Amíg most egy hosszabb írásos anyagon munkálkodok, lelkemet átjáró régi kegyelmek naplóban megörökített morzsáit nyújtom át továbbra is nagy szeretettel. Remélem, hogy a benne foglaltak mások lelkét is táplálni tudják. Mivel pozitív visszajelzést kaptam erre, ezért ez mostani blogbejegyzésem is a  "Szövétnek" és "Rózsaszirmok a naplómból" folytatása :

1997. 11. 21. reggel felébredve bensőmben ezt hallottam:  "Az emberek üres kezüket nyújtják, hogy tele legyen bőséggel, de Nekem a szívük kell, hogy igazán adni tudjak nekik…"

1997.11.24.  - Tegnap, Krisztus Király ünnepén; az Úr csodálatos ajándékot adott. Az egyik ismerősöm kifakadt, amikor mondtam, hogy a templomba megyek, és háborogva kérdezte tőlem, hogy hol volt az Isten akkor, amikor..., - úgy válaszoltam volna, de éreztem, hogy most hallgatnom kell, és meghallgattam amit mond és kedvesen elköszöntem....  A templomban az ő magatartására volt válasz a bennem munkálkodó Lélek Bölcsessége... s a Szentségimádás alatt keresnem kellett egy papírt-tolat és írni kezdtem:

"Nem öntök olajat a tagadás parazsára, inkább a hallgatás harmatával öntözgetem, hogy a teljes megsemmisülés hamujára új tüzet rakhasson a Lélek. Addig is az imádságaimmal összegyűjtögetem a száraz és gyúlékony  ágakat, hogy az isteni szikra kipattanásakor tüzet foghasson és lángra gyúljon az a szeretet, mely eddig csak rejtve, titokban virágzott a lélek belső világában, ott ahol az érzelmek és az érzékek behatolhatatlanul állnak meg, s kapujánál várják a bölcs teljes ráhagyatkozást."   Dicsőség Neked Uram!   Ámen. 

 1997.11.25. - Irgalmas JÉZUSOM szeretlek! Bízok a Te végtelen Szeretetedben! Ragyogjon be minden lelket a Te Szíved mindent átható fénye. Végy oltalmad alá minden lelket, kik gyarlóságuk által eltávolodtak Tőled. Ne engedd, hogy elvesszen egy is tieid közül. Ó Uram, oly nagy szükségünk van a Te erős oltalmazó karodra, s a Te Szent Szívedből felénk áramló békére, vigasztalásra, igazi örömre, boldogságra....Vezess minket Édesanyád Szeplőtelen Szívéhez, s engedd meg Uram, hogy e tisztaságban méltóvá válhassunk a Te Veled való egységre. Add meg nekünk tökéletlen szolgáidnak, kik sokszor önmagunk akaratának és vágyainknak szolgálunk, hogy a Te Szent és tökéletes Édesanyád szép Szíve által mi is részesei lehessünk a Te drága műved megvalósulásának. A Te mindenek feletti győzelmednek, a béke és a szeretet minden szívet felmelegítő, és áttüzesítő erejének kiáradásának. Küldj minket, s mi a Te erőddel bátran indulunk... Dicsőség Neked Istenem.  Ámen. 

1997.12.02.  - Ma reggel ébredésemkor egy különös álmot láttam: A házunk tetőgerendája a beázások miatt megrongálódott, és elkorhadva bedőlt, majd így járt sorba mind...Mindez gyorsan egymásután történt…majd a falak…stb.  Reggel is értettem körülbelül, hogy mit jelent ez a kép, de most, hogy elolvastam a Bibliában a házépítőről szóló példabeszédet, megértettem: nem ástam le a szikláig, s nem fordítottam az alapásásnak kellő időt... Pedig csak egy a szükséges…!! - az Úrral való személyes kapcsolat, s ezt az imádságban találhatjuk meg leginkább. Megértettem, hogy az imádság által a sziklára kell építkeznem. Gondolataimban, terveimben, szavaimban, tetteimben mindig Ővele kell keresnem az „egyesülés szellemét”, az egység Lelkét. E nélkül meglazulnak, megrongálódnak az elemek, s megrendül maga az egész ház....

Ó Uram, Jézusom! Ne enged, hogy elvesszek! Segíts, hogy mindig Benned éljek, s ne keressek mást kívüled...,elég legyen nekem a Te kegyelmed! Ó Uram, én Téged akarlak...De gyengeségemben mozdulni sem bírok...tölts el éltető erőddel....újíts meg kérlek, ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Add meg kérlek, hogy mindig imádságos lelkületben a szívem Tehozzád emelhessem! Áldott légy!! Dicsőség Neked!  Ámen! Ámen! Ámen! 

1997.12.03. - Tegnap a külső jeleket figyelve úgy döntöttem, hogy elmegyek az esti ima-összejövetelre. S úgy érzem, hogy valami olyan dolgot "művelt" velem az Úr amit nem lehet szavakkal kifejezni, úgy ahogy az érzékelés határán túl volt mindaz amit az imaszolgálat által nekem adott. A Szeretete oly erővel áradt a szívembe, hogy csak úgy folytak a könnyeim, s oly erős belső felfokozásban, de még is csodálatos nagy békében, hogy az leírhatatlan és kifejezhetetlen...pedig nem történt különösebben "semmi" sem... Csak az Ő csodálatos szeretete volt jelen, s engedte, hogy a fátyolon átszűrődjön egy kis halovány sugár, s felmelegítse a szívem, és e végtelen tápláló erőnek egy piciny kis falatkájával jóllakjon az Istenre szomjazó lelkem. Ennek előzménye egy prófécia, melyet az ajkamra adott a közös imádság közben, amit kimondva és átérezve, belém hatolt mérhetetlen Irgalmának Dicsérete, a köszönet, a hála, és a dicsőítés egyszerű szavai, s azon könyörgés tört elő szívemből, hogy "Ó Uram szítsad még....égess...foglalj el teljesen! - Sajnos nem tudom teljességében felidézni, de olyan gyönyörű volt, hogy talán így, töredékében is vissza ad valamit abból a csodából, mely e szavak mögött rejlik:

"Istennek oly kedvesek a szívből könnyező szemeink... Kedves számára a mosolyra nyíló ajkunk...,s mily kedvesek Néki azok a kezek, melyekkel szívünket  nyújtjuk Felé, - könnyes szemmel mosolyogva..." 

Az a csodálatos benne, hogy Ő is mindig így jön felénk...nem nézve hálátlanságunkat, undokságainkat... Kész mindig teljesen odaadni önmagát értünk, s ezt meg is teszi szüntelenül! Ó, mily csodálatos vagy! Ó Uram, köszönöm Neked! Ámen.

Mikor haza jöttem, családomat átölelve újra előtört belsőmből minden, amit az úr Irgalmas Szeretete az imádság közben kibontakoztatott bennem, s újra csak sírni tudtam.... Nem csupán könnyek voltak ezek, hanem az Úr Irgalmának dicséretei, mely szavak nélkül a szívemből szakadtak ki! Lefekvés előtt még elmondtam rövid fohászaimat, s a szenteltvíztartó feltöltése közben, elővettem az üveg mellett levő mostanában kicsit elhanyagolt könyvemet, a Bossis Gabriella lelki naplóját. Teljesen tisztán éreztem,  hogy az Úr akar szólni általa (mint ahogy már oly sokszor). S így is történt. Kinyitottam, s ott olvasni is kezdtem: "Ó milyen lángoló Szeretettel…! - "Ó, vigasztalásul azok helyett, akik nem hisznek, mondd, mondd csak, hogy már kezdesz még biztosabb lenni abban, hogy hatalmas szeretettel szeretlek, de azt is tedd hozzá, hogy beismered ,méltatlan vagy rá...Enyhülést nyújtasz így Nekem. Kössünk szövetséget a te nyomorúságod és az Én Gazdagságom között. Mindig számíts Reám! Soha ne bízzál magadban. Ugyan, hová vezetne magabiztosságod? Kérhet-e segítséget a semmi a semmitől? Ki tudná megérteni gyermekét jobban, mint az apa? Az utolsó vacsora termében az a tizenegy gyermekem felfogta ezt, és oly nagy édességgel tört elő szívükből a hála, hogy a legtöbbje sírva fakadt. És mit éreztem  akkor Én!....Imádd mély megindultságomat! Azért ilyen a Szívem, mert nagyon gyöngéden szeretek..."   Istenem, CSODÁLATOS VAGY!  Áldott légy!

1997.12.30. Petikémnek spontán mondott altató versemet gyorsan egy fecnire lefirkáltam, így megmaradt:

             " Aludj kicsim, aludj! - Álmodjál szépeket.

               Isten áldása kísérje életed.

               Jó Atyánk karjában találj biztos révet,

               Angyalkák vigyázzák minden apró lépted.

               Jézusunk keresztje őrizzen meg téged,

               Szűzanyánk szép szíve adjon Örök éltet!     Ámen.

1998.02.20. - A  bennem munkálkodó Lélek szava:

„Minden, ami szeretetből fakad olyan erő, mellyel lelkeket menthetünk...”

1998.02.24. -........megint elestem...szeretetem hiánya a földre tepert... oda, ahová való vagyok...s iszonyú mocskaimat újra csak az Ő ruhájába törölhetem. Megdöbbent mérhetetlen nyomorom...

Isten a végtelenségig Szeretet...,ezért minden bűn és megbántás, az Ő tiszta szívét számtalanszor jobban megsebzi, de közben ugyanabból az átszúrt szívből Végtelen erővel árad az Irgalom...

