiolvasnia.

"Én soha nem gondoltam, hogy nagy dolgokat viszek végbe, hanem egyszerűen tettem, amit tennem kellett"

 "...ha nekünk meg van az okunk, hogy bízzunk az isteni mindenhatóságban, éppen oly joggal számíthat ránk is a Mindenható!” 

Hogy fel tudunk buzdulni ilyen csodás mondatokon, de valahogy rendre késlekedünk a döntéseinkkel, s elmaradnak igenjeink. Megannyi kifogásokat keresünk, és azokkal védjük magunkat saját lelkiismeretünk szavát és Isten Lelkének erejét visszautasítva.  Nagy szeretettel nyomkodunk "lájkokat", mondunk véleményt mindenről és kommentelünk, vagy éppen bólintunk rá dolgokra "Áment" mondva, de ha már nagyobbat kell lépni, ha cselekedni kell, vagy a hétköznapi megszokott életünkből hirtelen ki kell lépnünk az ismeretlenbe, és a szeretet parancsának engedni, ...akkor megfeneklünk, meghátrálunk, elbizonytalanodunk , meggyengülünk..

Éppen ezért tetszik nekem Szent Vince, mert Ő tudta magáról, hogy nem egy különleges ember, csak Isten különleges kegyelmét, iránta érzett szeretetből elfogadta, s életté tette.  „A részvét nála nem érzelmi ellágyulást, hanem tettrekészséget jelentett. Azonnal munkához látott.” Adja az Úr, hogy a mi hitünk is ilyen ÉLŐ legyen, s kiteljesedjen bennünk az Ő mindig készséges szeretete!  Hogy tudjunk adni, és elfogadni is... és amikor úgy érezzük semmink sincs, akkor is meglássuk milyen gazdagságunk van Istenben! Mert, akinek VAN, annak adatik... 

Köszönöm, Uram, bennem bimbódzó szeretetedet! Mindent köszönök! Ámen. Ámen.

Minden ember, tehát az egyén felelőssége, hogy miképp viselkedik a környezetében élőkkel..és amilyen hatást gyakorol a környezetére, azonképpen hat vissza a teremtett világ, rá, illetve az emberiségre... Mert minden egyes ember élete szorosan össze van szőve a másikéval... - Senki sem sziget… még akkor sem, ha az alattomos szellemi erők éppen azon munkálkodnak, hogy elszigetelődjünk, hogy féljünk, hogy békétlenek legyünk. Természetes, hogy ebben a helyzetben nem könnyű megmaradni a hitben, a szeretetben... De az élet egy szüntelen próbálkozás…gyakorlás. A tevékeny jó szándék a fontos.  – ha megteszünk mindent, amit megtehetünk, Isten a többit elrendezi.. - kiegészíti, ami bennünk fogyatékos, ami belőlünk hiányzik... - Így vagyunk egészek.. Amikor mi örülünk, ő szenved helyettünk, hogy örülhessünk...  Amikor mi szenvedünk, Ő telve van szeretettel, együttérzéssel irántunk, és ekkor örömmel készít nekünk olyan helyet, hogy minden fájdalom és sérülés-sértettség elillanjon, begyógyuljon... Már most odaadja ezt nekünk, de csak később érezhetjük annak minden jóját…

 És ez az a hit, ami széppé teszi az életet…

A SZERETET a kulcsa mindennek! A szeretet nem érzelem! Isten maga a SZERETET! Szeretni : az egy tudatos döntés Isten mellett. Szeretetből megnyílni, sebezhetővé válni, a szeretet legfelsőbb foka. Ne félj hát a próbatételektől, mert a nehézségek az élet eszközei, amikkel építkezhetünk. Semmi sincs céltalanul! Ha úgy vesszük őket, mint megoldandó feladatot, lehetőséget, hogy erősödjünk; alkalmat, hogy szeretetünk tökéletesedjen, hogy lelkünk fényesedjen, akkor beépül és hasznosul bennünk az az energia, amit befektetünk abba, hogy megoldjuk, legyőzzük, megoldjuk azt. Ha ágálunk ellene még több akadályt építünk magunk elé. Ha akarod, ha nem, az életben törvényszerűség, hogy küzdelem árán jutunk el egyről-kettőre, „ából-bébe” … Erőfeszítés nélkül nincs erő, hangkiadás nélkül nincs összhang, kompromisszum nélkül nincs harmónia, háború nélkül nem létezik béke. Csak kérdés hogy e harcokat, csatákat hogyan vívjuk meg másokkal és önmagunkkal. Fontos, hogy önmagad maradj, és úgy add magad!

Ha rózsaszín ködös, ’habos-babos’ életet akarod élni, amit a világnak mutatsz, s amiben szereplőket keresel, az helyett, hogy igazi emberi kapcsolatokat építenél, - rossz úton jársz! Vigyázz, mert hipp-hopp téglájaira hullnak a falaid, meginognak alapjaid. De ha ez meg is történik, akkor se ess kétségbe, mert mindez csak is azért van, hogy megtaláld igazi önmagad.

