Annyira szeretem az életben ezt a változatosságot, sokszínűséget... A százszorszép melletti sárguló falevél, a zöld fű,.. Mindegyik olyan szép, és olyan jól elfér egymás mellett. Isten beszél hozzánk általuk, s fejezi ki velük irántunk érzett szeretetét... 

Rohanó világunkban mindenen átlépünk.. pedig olyan sok szépség van a teremtésben. Ha nyitott szívvel és befogadó lélekkel éljük az életünket, akkor megláthatjuk, átérezhetjük az Élet csodáját!

Lassuljunk le egy kicsit, és ne csak nézzünk, lássunk is!

- Ha belenézel a tükörbe, te mit látsz benne? Vonásaid, arcéled, esetleges ráncaid mögött meglátod e magadban ezt a csodát? Ha ránézel a körülötted élőkre, akkor látni is akarod e őket? Vagy csak átsiklik mindenen és mindenkin a tekinteted? - Pedig, ha odafigyelsz, és hagysz időt önmagad és mások számára, hogy saját fényét megmutassa a lélek, rájönnél: Mindenki szép!

Olyan jó, hogy különbözőek, egyediek vagyunk, és nem egy skatulyából előhúzott lélektelen Barbie babák. - Mindenkiben van szépség, amit nem is olyan nehéz felfedezni, ha a „szeretet szemüvegén” át látjuk. A külcsín megfakulhat, de akinek van szeme rá, az megláthatja a valódi szépséget. Lehet, hogy csak egy sugárzó mosoly, egy kifejező tekintet, vagy egy mozdulat... árulkodik róla, de lehet, hogy magad sem tudod mi az, ami megfog és vonz a másikban. A szépség mindenkinek mást jelent.. - és ez így jó!

A szépség magját pont az adja, hogy összeköt bennünket az Egy, aki Minden a Mindenben.

Minden ember szívében él az Isteni Szeretet, és arra készteti a lelkünk, hogy azt másoknak átadjuk, és persze vágyódik is a hasonló töltöttségre. Életünk folyamán sok hatás ér bennünket, s legtöbbször környezetünk szeretetnyelvét elsajátítva próbáljuk mi is megosztani a szeretet.

Különböző módon fejezik ki szeretetüket az emberek a másik iránt. Van, aki az érintéseivel, van ki a szavaival, mások gondoskodásával, kedveskedésekkel, egyesek ajándékozással, vagy azzal, hogy jelen van, és figyelmet szentel a szeretett személynek. Legtöbbször ezekből egy kombináció az, amit az egyén szeretetnyelvének nevezhetünk, viszont van egy, ami a legjellemzőbb rá. S általában ezt a fajta szeretetet érti meg, fogja fel leginkább.

Lelkünkben hozott alap tulajdonságainkhoz hozzáadódnak a környezetünk, és életünk történéseinek a hozadékai. Minden ember a kialakult személyisége szerinti szeretetkapcsolatra vágyódik. Ha olyan emberrel találkozunk, akinek más a szeretetnyelve, hajlamosak vagyunk elvárni tőle, hogy beszélje a mi szeretetnyelvünket, hogy szeretetét olyan módon fejezze ki, amit mi ismerünk, ahogy mi szeretünk... Pedig, aki igazán szeret, az készséges a szeretetet felismerni, elfogadni és akár megtanulni azt személyre szabni, hogy eljusson a másik ember szívéhez. Ez olyan, mint amikor a különböző anyanyelvű emberek megtanulnak egymás nyelvén beszélni, vagy választanak, kialakítanak egy közös nyelvet, hogy kommunikálni tudjanak.

Tehát, ne sértődj meg, ha párodnak nincs érzéke az ajándékozáshoz, vagy nincs szókincse a bókokhoz, ha el tudja mondani szeretetét egy öleléssel, mindent megkaptál, amit az élet adhat! De ha nem tudsz lemondani a szavakról, akkor tanítsd őt szeretettel arra a szeretetre, amire te vágysz. Vagy mutasd meg neki milyen érintéseket szeretsz, milyen kedveskedésekkel tehet boldoggá! Egy szeretetkapcsolatban két egyenrangú fél alkot egy új egészet, úgy, hogy saját teljességét csorbítatlanul beleteszi a közösbe. A szeretetben nem veszik el semmi, csak teljesebbé válik, mert egyszerre élheted meg saját léted teljességét, és szeretetetek által, egy még teljesebb Egységet, mert ebben az Egységben Isten az EGY, aki összetartja szövetségeteket!