Felfoghatatlan vagy Uram!!!!!! Hogy lehetek én ilyen por, szemét, hogy semmibe veszlek! Mondd Istenem, mi az ami újra és újra arra késztet, hogy sebeidet megnyisd előttem, melyet én okoztam, s éppen ez a seb legyen az én oltalmam... Meg akarom Neked köszönni a gyengeségemet, hiszen csodálatos áldás is lehet... de mivel annyiszor elszalasztom e felkínált lehetőséget, most teljes szívemből könyörgök Hozzád: Ne engedd, hogy ilyen könnyen feladjam a küzdelmeket....ne hagyd, hogy a szívem elforduljon Tőled, s megtagadjanak tetteim...Ó Uram! Irgalmazz!!!!!!!!!!!! Habár tudom, semmit sem érdemlek és joggal iszonyodnál is tőlem, egyben remélek is, hogy jóvá tehetem vétkeim... Köszönöm Neked! Ámen. 

1998.03.05. éjjel : - A Bűnbocsánatban Jézus nem  a bűnt veszi semmibe; - hanem az őszinte könnyeket, a szív "szorultságát" helyezi mindenek fölé! - Mert SZERET !

1998.04.05. - Tegnap este, lefekvés előtt még egy kicsit olvasni szerettem volna a Szentírást, s ezzel a céllal bejöttem a "kis szobámba". Több "találó" Igét olvashattam ,melyek egyszerűen, de konkrétan szóltak hozzám. Aztán belső késztetésem támadt az iránt, hogy a írjak...és tudtam, hogy egy lelki testvérem számára kell írnom.  Ahogy leírtam a nevét, csodálatosan jöttek az  "IGÉK"...- Azért írom így, mert teljesen átérezhettem, hogy az Isteni Lélek az, mely szinte "diktálja" a szavakat...

Ne nézz vissza soha...,mert ha a múlt lábnyomát követed, visszafelé haladsz; pedig az Út csak "előre" van: Krisztus az! Ha hajlott háttal jársz, nem tudja átragyogni arcodat az Isteni Fény, s csak egy kis halvány foszlánya érint meg az helyett, hogy átégetne és Tűzzé tenne! A Tűz akkor melegít, akkor ad igazi meleget, ha feléje fordulunk és minél közelebb férkőzünk hozzá...- de ha "szembefordulunk" vele, ha viaskodunk ellene, - sebeket okoz és elpusztít... Ha a lángnyelvekkel, melyek felcsapnak előttünk egybeolvadunk,(a figyelem és a készség által),akkor soha nem égünk meg...hiszen a Tűz nem tesz kárt saját magában...csak kiterjeszti hatását...,s ha terjed, akkor soha nem alszik ki, és örökké onthatja a meleget, s világíthat a sötétben...  Légy te is Világosság ,és vesd le a sötétség álruháját, amit az önzés és az önámítás képébe aggatott rád a Kísértő!  Akard hinni és hidd el: a Fényből való vagy! - Ezért ne légy önmagad ellen, mikor árnyékként vetődsz saját magad kiteljesedésének útjába... Az Úr a szívek szándékait méri meg, s ha te földi mértékkel méred magad elé szándékaidat...Ő is csak a földdel "jutalmazhat".... de ha az "Éghez" méred  őket, a jutalmad az Ég lesz... E mindkét lehetőségnek eredménye az, hogy egyé válsz és átlényegülsz azzá, ami a törekvéseid célja...  De te a Fény gyermeke vagy, mert a sötétségben kiragyogott benned Krisztus Világossága! Ezért ne keresd a sötétség útjait...a visszakanyargó lábnyomokat ...lépj ki önmagadból és az Igaz Ösvényen járd Krisztus Útját!   Ámen.  Dicsőség a Mindenható és Irgalmas Istennek, ki a semmiből is mindeneket képes előhívni…! Áldott az Úr!

 1998.04.20. A templom előterében pár szót váltottunk xy -al, s megkért," kérjem meg az Urat", hogy őneki is válaszoljon rajtam keresztül... - Bizonytalanságomban, s zavaromban majdnem azt mondtam, hogy : 'nem hiszem, hogy olyan viszonyban lennénk'...Már mint úgy értettem hogy:' Hogy jövök én ahhoz!?'... - De közben meg határozottan tudtam, hogy Isten fel akarja használni semmiségem...- Így aztán nem szóltam... mert így "hamis alázat" lett volna... hiszen éreztem egyből a hívást a szolgálatra... s az igazi alázatosság éppen az Isten iránti engedelmességben van. S az Úr Végtelen Irgalmas Szíve Újra láthatóan is cselekedett bennem... Mikor jöttem hazafelé, láttam az alkonyodó eget, amely érdekes módon rajzolt ki a felhők által egy világosabb sávot, mely szépen lassan előbukkanó csillagokat mutatta békésen és reménykeltően; - hisz a fény, melynek csak tükrét láthatja a lélek, akkor is világít, s árasztja a végtelenbe az éltető sugarait, ha nem vagyunk annak közvetlen szemlélői... Ez a sáv, egy kis szigetként nyúlt el a boltozaton, s körülötte hirtelen sötétülő, nagy átláthatatlan felhőtömeg... tudtam, hogy ha hazaérek, írnom kell, és így is lett: 

"Igyekezz, hogy ment legyél a sötét átláthatatlan felhőktől... Keresd a tiszta, a "fény jelét" sugárzó élethelyzeteket... Két út lehetséges...: Az egyik, hogy egy nagy lendülettel beleveted magad a sűrű sötétségbe, s talán eléred anélkül a messze-messze csalogató égszínkéket, hogy túlságosan be ne kormozódna fényre vágyó lelked ...    Vagy te is, mint az a különös égitest, e sötétségbe is a világosság hírnöke maradsz...  - Várd meg míg fel kel a "nap"! S a "kiáltó remény" elhozza számodra a felhők tovatűntét... Lásd, hogy a vihar utáni napsugár tudja csak az égre írni a legszebb színeket...S tudod, hogy a szivárvány a szövetség jele...  Kellenek a záporok, hogy az újra előbukkanó napsugár felszárítva azt éltesse párájával a világot... Kellenek a könnyek, a szív könnyei, hogy odafordultságunk által a bizalom és a remény szivárványát hintse az égre...s a Feltámadt Jézussal örvendezzünk a Véres Keresztút után...  A tiszta égbolt csalogató...,de minden pillanat magában őrzi az új vihar esélyét...- Várd meg míg fel kelé a nap!  S a Te napod is újra fényt áraszt rád, hogy világíthass, - már nem csak a sötétben, hanem egybeolvadva az Örök Fényességgel...

Eszembe jutott egy régebbi versem utolsó sorai:  " A Világosság gyógyír, élj a Fénynek ! A szikrát szítsad, a válaszok benned égnek!

Miután leírtam a fentieket, kinyitottam a Szentírást:

 >>"Aki tudatlan, jöjjön hozzám! << (Péld 9,4)  - Itt vagyok Uram! Áldott légy!

 Sok kegyelmet kívánok neked testvérem, s tudom, hogy kapsz is, hisz az Úr, a te irántad érzett szeretetétől fűtve hajolt le hozzám a sárba,...a semmihez. Dicsőség Neki!

Remélem, hogy e visszaemlékezéseim másoknak is építi a lelkét.. Adja az Úr! 

Hálásan köszönöm az előző "Szövétnek" című blogbejegyzésem utáni megerősítő üzeneteket. Lelkemben éreztem, hogy meg kell osztanom és, hogy "MOST"..de azért őszintén megvallva, kicsit tartottam tőle, mert azért ez nem egy egyszerű tanúságtétel. Viszont elindított bennem egy új lendületet, aminek csodálatos fénye van már most is, de még csak fátyol mögött kell építgetnem. Addig is szeretném továbbra is a lelki-naplómból való szemezgetéssel Isten csodálatos munkáját dicsérni, és ily módon is tanúságot tenni az Ő végtelen Irgalmáról. 

Fogadjátok szeretettel: 

1996. 10. 14. hétfő - Mindent megköszönök Neked Uram!

Az Isten kezében, mint parányi homokszemek vagyunk. Elgondolom, hogy mint egy jó marék homokot tart minket, s feldobva a magasba, szabadságot /szabad akaratot/ ad nekünk. A szél némely homokszemet nagyon messze repít. Némelyek a sárba, valamelyek, pedig az ő ruhájára tapadnak. Aztán van pár szem, amely áldott kezén marad... Minden egyes szem homok, az Úrnak nagyon fontos, hiszen tervei vannak minden kis darabjával, amely egykor az Ő kezéből került ki. Egyformán fontosak számára mind. Habár értéktelennek tűnik "egy kicsiny ho­mokszem", de Ő meglátja bennünk a csillogást, a szépséget. Ő isteni szemével szemlél minket, s meglátja azt a drágakövet bennünk, amelyet emberi szemünk­kel fel sem foghatunk. Ő lehajol, és összegyűjtöget minden homokszemet. Külön-külön felszedegeti a sárból, a messzeségből visszahozza, és felemeli mindegyiket, mert újra egyesítve őket, egy csodálatos "várat" épít belőlük, amelynek Ő az Ura, alkotója, s összetartó ereje.

Uram! Gyűjts össze minket, alakíts minket, és építs a Te Szent akaratod sze­rint belőlünk olyan várat, amelynek Te vagy az egyetlen Ura. Jöjj Uram, és egyesíts minket, s add, hogy Veled egyesülhessünk a szeretetben, mivel nélküled, elmos minket az eső. Áldott Uram, Te örökké szilárd és erős vagy. Jöjj és légy a mi összetartó erőnk, a mi megszilárdító, összekötő kapcsunk. Légy a mi tár­sunk, hogy Veled egyé válva a kezed alatt készséges eszközökké válhassunk. Ámen.