Ezt elérheted tudatosan, fejlesztve személyiségedet, vagy sodródhatsz is. De az még fájdalmasabb, mint önként szembenézni saját hibáiddal, tévedéseiddel, keserűségeiddel.

Le kell vetned minden álarcot, le kell mosnod minden sminket-manírt magadról, el kell hagynod önvádjaidat, és önvédelmi rendszered is fel kell adnod. Elő kell hoznod, fel kell ismerned, meg kell mutatnod azt, aki vagy. Azt, aki éppen akkor, olyan-amilyen. – nem egyszerű ez, mert néha önmagunk elől is elrejtjük. Néha annyira akarunk valami más lenni, hogy mindaz, aki vagyunk, elenyészik, és csupán az illúzió marad… egy színjáték… Da ha elhúzzák a függönyt, nem tapsol senki…

Tudod milyen az, amikor úgy érzed, ha a lelked nem kényszerítené a tested, akkor arra sem lenne erőd, hogy melled felemelkedve kitágítsd a tüdőd és levegőt vegyél?! S legalább ennyit megtegyél önmagadért?! Hogy ez a valami, ami élni akar benned az egyedüli, ami még nem fáradt el attól a sok szartól, amit átéltél, és ami benned van…

Tudod milyen, amikor elhagy az összes reményed, s felemészt a kétely, ami rosszabb a sötétségnél, és ijesztőbb, mint bármi, amit eddig ismertél?!

- Ha megélted ezt, tartsd szerencsédnek, mert ez az ismeretlen ürességben ismerheted fel a te saját tökéletlen valódat, s találhatsz rá az élet csírájára, és az igazi békére. Mert önmagad elfogadása olyan, mint egy mag, amit a Magvető azért helyezett beléd, hogy kiteljesedj. Merj ÉLNI! 

Tudnod kell, hogy csak a szabad szellem találja meg az Isten kertjét, ahol az Úr megpihenteti a lelket, és e világ nehézségeitől meggyötört valónk új erőre kap. Ne félj! - Lelked csupaszsága a legmegfelelőbb talaj az Isten magjai, palántái számára, hisz akaratának megvalósításáért kész mindent megadni neked! - Ő teszi termékennyé életed, nélküle nem vagy képes növekedni, - fogadd el a tehetetlenségedben rejlő mérhetetlen erőt!

Növekedj hát, és hozz gyümölcsöt!  - maradandó gyümölcsöt!

Köszönöm, Uram, hogy megengeded, hogy kicsiny és gyenge legyek, mert a Művedhez nem az én erőmre, hanem a Tiédre van szükség. Hiszen az erő, az erőtlenségben nyilvánul meg. Így válik gyengeségem miatti alkalmatlanságom, olyan eszközzé a Te Kezedben, amellyel a bennem elvetett magokat kiültetheted. Áldott légy! 

Felajánló Imádság: 

Jézus Szentséges Szíve, minden szív királya, Neked szentelem ma szívemet, és egészen a Te szolgálatodba állítom. Neked ajánlom fel lelkemet minden erejével, és testemet minden érzékével. Egész életemet arra akarom fordítani, hogy Téged szeresselek, téged szolgáljalak, és utánozzalak. Add, kérlek, hogy Szent Igéd jó gyümölcsöt teremjen az életemben. Ezért most felajánlom magamat, minden imámat, áldozatomat, örömömet és szenvedésemet a Te Szíved szándékára, a lelkek megmentéséért; a szeretet győzelmének, szeretetreméltó Szíved uralmának eljöveteléért. Jézusom, hiszek Tebenned, remélek Benned, bízok Benned és szeretlek. Jöjjön el a Te Országod Szűz Mária Szeplőtele Szíve által. Ó, Mária Tiszta Szíve, te a szeretet által, amely benned megtestesült, hordozója lettél, s közvetítője minden kegyelemnek. Add meg nekem drága Anyám, hogy Szent Fiad Szívének kifogyhatatlan szeretetének én is hordozója, részese legyek. Ne engedd, hogy lelkem hiábavalóságok után vágyódjon, s add a kegyelmet, hogy egyedül csak a ti szeretetben egyesült Szívetekhez ragaszkodjon. Kérlek, végy mindnyájunkat szent anyai oltalmadba, s őrizd meg lelküket az Örök Életnek. Segíts nekünk, hogy a Mennyországba vezető úton járjunk, és soha ne fáradjunk bele az imádságba, az áldozatok vállalásába, a jó cselekedetekbe. Add, kérünk, hogy Igaz Szeretet éljen a szívünkben, amely mindig kész elfogadni a Kegyelmet, és soha sem késlekedik. Szűzanyám, egyesülök a Te „igeneddel”, s ezáltal adom át magamat Istennek, hogy mindenkor dicsérjem az Ő Irgalmát és Szeretetét. Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében. Ámen.

Jézus Szíve, az ÉLET forrása, Bízom benned!

 Szűzanyánk Szeplőtelen Szíve, légy oltalmunk és menedékünk!