A szeretetkapcsolatot az életben megélni, az egy kőkemény munka, közös erőfeszítések sora. Elengedhetetlen a tudatosság, a szándék, az őszinte nyitottság, és az, hogy adjunk magunknak és másoknak időt, figyelmet, és hogy együtt törekedjünk a szeretetre. 

Isten soha nem rekeszt ki senkit a szeretetéből, és minden embert olyannak fogad el, amilyen. - Ezt nekünk is gyakorolnunk kell! Erre a megállapításra csak ismeret útján lehet eljutni. Ennek elsajátításának feltétele a kommunikáció. Egy szeretetkapcsolatban az elsődleges, hogy beszélgessünk egymással szeretettel...( tehát, szavakkal, kedveskedésekkel, gondoskodás útján. Fejezzük ki szeretetünket ajándékokkal, érintésekkel, és azzal, hogy minőségi időt töltünk egymással.) Mert  A SZERETETNYELV, valójában egy ISTENI CSATORNA, amelyben a lelkek közötti párbeszédben Ő maga van jelen. 

Olyan könnyen elfeledkezünk mi emberek erről, s ha olyannal találkozunk, amit nem értünk meg, figyelem helyett bezárunk, megsértődünk, mert nem azt kapjuk, amit elvártunk, amire számítottunk… Pedig lehet, hogy ha nem keményítenénk meg a szívünket, sokkal többet kapnánk, mint amit valaha elképzeltünk. Ha nem próbáljuk megérteni, meglátni, meghallani, hogy az a másik lélek milyen módon fejezi ki a szeretetét, akkor esélyt sem adunk arra, hogy életének értelmét beteljesítse…

Sokszor értetlenül állunk olyan szeretetkapcsolatok szemlélésekor, amik nem a saját értékrendünkbe tartoznak, vagy ami távol áll tőlünk… Hajlamosak vagyunk nem elfogadni azokat, sőt megkérdőjelezzük annak létjogosultságát, még akkor is, amikor tudjuk, hogy Isten nem személyválogató! Ennek ellenére kritizáljuk, megszóljuk, elítéljük a másikat, mert más; ha más, mint mi; és más, mint amit mi megszoktunk. Pedig csak bele kellene gondolnunk, hogy miképpen esne nekünk, ugyanez, fordított esetben… Talán ez az egyszerű gondolat visszatartana attól bennünket, hogy megsértsük mások magánszféráját. Mert szeretni emberi jog, és isteni kiváltság az ítélet! 

Soha ne felejtsük el, hogy itt a földön "homályosan látunk" (1Kor 13,12).  Soha nem fogjuk úgy látni a másikat, vagy önmagunkat, ahogy az Úr lát minket, illetve, ahogy ő látja az embert. A színről-színre való látás Isten ajándéka. Lelkiekben képesek vagyunk rá, hogy Isten szemével lássunk, de Lélek nélkül csak az árnyainkat.. mások árnyait láthatjuk, - mint egy piszkos üvegen átnézve, amit e világ torzulása okoz bennük és bennünk…

Lelkünkben levő alaptulajdonságainkat, személyiségünk alapjait nem tudjuk felülírni, de életutunk során felvett személyiségjegyeink (amik neveltetésünk, a kultúra, a társas kapcsolatok, a környezeti hatásokból eredőek) viszont folytonos változásban vannak. Persze ez a változás elengedhetetlen is, hogy valójában megmaradjunk a SZERETETBEN!  

Isten szeretetből és szeretetre teremtett bennünket! Felruházott számtalan tulajdonsággal, képességgel mindenkit, többek között az örök fejlődés képességével is, hogy boldogok legyünk, sőt, mások boldogságáért is tudjunk tenni.. Ez az élet értelme.. 

Ideje megtanulnunk, végre SZÍVVEL-LÉLEKKEL élni! Elfogadóvá, és befogadóvá válni, szemlélve az Isten sokféleséget kedvelő teremtését. Szeretni, szabadon, feltétel nélkül, - úgy, ahogy legbensőbb lényünkből fakad! Meg kell ismernünk mások szeretetnyelvét, és értékelni azt. Bánjunk tisztelettel egymással, hogy Isten felismerje bennünk saját lelkének vonásait, sajátítsuk el az Ő szeretetének nyelvét!  

Isten kegyelméből: Rózsa Sándor - Sandroz