1996.10.17. délután - A napokban, az egyik lelki-beszélgetéseink alkalmával, a Bölcsesség tanított bennünket áldott szavával. Valami ilyesmi szakadt ki belőlem : " Elménkkel, értelmünkkel lelkünket kell, hogy szol­gáljuk, /-erős kölcsönhatásban állnak egymással./ Ugyan így, a testnek is a lélek szolgálatában, az elme kontrollja alatt kell lennie. Mindenünkkel az Isten szolgálatára kell,hogy legyünk l"  Most kinyitva a Bossis Gabriella naplóját, megerősítést kaptam, s olvasva nagy örömöt adott az Úr a szívembe. "Testedet a lelked szolgálatára ren­deltem. Te pedig rendeld lelkedet az Én szolgálatomra!"

Köszönöm Uram. Oly sok megerősítést adsz, pedig Te tudod legjobban, hogy semmit sem érde­melnék. De Te még is úgy szeretsz....köszönöm,hogy megérezhetem szerete­ted. Köszönöm, hogy növeled bennem a szeretetet, hogy egyre jobban szerethes­selek, és legalább egy nagyon kicsit is,de vissza adhassam Neked -e gyönyö­rű szeretetteljes ölelést, amellyel elkényezteted gyermekedet. Add,hogy embertársaimon keresztül Téged tudjalak szeretni, és őket a Te szereteteddel. Segíts, Uram! Szeress velem,rajtam keresztül! áldott légy!

1996. 10.17. Este - Uram! Add meg a kegyelmet, hogy megpihenhessek a szíveden, szívedben. Halkítsd le hangomat, és a világ hangját bennem, és adj békét a szívemnek, -ott a Te Szíveden, hogy mindig úgy dobbanjon,  hogy összecsengjen a Tiéddel. Odaadom Neked elmém, minden gondolatom, akaratom, s ajkam, beszédem, hogy minden ami bennem van, és ami előjön belőlem, -a Te szándékod szerint való legyen! Vedd el őket, hogy Te rendelkezzél felettük, hogy soha se tudjalak megbántani viselkedésemmel, gondolataimmal, szavaimmal... Mindig EGY óhajtok Veled lenni, és irgalmas szereteted által, örökké megsemmisülni benned! Hála Neked! Imádlak! Köszönöm Uram! Ámen.

1996.10.19. - Ó Uram, látod oly semmi és senki vagyok, hogy még rendesen imádkozni sem tu­dok! Nem tudok úgy Hozzád szólni, hogy egész lényemmel Te rád figyeljek. Nem tudok úgy beszélgetni Veled, hogy kimondott szavaimban ott lüktessen a SZERETET! - De ha eljössz, és betöltöd ürességem, s elhalmozol irgalmas szereteteddel, akkor mindjárt olyan könnyű ismét szép szavakból a szeretet virágait csokorba szedve átnyújtani Neked... teljes szívem apró virágocskáival együtt. Bocsáss meg,hogy semmi vagyok Nélküled! Köszönöm,hogy semmi lehetek Nélküled! - Hisz így egész lényem beláthatja, hogy mily nagy szükségem van Rád! Oly jó reád támaszkodni, oly jó megfogni a kezed...oly jó érezni, hogy fogod a kezem! Imádlak, szeretlek én jó Istenem! Úgy vágyom rá, hogy egyre nőjön ez a szeretet bennem, amíg teljesen el nem veszik a szívem a Te hatalmas Szívedben. Áldott vagy Uram! Köszönöm! Ámen.

1996.10.21.hétfő - Csodálatos vagy én Uram! Olyan sok virágot illatoztatsz a mi kedvünkért, a mi lelkünkért. Én most mindezeket a virágokat csokorba szedve visszaadom Neked, arra a szándékra, hogy egyre több lélek nyerhesse el -e mennyei illat élvezetét. Felajánlok minden kegyelmet, minden szeretetet, amivel elhalmoztál engem. Felajánlom mindezt, és önmagamat teljesen odaadom, hogy Szűzanyánk Szeplőtelen Szívének szándékai szerint megmenekülhessenek a lelkek az örök kárhozattól... Ó, Uram, mentsd meg a lelkeket! Mindenemet odaadtam Uram, de ez is oly kevés, hiszen Semmi vagyok! Szabadságom, akaratom, emlékezésem, minden szívdobbanásom, az egész szívem, s mindazokat, akik a szívemben vannak szeretetem által, testem, lelkem...egész lényem…mind felajánlottam! Ó, Uram! Mindenem a Tiéd! Uram! Add, kegyesen, hogy Szűzanyánk Szeplőtelen Szívén keresztül egyesülhes­sek Jézusunk Szent és Fájdalmas Szívével, hogy a lelkek üdvösségéért mun­kálkodhassak, s a Szentlélek erejében szolgálhassalak! Add, jó Atyám, hogy Te érted, Neked, s Veled élhessek, és örökké dicsérhesselek életem minden pillanatában. Uram, ha küldeni akarsz, - kérlek, küldj! Ha használni óhajtasz, - itt vagyok! De tégy alkalmassá, hogy küldhess. Adj készséget, hogy meghalljam hívásaid. Ó, bocsásd rám drága kegyelmeidet, hogy hűen szolgálhassalak. Jöjj el Uram Jézus, és foglald le életem! Áldott légy! Köszönöm, hogy ezután már Te éled életem, hiszen a Tiéd vagyok, és Tiéd akarok lenni mindörökké! Ámen.

1996.11.16. - Hála Néked, Ó, Uram! Köszönöm, hogy áldott Anyukádat, Édesanyánkként adtad nekünk! Köszönjük édes jó Szűz Mária, hogy mint gyermekeidet kézen fogsz, és drága Fiadhoz vezetsz minket! Köszönjük, hogy áldott anyai öledben megpihenhetünk, és újult erővel indítasz útra minket. Vezess minket, hiszen Nálad van jó Anyám az igaz útnak a térképe, és a Szent Kapu kulcsai! Áldott légy jóságos Édesanyánk, szép Szűz Mária!     

1996.11.17. - Bossis Gabriella lelki naplójában olvastam: „Ugye szívesebben adnál ajándékot olyan gazdagnak, akiről tudod, hogy még többet kapsz majd tőle..? A te jó szíved azonban a szegénynek még szívesebben szeret adni… Én is szegény vagyok. Melengess! Vigasztalj! Tárd ki egészen házad ajtaját!”

Oly sok Uram, az az eszköz, amelyen keresztül csodálatos irgalmas szíved megnyilvánul és tanítasz általa bennünket… Ó, Uram, hogy összecsengenek a szavak azzal amit érzek…! Igen…Te erre hívsz engem! …Tudom ezt a Te irgalmadból… Add Uram, hogy egyre közelebb kerülhessek ahhoz a feltétel nélküli önátadáshoz, amit úgy óhajtasz. Növeld Uram kegyelmeddel bennem a készséget, és tisztíts meg minden szándékot a szívemben. Mindig, mindenkor, s mindenben a te dicsőséged nyilvánuljon meg, és had maradjak én semmi a háttérben! Téged lássanak Uram, és ne engem! Én csak egy kis pont szeretnék lenni a mondat végén, és a Te áldott szép szíveden szeretnék nyugodni, hogy mindig e szent irgalomba vetve élhessem az életem, s szüntelen bízhassak Benned! Ámen.   

1996.11.22. - Ó, Uram! Adj békességet nekünk! Igaz békét, amit csak Tebenned találhatunk meg! Fogd meg a kezünket, kérlek, Uram, és vonj minket szereteted izzó parazsába, hogy ott mi is lángra kapjunk és a szeretet által, amit e forrásból meríthetünk a kegyelem által, had építsük a békét, hogy egyek lehessünk Benned, és örömödre élhessünk! Uram! Köszönjük, hogy vezeted, irányítod az életünket! Hála Néked! Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, és a Szentlélek Istennek most és mindörökké! Ámen.

1997. 04. 17. - Istenem! Köszönöm Neked a mai napot, s az egész életem! Múltamat, jelenem, jövőm a kezedbe helyezem! Ámen.

1997.06.25. reggel: Tegnap éjjel, mikor imáimat befejeztem elalvás előtt közvetlen elterelődött a gondolatom mindenféle világi dologra és eltávolodtam az Úrtól, s így aludtam el…nem vontam magam az Ő ölelő karjai közé, mint szerettem volna. Ezzel is megmutatta az Úr, hogy mily semmi vagyok…., hogy a választási lehetőségemet is milyen gyarlóan használom fel…

Ó, Uram, add, hogy Veled virraszthassak és mindig Veled legyek, hogy soha el ne szakadjak Tőled… Látod, még saját magam is akadály vagyok önmagamra nézve. Hogy Te kiteljesedhessél bennem Uram, most lélekben a Te Szent Keresztedre szegezem magam, a Te szögeiddel, mert semmivel sem akarok „közösségbe lenni”, ami nem Te vagy! Uram, add, hogy megtagadva önmagam Te feléd szárnyaljon lelkem, a szeretet szárnyain, a Szentlélek által. Áldott légy! Ámen.

1997.07.09. Felébredésemkor lelkemben ezeket a „szavakat” hallottam:

’Isten dicsőítésének egyik módja, ha szavaidat az Ő szavaihoz, gondolatodat az Ő gondolataihoz, tetteidet az Ő tetteihez igazítod, s szorosan az Ő lábnyomába lépsz!’

Ó, Uram! Segíts, hogy szívem a Te Szívedben pihenhessen és szorosan Hozzád simulva új alakot öltsön: felvegye a Te végtelen kiterjedésű Szívedet, annak behatárolhatatlan szeretetének örök kisugárzását, változatlan nagyságát és erejét! Ó, jöjj el Uram, és áraszd az emberiségre forró, tüzes leheleted, a te SZERETETED!! – Hogy minden ember lángra gyúlva a Te tüzeddel világítson és a te Szereteted sugározza Isten dicsőségére! Ámen.

1997.10. 06. - A haladni akaráshoz, és a haladáshoz is erőfeszítésekre van szükségünk. Csak is így érhetjük el célunkat: Az ÉLET TELJESSÉGÉT KRISZTUSBAN! S ha az utunk közben a szél nem korbácsolja fel a hullámokat, a vitorlánkba sem tud belekapaszkodni, s így egy helyben vesztegelve nem érhetjük el azokat a helyeket, ahol bőségesen akadna hal a kivetett hálónkba…  A sodrás máshová vihet minket , és még jobban eltávolodhatunk kívánt, (szeretett) Célunktól. De nem kell messze mennünk, ahhoz, hogy Jézus szavára mi is kivethetjük a hálónkat (Jn 21,6) Figyeljünk szavára, s így erőfeszítéseink, haladni akarásunk eredménye soha nem marad el! Ha ürességünktől és tehetetlen kudarcunktól, sikertelenségünktől elcsigázva a bennünk dúló vihar miatti fáradság, mint egy nehezék nyomja a lelkünket, valami furcsa mód ekkor tud legkönnyebben felemelkedni Istenhez a szívünk. Ilyenkor, nincstelenségünkben találjuk meg a legnagyobb gazdagságot: a vágyat, az éhséget, a szomjat Istenre. - Ez az alapja annak a bő halfogásnak, melyet Jézus ígér nekünk, hiszen ha szavai szerint cselekszünk, akkor - mint emberek halásza - éhségünk és szomjúságunk által más emberek éhségével, szomjával egyesülhetünk. Ezt a szeretetéhséget - melyet (mi már tudjuk) csak Isten képes csillapítani - próbáljuk az ő lelkükben is felébreszteni, hogy így az Úr szavára lelkeket emelhessünk ki a szeretet hálójával.

            Miután ezt leírtam, kinyitottam a Kis Terézke imafüzetem (a kilencedem második napjánál), és olvasni kezdtem: „Kis Teréz jól tudta: alázatos élet nélkül lehetetlen lelkeket menteni.”

Ó, köszönöm Neked Uram, hogy ily csodálatos összhangot adsz a lelkemnek, s az életem - a Te Jóságodból és Irgalmadból reám sugárzott kegyelmeid által - a Te Szent Akaratod szerint formálódik, s kicsi szívem egyre jobban átitatódik Veled… Kérlek, taníts engem, hogy az igaz alázat erényét megszerezhessem, s kegyelmed életre keljen gondolataimban, szavaimban és tetteimben. Jöjj éltető Szentlélek, és „kis” testvérem,  Kis Terézke lelkének „rózsaillatát” ontsad reám, hogy alázattal viselkedjek minden helyzetben, és az Ő közbenjárására ezt a kegyelmet mindörökre meg is őrizzem. Ámen.

Remélem, hogy e visszaemlékezéseim másoknak is építi a lelkét.. Adja az Úr! 

"Szövétnek"

„Csak egy kis szál vagyok a szövőszéken, s része vagyok egy csodálatos szőttesnek, melyet Isten Szent Keze készít különös szeretettel…” 

Ezt a mondatot akkor "kaptam", amikor azt fürkésztem, mit jelent ez a szó, hogy "szövétnek". Mert amikor az itt-ott lejegyzett különböző eredetű papír fecniket próbáltam összeszedni, és időrendi sorrendbe rendezni, egymásután, közben bele-bele olvasva, azt éreztem, hogy naplószerűen szedjem rendbe. És bevillant harsányan , a semmiből, hogy "SZÖVÉTNEK".. Még abban is kételkedtem, hogy van e ilyen szó egyáltalán. De e mondat után megértettem, hogy ha nem is volt eddig, már van :) 

E blogbejegyzésemben szeretnék felidézni pár régebbi naplórészletemet, csak úgy, minden magyarázat nélkül... S próbálok most is figyelni a hívásra: 

1996.10.08. Ma az Úr, lelkemet csodálatosan figyelmeztette egy olyan veszélyre, ami könnyen megfertőzi a gyenge és tudatlan lelket, mint amilyen én vagyok. Egy lelki testvéremmel beszélgettem, és sok mindent elmeséltem, amiket mostanában kaptam az Úrtól. Hazafelé kerékpároztam, s közben bensőmből hallottam A HANGOT : "Ajándékaimat, amit adok, nem mindig azért adom, hogy megoszd másokkal... Ne vágyódj emberi elismerésre, vigasztalásra. Figyelj a hívásra! Csak Velem oszd meg örömeid, amit ajándékaim okoznak Neked. S ha arra érzel biztatást, hogy tanúságot tégy a benned működő kegyelmeimről, akkor tedd meg! Ne engedd, hogy hangod elnyomja az Enyémet! Halkítsd le hangodat, hogy meghallhasd az Enyémet!"

Segíts nekem Uram, és én megteszem, ami kevés tel­ik tőlem. Köszönöm Drága Szíved csodálatos tanító szeretetét. Köszönöm. Ámen

1996.11.19. A gitáros misén volt az énekesek között egy lány, aki szinte a „közönségnek” énekelve adta át „az Úr hívó szavát”… Azért írom így, mert tekintetében, mozdulataiban jelen volt az a buzgóság és szándék, hogy: gyertek, nézzétek, mily csodálatos az Úr… Erre a Lélek által a következő tanítást adta az Úr nekem : Arra ügyeljünk, hogy ne mi akarjuk az embereknek adni Krisztust saját magunkon keresztül, hanem Ő, Krisztus adja magát rajtunk keresztül. Fontos a szándékunk, de olyankor, mikor nem helyezzük bele magunkat az Ő jelenlétébe, nem törekszünk a vele való bensőséges együttlétre, - akkor nem tudjuk odaadni senkinek, hiszen üres a „tenyerünk”. Csak a mi tökéletlen emberszeretetünket tartjuk ilyenkor a kezünkben, és Őt magát szinte kirekesztettük… Úgy kell az emberek felé sugározni Őt, hogy Ővele eggyé válva, Őrá figyelve, Őt szemlélve, egyszerűen odaadva magunkat Neki, és így kiüresítve önmagunkat, hogy Ő be tudjon minket tölteni, és így az ő fénye ragyoghasson az arcunkon…így Ő adhassa önmagát általunk, rajtunk keresztül az embereknek. Ő a cselekvő, és mi csak eszközök lehessünk…úgy, hogy minden dicsőség érdem Őrá szálljon. 

1997.08.05. Atyus a mai ima-összejövetelünk alatt a szemlélődésről beszélt,  s miközben hallgattam, valahogy éreztem,  hogy ebbe a szemlélődő lelkiállapotba helyezett az Úr... Lélekben Szent Terézkével együtt próbáltam szeretni az Urat… - Az Ő lelkével eggyé válva... De közben mindazt hallottam, amit Fábián atyánk mondott, s néha-néha fel is néztem ill. kinyitottam a szemem, de mivel kicsit zavart ez az érzékelés, utána újból behunyt szemmel "próbáltam" az Úr Szeretetébe helyezkedni...azt írom, próbáltam, pedig csak egyszerűen így kaptam a békének e különös "színeit”, s "árnyalatait"... Nem volt ez olyan "nagy, fantasztikus" érzés, mint ahogy azt emberi léptékeink szerint elképzeljük...hanem valami különös lágyság és harmónia öntötte el a lényemet,  mely egyszerű volt és minden nagy ívű érzéstől mentes volt...S mégis azt éreztem,   hogy a végtelenbe nyílnak meg a távlatok... Ezt az egészet úgy éltem meg, hogy szinte észre sem vettem mindezt...csak egyszerűen a BÉKE áradt, s "terült” el lelkemben. S egyszerűen rájöttem: Tényleg! - Szemlélődöm...! Egyben éreztem az Úr Tanító Kezét, hogy a szemlélődés az, mely megnyitja majd a bennem még fel nem szakadt gátakat, emberi reakcióim gyarló természetességét, - ami meggátolja lelkem szabad szárnyalását és a kegyelem gyümölcsérlelődését. -...hogy "emberiességemen" felülkerekedhessen  az,  ami kezd virágot bontani bennem! >Az isteni Szeretet! > Minden, ami Őtőle származó...lelki, - az Ő Lelkéből fakadó...,az én lelkembe ültetett, s fejlődésnek indult,  növekvő Szent és Tiszta… >Az Ő Élete én bennem! 

Ó jöjj Uram, s keltsd fel a bennem szunnyadó szeretetedet! Ragyogtasd rám fényedet és add, hogy felmelegítve hideg szívemet, előhívja e mérhetetlen ragyogás (a Te Szereteted,  amit érzel irántam),azt az új életet, ami e föld fogságában Te feléd irányulva növekedni törekszik... S lehet, hogy az a kis csíra, mely eddig is nagy átalakulás következménye, már a talaj felső rétegeit ostromolja,  hogy megláthassa a napot,  mely eddig is melegítette. S igyekszik megkapaszkodni a Te Szereteted által juttatott jó földbe, ami táplálja és erősíti... Segíts Uram, hogy harmóniába érlelődjön és fejlődjön a mi kis csírányi szeretetünk. S az adott élethelyzetünkbe (család) megkapaszkodva, Te feléd tudjunk törekedni, és a Te gyönyörűségedre virágba borulni…a Szeretet mindenfelé árasztó, és mindent átható illatát ontani. - A Te Szeretetedet adni! Ámen.

A közösségi összejövetelünk azzal zárult, hogy a maradék tíz percben próbáljunk szemlélődő imádságot végezni...

Becsuktam a szemem és úgy éltem meg a helyzetet, hogy kis gyermek vagyok, apró, védtelen, meztelen és szomjas... Egy üres pohárral a kezemben, egy kicsit kopár, jelentéktelen helyen mentem... Megláttam Jézust és feléje nyújtottam poharamat, aztán különös módon hatása alá kerültem az Ő jelenlétének, s csak néztem...felnéztem rá. Adott vizet a sajátjából, s én megittam…úgy, hogy tekintetemet nem vettem le róla. Egy kis vízcsepp maradt az ajkamon... Ő közben megsimogatta a fejem, és lepuszilta a vízcseppet szájamról… Én teljesen Ő hozzá bújtam, szorosan, úgy mezítelenül, az Ő ruhájába "merülve". Aztán Jézus leszakította bő, hosszú ruhájának alját, és kis ruhácskát készített nekem e csíkból…- Az Ő ruhájából adott nekem... Már nem voltam szomjas, nem voltam egyedül és nem voltam mezítelen...aztán útnak indultam, hosszan visszanézve rá és valahogy úgy érezve, hogy ruhájával együtt, Őt, magát is hordom...Velem van! - Aztán mintha már nagyobb lettem volna, betegen egy sátorban voltam és sírtam...aztán hirtelen megnyugodtam, mert valaki belépett a sátorba, és én megéreztem, tudtam, hogy Ő az. - Újra látom… Elhallgattam, s megnyugodott bennem minden… Ő rám nézett és én is Őt néztem, és éreztem, soha nem válunk el többé… együtt leszünk mindenkor. Meggyógyult bennem minden, és nagy békét éreztem, a Szeretet mély örömét! Nagyon szép volt! Néha egy-egy villanásra olyan élőnek éreztem mindent, hogy könny ült a szememre a gyönyörűségtől… Főleg akkor, mikor Hozzábújtam....

Ó Uram! Úgy szeretném, ha szüntelenül, szorosan Hozzád bújva élhetnék...ebben a mélységes szeretettségben...

Ó én Jézusom! Szeretlek! Áldott légy! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Ámen.

1997. 09. 29. Hallottam egy abortusz esetről a környezetemben és írásra késztetett:

Van egy álmom: egy álmom, melyben az emberek egymás szemébe néznek, s egymásra mosolyogva barátként ölelkeznek… Egy álmom, amelyben minden anya féltő szeretettel magához öleli gyermekét, s minden apa vigyázó karjait családja fölé emelve az Égre tekint…

S szemem, mely kívánja az álmot, a valóság maró savától könnyre fakad, mert az Élet ítélet alá esett, s ott áll a mészárszék előtt, hogy az ítéletet bevégezzék rajta… De most félresöprök minden fájó valóságot, s az élő hit erejével kiragadom a hóhér kezéből e parányi kis életet, mely oly hatalmas és csodálatos lehetőséget, kincset rejt kis csírácskájában… Ó, én Istenem! Tápláld kegyelmeddel kietlen földedet, hogy az élet ne pusztuljon el, ne fojtsa el semmi hatalmas élni akarását, hogy a termékenység csírája bátran, s Isten békéjében növekedhessék!   Igen, ez az álmom: a BÉKE! A szívek, minden emberi szíveknek a békéje… s ha csak saját szívemre nézek is, látom: mily távoli ez az álmom. A világ szennye és mocska mind behálózta az emberi szívet, s a szomorú az, hogy valami furcsa módon jól is érzi magát e torzságban… De van valami, ott a szív legmélyén, mely mégis kitörni vágyik… átvágni a nagy sárrengetegen, s tisztán, újra tisztán, minden bogáncstól megszabadulva, sebeiből meggyógyulva – szabad akar lenni… Élni akar! Életet adni, s elfogadni…! 

1997.12.02.  Ma reggel ébredésemkor egy különös álmot láttam: A házunk tetőgerendája a beázások miatt megrongálódott, és elkorhadva bedőlt, majd így járt sorba mind...Mindez gyorsan egymásután történt…majd a falak…stb.  Reggel is értettem körülbelül, hogy mit jelent ez a kép, de most, hogy elolvastam a Bibliában a házépítőről szóló példabeszédet, megértettem: nem ástam le a szikláig, s nem fordítottam az alapásásnak kellő időt... Pedig csak egy a szükséges…!! - az Úrral való személyes kapcsolat, s ezt az imádságban találhatjuk meg leginkább. Megértettem, hogy az imádság által a sziklára kell építkeznem. Gondolataimban, terveimben, szavaimban, tetteimben mindig Ővele kell keresnem az „egyesülés szellemét”, az egység Lelkét. E nélkül meglazulnak, megrongálódnak az elemek, s megrendül maga az egész ház....

Ó Uram, Jézusom! Ne enged, hogy elvesszek! Segíts, hogy mindig Benned éljek, s ne keressek mást kívüled...,elég legyen nekem a Te kegyelmed! Ó Uram, én Téged akarlak...De gyengeségemben mozdulni sem bírok...tölts el éltető erőddel....újíts meg kérlek, ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Add meg kérlek, hogy mindig imádságos lelkületben a szívem Tehozzád emelhessem! Áldott légy!! Dicsőség Neked!  Amen! Amen! Amen!

1998.07.29. Istenem! Végtelen Szereteted kis darabja szeretnék lenni…, hogy szüntelenül szerethesselek, s szüntelenül szeressek… Hiszen a Végtelennek a töredéke is Végtelen, s mivel része annak – elválaszthatatlan tőle, s végtelenül sugározza a Szeretetet, s útja, célja, maga a Végtelen! Tehát Te vagy Uram! De milyen furcsa… végtelen vagy, s mégis oly „megfogható”…itt vagy közel…részem vagy, s én a Te részed, és mégis oly megfoghatatlan… Mindenségedben teljesen elveszik az én semmiségem, és mégis Te vagy az, aki semmivé válsz, hogy közelebb kerülj hozzám… S az is „furcsa”…s egyben lelkemnek fájdalma is, hogy sokszor én magam teszlek „semmissé”…pedig Uram vagy, és én szolgálni akarlak! De látod, csak a Te lelkedben találom meg a szolgálat lelkét…s az én lelkemben pedig, sajnos sokszor birtoklási vággyá, s gőggé alakul át a Te Istenséged… Bocsáss meg kérlek, és adj erőt e gyengeségemben, hogy mindig a Te Lelked által, Benned maradva szolgáljalak, cselekedjek a Te akaratod szerint! Köszönöm Neked ezt a végtelen és megfoghatatlan élő Szeretetedet, mellyel szüntelenül lehajolsz hozzám és táplálsz engem! Áldott légy! Uram! Teremtőm! Mindent köszönök! Bocsáss meg, kérlek! Köszönöm! Ámen. Alleluja! Alleluja! Alleluja!

1998. 07. 30. - Uram!  Olyan vagyok, mint a kiszáradt homok, melyet a legkisebb szél is elsodor. –Kérlek, bocsáss meg!  Felajánlom Neked e gyengeségemet és kiszolgáltatom magamat a Te Szeretetednek, hogy teljesen a birtokodba vegyél. Ne engedj az idegen szeleknek részt belőlem! A Te Szent Szeled alkosson engem ujjá Uram! Hisz látod, hogy milyen csöppnyi, gyenge kis "kosz" vagyok!  - De a Te erős fújásod által újra szabadon, az idegen szelek befolyása nélkül tudok majd szárnyalni...Feléd. Kérlek, add meg újjászületésemet! Uram, "szülj", teremts ujjá engem!  Köszönöm Neked! Mindent köszönök! Dicsőség Neked Istenem! Ámen.

Miután ezt leírtam, a mai napra szóló Igéket elolvasva az Úr válaszolt is imámra!

- "Ha rosszul sikerült a fazekas kezében az edény, melyet az agyagból készített, újból készített belőle egy másik edényt, ahogy a fazekas szemében helyesnek látszott, hogy elkészítse." (Jer 18,4)

Csodálatos vagy Uram! Köszönöm!

Remélem, hogy e visszaemlékezéseim másoknak is építi a lelkét.. Adja az Úr! 

Manapság a gyerekek, a fiatalok olyan filmeken, sorozatokon, tv-műsorokon nőnek fel, amiknek a tartalma tele van furcsa lényekkel, extrém szituációkkal, halállal. Az én korosztályom, amíg sárkányokkal harcoló királyfiról hallott a mesékből, a mostani már a zombi inváziót, és boncolást stb. láthat élethűen. A tv-ben naponta szellemekkel suttognak, halottakkal beszélgetnek, az egy másodpercre jutó lövések száma borzasztó. A hírekben másról sem lehet hallani, s a halál megszokottá válik a képernyőn, de amikor a valóságban szembesülünk vele, megbénulunk, és nem tudjuk feldolgozni. Számtalan elmélettel állunk hozzá a halálhoz, vigaszt keresve… A szélsőségektől sem riad vissza az ember, hogy elképzelje, miként van azután.. és az is lehet, hogy maga az igazság is elég szélsőséges.. Tulajdonképpen nem lehet ezen csodálkozni, hogy foglalkoztatja az embert ez a téma, alaptermészetünkhöz hozzátartozik, hogy kíváncsiak vagyunk. Teljesen természetes, mindenki szeret­né tudni, hogy mi vár mindnyájunkra a halál után. Ennek ellenére ezekről már nem nagyon beszélgetnek el a gyerekekkel, és még a plébániákon, a hittanórákon, gyakorlatilag sehol sem tanítják már a keresztény hit ezzel kapcsolatos téziseit. Úgy, hogy egy nagy űr van, nagy hiányosság. Ha úgy tetszik, nagy tudatlanság, sőt, bizonyos szorongás is a végső dolgoknak e realitásaival kapcsolatban. A halálról a vég, a pusztulás fogalma marad meg, pedig Isten terve velünk nagyszerű, pompás, valóban lelkesítő. S ebben a halál is egy lényeges rész.

Egy idős pap bácsi azt mondta egyszer egy misén, hogy „egy biztos dolog van az életben, a halál, de az halálbiztos”. Akkor furcsa volt ezt így hallani ilyen nyersen, de végül is, igaz.  Az ismeretlentől az ember általában fél, de a halál, az elmúlás nem ismeretlen senki számára. Ezen a Földön és azon túl is, e világban minden teremtett dologban ott az elmúlás és a születés is egyaránt. Az idő, a pillanat, ahogy elkezdődik, már el is múlt és kezdődött egy másik… Minden sejtünk, minden gondolatunk, érzéseink… születnek és múlnak el… Születünk, Élünk, és halunk… vagyis, csodás körforgás részesei vagyunk. Születésünk előtti létezésünk, és a halál utáni létünk is nyilvánvaló. Sokféle hitrendszer szerint gondolkodhatunk, de mindegyikben az a fő, hogy miképpen éljük meg az életet.

Óriási hatalom van a kezünkben, hogy megtaláljuk a boldogságot a saját életünkben, s hogy boldogságot nyújthatunk mások számára, misztikus módon még halottaink lelkének is. Erről az utóbbiról egyre kevesebb szó esik. E földi „Carpe diem” („ragadd meg a napot”) felfogásból a legtöbben csak a „mostra” koncentrálnak, ott leragadnak.. Pedig a jelen pillanat megélésének célja az, hogy a következő pillanathoz alap legyen, hogy az a jó, amit most megragadhatsz, az fényeskedjen számodra… Vagyis Horatius elhíresült mondása nem is az „élj a mának” hedonista nézetről szól. Hanem, hogy minden napunknak legyen meg az értelme, az értéke, amit megragadva, ezt a mérhetetlen lehetőséget felhasználva, élvezzük a jelen pillanatot.

Isten mindig gondoskodik róla, hogy új és újabb lehetőségeink legyen megtenni, amit megtehetünk, …akkor, …ott, …amikor, …úgy ahogy akkor tudjuk, természetes és egyszerű módon. Mindenkinek más és más irányt mutat. Valójában csak készségesnek kell lenni, és kibontja az életünkben…, mindent a saját idejében. Siettetni lehet, de nem jutunk előrébb, ha csak éppen nem az a szándéka, hogy megismerje, hogy mennyire vagyunk készségesek elindulni és követni az indításait. Mert anélkül, hogy lépnénk, nem jutunk előrébb, mert Isten sem fog cselekedni helyettünk.

Első próféciám, amit kaptam, az volt, hogy „ A Kegyelmek birtokában szolgálj, úgy szolgálj, hogy ne lássanak , ne láttasd magad. Bizalmad és hited függvényében válaszolok. Nagy bizalomra nagy dolgokkal válaszolok.” Szóval a saját kis gyarló, esetlen és egyszerű módon mindig igyekeztem figyelni, és válaszolni az Isteni Akarat sugalmazásaira. Bízok benne, hogy Isten kiegészíti bennem mindazt, ami hiányzik belőlem, hogy szolgáljam, és tudom, hogy ez az alkalmatlanság az, ami alkalmassá tesz, hogy Isten rendeléseit véghezvigyem, hogy cselekedhessen bennem, és eszköze lehessek. Ebben reménykedve kezdtem bele e blog írásba is. Írni mindig is írtam, de amikor Isten a leginkább alkalmasnak látja az időt ( - ez nem mindig egyezik a mi elképzeléseinkkel, sőt..)  akkor eszközt, segítőket és lehetőségeket küld a kegyelmek mellé.. Ez történik most is.

Sok évvel ezelőtt kaptam egy indíttatást, hogy dolgom van a meghalt és szenvedő lelkekkel, és összefügg ez az oltáriszentséggel. Nem igazán tudtam, hogy mit kezdjek vele. Gondoltam, majd a jó Isten idővel kibontja. Kaptam mindig hozzá különböző kegyelmeket, magyarázatokat, amik még mindig nem hozták el a remélt tisztánlátást, de aztán rájöttem, hogy a „misztikus köd” csak is érték. Mert ha minden olyan tisztán látható lenne, akkor hol lenne az Isten dicsősége. Sok különleges eset is történt…

Egyszer, még a kilencvenes években, páran (2-5 fő) összejöttünk minden csütörtökön a templomban, csendben imádkozni a rejtekben az Oltáriszentségben jelenlevő Jézushoz. Egyik alkalommal eljött közénk drága Klárika néni is, aki egy élő szent volt, kedvessége alázatos gyermeksége, szeretete, hite… sugárzott. Beültünk egy padban és csak úgy voltunk, adtuk oda az Úrnak magunkat, a jelenlétünk, s az Őt fürkésző figyelmünk, akkor amit tudtunk, és ahogy voltunk… Kb. egy órát tölthettünk el így, és még ott a templomban Klárika elmondta, hogy különleges élménye volt. Soha sem tapasztalt ilyen intenzív kegyelmet. Ahogy ültünk a padokban látta, hogy a szíveink egy fénysugárral, mint egy köldökzsinór össze van kötve az Oltáriszentséggel, és azon keresztül mennek be a lelkek.. Gyermeki egyszerűséggel és hatása alatt a kegyelemnek mondta el mindezt, teljesen meglepődve ezen élménytől.. Nagyon megrendített bennünket is.

Másik eset, ami még ennél is különlegesebb, amikor egy barátommal beszéltem telefonon keresztül, és megszakította a beszélgetést, hogy „bocs csak apu nem marad békén”. Édesapja évek óta ágyhoz kötve értelmében és testében is korlátozva volt, és otthon ápolták. Beszélgetésünk közben a bácsi nyugtalankodott, és azt kiabálta, hogy „adjatok nekik inni, szomjasak”. A barátom lépett volna tovább, mert apukája mondván, félrebeszél, sokszor csinálja ezt, de bennem egy éles és tisztán érezhető indítás jelent meg. Megértettem, hogy a bácsi a már meghalt, szenvedő lelkeket látja, akik imára szomjasak, hogy ezt komolyan kell venni.., és egyből írni kezdtem és egy ima lett belőle, amit tudtam, hogy a barátomnak ott a bácsinál a szobában hangosan el kell mondania. Kértem, hogy miután ezt megtette, kérdezze meg, hogy most is szomjasak e… Kinyomtatta, és felolvasta az imát az édesapja mellett, és ahogy kértem, utána megkérdezte tőle, hogy most is szomjasak e.. Apukája tiszta értelemmel hozzá fordult, és megnyugodva azt mondta, hogy nem, most minden rendben van. Nagyon durva volt, és ezután nem igazán tudtunk megszólalni sem. Ezt az imát aztán többször terjesztettem, főleg a Medjugorje-i zarándoklatok szervezése révén, az imalapokba szerkesztve… (lásd: e blog bejegyzésem végén is)

Időről –időre mindig elém került ez a téma, és így közben kaptam további indítást, egy emblémát is, ami csak úgy megjelent előttem és próbáltam lerajzolni.. Aztán megint semmi. Jó pár év múlva újra elővettem, hogy ha az Isten akarja, akkor legalább adjon valakit, aki megrajzolja normálisan ezt a „látomást”. Aznap este misén voltam, és a templom előtt beszélgetésben elegyedtünk pár lelki-testvérrel.. Volt ott egy számomra ismeretlen hölgy, aki azt mondta, hogy jó lenne, ha többet foglalkozhatna a művészettel. Rákérdeztem, hogy milyen művész vagy, és kiderült, hogy festőművész. Kértem, maradjon kicsit, mert szeretnék vele beszélni, és az eredménye az volt , hogy két hét múlva már a csodás művészien megrajzolt embléma rajza volt a kezemben.  S a vágy hogy megvalósulhasson AZ OLTÁRISZENTSÉGBEN EGYESÜLT SZÍVEK TESTVÉRISÉGE - közösség. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy sorra életre kelnek a lepusztult plébániák... Próbáltam társakat találni, akiknek szintén van ilyen irányú késztetése, de hiába.. Aztán megint sokáig nem történt semmi… Tehát az évek során fel-felbuzdultam időnként, de aztán újra csak az maradt, hogy Istenre bízzam. Nem akarok túlmenni a határaimon. Egyszerűen hagyom magam vezetni. Isten majd kibontja… Persze lelkemben ott a vágy, hogy megvalósulhasson egy ilyen közösség-testvériség, de azt is tudom, hogy ezt majd az Isten viszi véghez, és ha akar, majd a megfelelő időben felhasznál.

YouTube videon keresztül imádkozhatsz is.

Most, amikor nekiálltam ennek a blogbejegyzésnek, Maria Simma nővérről akartam írni, aki a már meghalt szenvedő lelkekkel beszélgetett, s mikor elolvastam újra az ő élettörténetét, eszembe jutottak közben ezek a saját történések ezzel a témával kapcsolatban, és írni kezdtem... Az ő élettörténete és lelki útja engem megerősített, és sok embert inspirált és hívhat, buzdíthat ezután is.. ezért írok róla:

Maria Simma (1915-2004) Ausztriában, Sonntagban, egy nagyon szép kis faluban élt egyszerűen, nagyon szűkösen, és igen szegényesen. Buzgó katolikus és igen-igen alázatos. Egyszerű parasztasszony volt, aki gyermekkora óta sokat imádkozott a szenvedő lelkekért. 25 éves korában részesült először egy igen különös karizmában, a tisztítótűzben szenvedő lelkek látogatásaiban.

Egy éjszaka, hajnali 4 órakor arra ébredt, hogy valaki fel-alá járkál a szobában. Nem ijedt meg, pedig látta, hogy az illető idegen. Lassan járkált fel-alá. Szigorú hangon rászólt: Hogyan jöttél be ide? Mit vesz­tettél el? De az illető csak tovább járkált a szobában, fel-alá, mintha semmit se hallott volna. Amikor másodszorra sem válaszolt neki, hogy mit keres ott, felállt és meg akarta ragadni. De csak a leve­gőt fogta meg, már nem volt ott semmi. Ezután visszafeküdt, de újra ott járkált az alak, és újra megpróbálta megfogni, de újra csak a levegőbe kapott és nem volt ott senki.. zavarában újra csak visszafeküdt. Másnap mise után a lelki atyjának elmondta mit tapasztalt, aki azt tanácsolta neki, hogy ha ez újra előfordul, ne kérdezze tőle: ki vagy te, hanem azt, hogy „mit akarsz tőlem”? A következő éjjel ez meg is történt, mert visszajött az alak, és a feltett kérdésre azt felelte: „Mondass értem három misét, és én megszabadulok.” Akkor Maria megértette, hogy ez egy szenvedő lélek. A lelki atyja megerősítette ebben és azt is tanácsolta, hogy sohase utasítsa vissza a szenvedő lelkeket, hanem nagylelkűen fogadja el a kéréseiket. Néhány éven át csupán 3-4 lélek jött hozzá, de később többen jöttek. Főleg november hónapban. Legtöbbször azt kérték a lelkek, hogy mondasson misét, és vegyen részt azokon a miséken, illetve mondjon rózsafüzért, végezzen keresztutat.

Amikor megkérdezték tőle, hogy a tisztítóhely tulajdonképpen micsoda? – Ezt felelte:

- „Hát, azt mondhatnám, hogy ez egy zseniális találmánya Istennek. Mondok erre egy képet, saját magam gondoltam ki: Tegyük fel, hogy egy napon kinyílik egy ajtó és megjelenik egy gyönyörű szép Lény, olyan szép, amilyent még soha nem látott az ember a földön. Le vagyunk nyűgözve ettől a csodaszép Lénytől, felkavar bennünket annál is inkább, mert ez a lény azt mutatja, hogy őrülten szerelmes belénk, és azelőtt el sem bírtuk képzelni, hogy ennyi­re szeressen minket valaki. Azt is sejtjük, hogy ez a Lény nagyon vágyódik arra, hogy magához vonzzon, megölel­jen minket, és a szeretet tüze, amely már égeti a szívünket, arra késztet, hogy a karjai közé vessük magunkat. De ebben a pillanatban rájövünk, hogy hónapok óta nem mosakodtunk, hogy rettentő rossz szagunk van, csorog az orrunk, zsíros a hajunk, koszos a ruhánk stb., stb. És akkor azt mondjuk: nem, lehetetlen, hogy ebben az állapot­ban odamenjek, előbb meg kell mosdanom, jól letusolok, aztán gyorsan visszajövök hozzá. Csakhogy, a szívünk­ben feltámadt szeretet, olyan erős, olyan égető, olyan hatalmas, hogy ez a késedelem, amelyet a tusolás okoz, ki­bírhatatlan. És a távollét forró tüze, még ha csak pár percig tart is, kegyetlenül égeti a szívünket. És ez az égés természetesen arányban van a szeretet feltárulásának intenzitásával. Szeretetből adódó égés. Hát pontosan ez a tisztítóhely. Késlekedés, amelyet a tisztátalanságunk kényszerít ránk, késlekedés, hogy Istent átöleljük. Szeretet­égés, amely rettentő szenvedést okoz. A szeretetre való várakozás, ha úgy tetszik: nosztalgia. És éppen ez az égés, ez a nosztalgia mossa le rólunk azt, ami még tisztátalan mibennünk. A tisztítóhely, mondhatnám, a vágy helye. Örülten vágyódunk Istenre. Istenre, akit már ismerünk, mert láttuk, de még nem jutottunk el Hozzá."

- "Maga a lélek akar a tisztítóhelyre menni, hogy tiszta legyen, mielőtt a mennybe megy. De azt is meg kell mondani, hogy a lélek, mikor a tisztítóhelyen van, Isten akaratát teszi teljesen a magáévá. Örül a jónak és szereti Istent és minket is szeret. Ezek a lelkek teljesen egyek Isten szellemével és világosságával."

- "A szenvedő lelkek gyakran beszélnek arról, milyen nagyon vágyódnak Istenre, és arról, milyen fájdal­mas számukra ez a vágy."

- "A tisztítóhelyen, még ha borzalmas is a lélek fájdal­ma, megvan az a bizonyossága, hogy mindörökre Istennel fog élni, megingathatatlan ez a bizonyossága. És ez a bizo­nyosság olyan erős, hogy az öröm nagyobb, mint a fájdalom. És nem is vágyódnak vissza a földi életre. A földön végül is az ember sohasem biztos semmiben."

- "A szeretet elleni vétkek, a felebaráti szeretet elleni bűnök, a szív keménysége, az ellenségeskedés, a rágalom, mindezek azok a bűnök, amelyek miatt a leginkább a tisztítóhelyre kerül valaki. A rágalom és a megszólás a legcsúfabb piszok, hosszú tisztulást igényelnek. Ami a szeretetet illeti, idetartozik az, amikor visszautasítunk embereket, akiket nem szeretünk, nem vagyunk haj­landóak kibékülni, megbocsátani. És az a sok sértődöttség, amit ápolgatunk magunkban. Ami a beszédet illeti, nem hangsúlyozhatjuk eléggé, mennyire gyilkos lehet egy kritizáló, rosszindulatú szó, s mennyire gyógyító is lehet egy szó."

Ezzel kapcsolatban Maria Simma egy példát említ, amely nagyon meghökkentette:

A falubeliek egy férfiről és egy nőről kérték, hogy tudja meg, a tisztítóhelyen vannak-e? És a kérdezőskö­dők nagy meglepetésére az asszony már a mennyben volt, a férfi, pedig a tisztítóhelyen. Pedig az asszony akkor halt meg, amikor abortuszt hajtatottak végre rajta, míg a férfi igen gyakran járt a templomba, s látszólag igen ren­des, jámbor életet élt. Gyakorlatilag egyszerre haltak meg, de az asszony mélységesen megbánta tettét és nagyon alázatos volt, míg a férfi életében mindenkit kritizált, mindig panaszkodott, és megszólta az embereket, ezért volt igen hosszú a tisztítóhelyen való tartózkodása. Tehát nem szabad a látszat alapján ítélkezni.

- "Akik jószívűek mindenkivel azoknak van a legtöbb esélye arra, hogy egyenest a mennybe menjenek. A szeretet elfed egy sereg bűnt."

„A bűnbánat nagyon fontos. A bűnöket minden esetben megbocsátják, de megmaradnak a bűnök következmé­nyei. Ha teljes búcsút akarunk elérni a halál pillanatában - vagyis egyenest a mennybe menni - a léleknek szabad­nak kell lennie minden kötöttségtől.”

 „A halál pillanatában az Úr mindenkinek ad pár percet, hogy megbánja a bűneit, és elhatározza: hajlandó vagyok, vagy nem vagyok hajlandó Isten látására. Az ember látja élete filmjét. Mindenkinek megadatik az élete megismerése és az eljövendő szenvedés is. De ez nem egyforma mindenki számára. Az Úr megnyilatkozásának intenzitása az egyes ember életétől függ.”

„A halál pillanatában az érdemszerzésnek vége van. Míg a földön élünk jóvátehetjük azt a rosszat, amit vég­hezvittünk. A szenvedő lelkek irigylik tőlünk ezt a lehetőséget. Még az angyalok is féltékenyek ránk, hogy lehe­tőségünk van a növekedésre mindaddig, amíg a földön vagyunk. De a szenvedés megjelenése életünkben gyakran lázadást kelt bennünk és nehezen fogadjuk el. Pedig a szenvedés Isten szeretetének legnagyobb bizonyítéka. És ha jól felajánljuk, sok lelket nyerhet meg.”

„Amikor szenvedünk - ezek a felajánlott szenvedések lesznek a mi legértékesebb kincseink a túlvilágon.” Maria Simma egyszer elmesélte, hogy egy szenvedő lélek arra kérte, hogy szenvedjen helyette, ezzel megsegítve őt. A rendkívüli fájdalma 3 órán át tartott. A lélek azt mondta, hogy 20évi purgatóriumtól kímélte meg azzal, hogy a 3órai szenvedést elfogadta. Mert a Földi szenvedésnek más az értéke. „A Földön, amikor szenvedünk, akkor növekedhetünk a szeretetben, ér­demeket szerezhetünk Ez nem így van a purgatóriumi szenvedéssel, ott a szenvedés csak arra jó, hogy megtisztít­son minket a bűntől..”

"A szenvedést, mint ajándékot fogadjuk - és nem, mint büntetést, mert sok jót tehetünk vele. "

„A türelemmel elviselt szenvedés által több lelket lehet megmenteni, mint imádsággal. Ne tekintsük a szenvedést mindig büntetésnek, el lehet fogadni úgy, mint egy engesztelést, nemcsak sajátmagunkért, hanem másokért is. Krisztus maga volt az ártatlanság és Ő szenvedett a legtöbbet, a mi bűneink engesztelésére. Csak a mennyben fogjuk majd megtudni, mi mindent kaptunk meg a türelemmel elviselt szenvedés árán, amelyet egyesítettünk Krisztus szenvedésével.”

„Mindent a Szent Szűznek kell odaadni. Ő tudja legjobban, kinek van szüksége erre vagy arra a felajánlásra, szenvedésre, hogy üdvözüljön.”

- „Egy másik eszköz, amely hatékony a keresztút. Mivel az Úr szenvedéseit szemlélve lassan elkezdjük gyűlölni a bűnt és kívánni minden ember üdvösségét, a szívnek ez a hajlandósága megkönnyebbülést szerez a szenvedő lelkeknek, és felkelti a bűneink feletti bánatot.”

- „Szintén ajánlott eszköz, a szentolvasó az elhunytakért. A rózsafüzér által minden évben sok lélek szabadul ki a tisztítóhelyről. Maga az Isten anyja jön a purgatóriumba, hogy kiszabadítsa onnan a lelkeket. - Vannak sajátos napok, amikor különösen sok lelket szabadít meg - főleg Karácsonykor, Mindenszentek napján, Nagypénteken, a mennybemenetele napján­ és Jézus mennybemenetele napján. „A Szent Szűz gyakran elmegy megvigasztalni a szenvedőket, mondván nekik: sok jót is tettek. Biztatja őket.”

 Igen szép, hogy a szenvedő lelkek Szűz Máriát az Irgalmasság Anyjának nevezik. Vegyünk példát mi is Mennyei Édesanyánkról, és legyen a szívünk irgalommal teli az élők, a közelünkben élők, és halottaink, a halottak iránt is. Ne késlekedjünk a jóra, az imára, a felajánlásra, és az irgalmasság cselekedeteit megtenni.

Mária Sigma elmesélte egyszer, hogy fiatal korában egy napon, a vonaton utazva arra lett figyelmes, hogy egy férfi, állandóan szidta az Egyházat, a papokat, magát Istent, folyton szitkozódott és ezt hallva azt mondta neki: „Idehallgasson, magának nincs joga ilyeneket beszélni, ez nem jó.” Aztán megérkezett az állomásra, ahová utazott, és leszállt. A lépcsőn lelépve spontán azt mondta Istennek: „Kérlek, ne kárhozzon el ez a lélek!” És évekkel később ennek az embernek a lelke eljött hozzá, de elsőre nem ismerte fel... Elmesélte, hogy egészen közel volt a pokolhoz, és csak az a fohász mentette meg, amelyet akkor a vonatról leszállva elmondott. És megköszönni jött, hogy megmentette.

"Nagyszerű dolog, hogy egyetlen gondolat a szívünkben, egy egyszerű ima megakadályozhat valakit abban, hogy pokolra jusson."

"Egyedül a gőg visz a kárhozatba, az, ha megmakacsolja magát valaki az Istennek mondott NEM-ben."

Mondjunk hát Istennek bátran, hogy „ITT VAGYOK!” Akkor úgy, ahogy vagyunk… Adjuk oda magunkat arra a szolgálatra, amire hív, és ne késlekedjünk mindig megtenni azt, amit megtehetünk. Én most újra megtettem, leírtam azt, ami a szívemben volt, megelevenítettem a régi kegyelmeket, és egy csodálatos karizmájú egyszerű asszony életútját, megerősítő bölcs szavait. Remélem ezek a mindig aktuális tanítások olvasóimat is megerősítették, ahogyan újra engem is.

- „Sokat kell tennünk a szenvedő lelkekért, mert ők is segítenek minket. Nagyon alázatosnak kell lenni, ez a legerősebb fegyver a rossz, a gonosz ellen. Az alázatosság elkergeti a rosszat.”

„Az ördögnek engedélye van arra, hogy megtámadjon minket, még halálunk pillanatában is. De az embernek birtokában van a kegyelem, hogy ellenálljon neki és visszautasítsa. Mert ha az ember nem akarja, az ördög semmit sem tehet.”  (Maria Sigma)

Ezekkel a kincset érő szavakkal kívánok mindenkinek kegyelmekben gazdag ébredést! A világban körbenézve..nagyon ránk fér!

A világ zűrzavarában, nehéz eligazodni. Különböző nézetek csatáznak, s a média felületein, ismerősök, vagy teljesen vadidegen emberek "kommentháborúban" csatáznak, egymásnak esve, MERT...  - Még a szűk baráti társaságok és a családok beszélgetései sem mentesek az éppen aktuális témák miatti vita és veszekedésektől.

Pedig a veszekedés nem old meg semmit. Az értelmes vita jó, de mindenki csak a saját életét élheti, amiért csak ő maga felel. Nem kérheted számon rajta, hogy mást hisz, mást gondol, mást érez, mint, amit te.. Hiába más a nézeteitek, irányultságotok, bármerre is visz az egyén útja, Isten hagyja neki, és úgy alakítja a körülményeit, hogy mindazt, amit meg kell tapasztalnia, tanulnia.. az megvalósuljon.. Isten a szabadságunk, a szabad választásunk lehetőségét meghagyta e földi létben is... Nem azért, hogy elveszítsen minket, hanem, hogy megmentsen... Ő az, "aki görbe vonalakkal is egyenesen ír".. s kiegyenesíti, ami nem egyenes... azt mondja: LEGYEN! - és hogy legyen hitetek szerint!

"Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük." (Lk 12,6)

"Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni?" (Mt 6,27)

Isten tudja, hogy mire van szükségünk, hogy beteljesedjen a fejlődésünk, ezért az életünk folyását figyelemmel kíséri, hogy merre tartunk, és milyen módon és merre haladunk, és hogy meddig jutunk...  Ha az életben válaszút előtt állunk, induljunk el a meggyőződésünk szerint, de közben Istenben bízva, szeretettel telve és remélve, hittel.. S akkor bármilyen irányba is megyünk, vagyis, ha erre megyünk, de akkor is, ha arra..) - ugyanúgy a cél felé tartunk, "mert Isten nem a célba érkezést várja el tőlünk, hanem hogy felé tartsunk".. a többit ő teszi meg…

A történelem de a személyiségfejlődésben is láthatjuk, hogy a kiéleződött helyzetek megoldását az ember hatalommal, erővel próbálja megoldani.. Felemeli a hangját, jól megmondja, tüntet, és mindent bevet, mert meg akarja győzni a másikat a saját igazáról..  A nagy "igazságkeresésben" az emberek észre sem veszik, hogy rég eltávolodtak tőle. Az igazság a Szeretetben van! Minden, amiben nincs SZERETET, az igazságtalansággal van tele. Számtalan eset volt már a történelemben, amikor a "Szeretet nevében" követtek el égbekiáltó bűnöket.  

A fanatizmus és a gyűlölködés, a szeretetlenség „gyümölcse”. Amikor egyre jobban a világi érdekek dominálnak, amikor a közöny és az érdektelenség miatt  még jobban halmozódnak a bajok, amikor a félelem mindent áthat, és lebénít-legyengít, - fel kell ismernünk az egyéni felelősségünket... 

Most az emberiség kapott egy nagy löketet.. ami hullámokat vet.., de azt gondolom, hogy ez csak az elő rengés…Az emberiség próbája csak most kezdődik igazán...  Már érett... sok szomorúság és fájdalom.. de végül Isten ezeket mind gyémánttá teszi. Ahhoz, hogy kikristályosodjon bennünk, vagyis érték váljon a szenvedésből, a nehézségből, ahhoz meg kell erősödnünk a hitben. A félelem viszont a hit rákbetegsége... 

A félni a vírustól, a haláltól, a vakcinától...a véleményem értelmes felvállalásától - ez az igazi vírus. 

Pedig leginkább az olyan élettől kellene félni, amiben nem az Istenben hiszünk, bízunk, remélünk… Tegyük meg, amit hittel és szeretettel, meggyőződéssel meg tudunk tenni,és a többit bízzuk az Úrra!

A félelemről egy ezelőtti blog bejegyzésben  írtam bővebben..

A krisztusi kereszthordozásból fakadó sok ezernyi könnycsepp, a milliónyi együtt érző szívből fakadó imádság, a békéért , gyógyulásért kiáltó sóhajok, most látszólag vesztésre állnak, mert ima helyett vita, irgalom helyett a megtorlás, bizalom és hit helyett a félelem, a Szeretet helyett „mindenkinek a maga igaza” van az emberek lelkében. Harcolnak, de egymás ellen, és egy láthatatlan ellenség ellen, amire most mindent rá lehet fogni. Ez a lélek-harc, amiben a a szellemvilág csatázik sok millió ember sorsának befolyásáért, mindannyiunk gondjai. Nem lehetünk passzívak! Forduljunk hát mindannyian a Béke szerzőjéhez, Istenhez, hogy a szívünkben a béke, a szeretet uralkodjon, s ezt adjuk át embertársainknak is. Imádkozzunk hát a Megtestesült Szeretet hordozójához, a legszentebb Anyához, Máriához, hogy mint minden kegyelem közvetítője, járjon közben értünk:

Irgalmasság Anyja, nyerd el számunkra az emberek keresztényi kiengesztelődését. Mindenek előtt szerezd meg a kegyelmeket, melyek megtérítik az emberi szíveket, azokat a kegyelmeket, amelyek előkészítik és biztosítják az annyira óhajtott helyreállítást, s megbékélést. Béke Királynéja, könyörögj érettünk, és adj reményt, hitet, s békét a világnak igazságban és igazságosságban és Krisztus szeretetében. Add meg  mindenek fölött a lelkek békéjét, hogy a rend nyugalmában terjedhessen Isten országa. Ámen.  

Az Isten országa köztünk van…a szeretettől izzó szívekben van. Isten szeretete pedig arra készteti a keresztény embert, hogy előhívja magából ezt az „izzást”. Tehát ne forduljunk el a másiktól sem félelemből, sem az ellenkező meggyőződés miatt. Aki kirekesztő, az nem ismeri a SZERETETET! Aki nem gondoskodó, abban nincs szereret.  

Ha a szeretetben egyesülni kívánunk Istennel, szükségünk van rá, hogy átérezzük a világra s az egyes emberre nehezedő kereszt súlyát. Isten azt kívánja, hogy ne menjünk el szó nélkül, cselekedet nélkül az embertestvéreinket érintő bajok, problémák mellett. Ha nyitott szívvel járunk-kelünk a világban, számtalan nyomorúságát megláthatjuk… mily sok lesújtott, roskadozó, összetört szívű ember él mellettünk, akinek a szíve segítségért kiált az Úrhoz. Legyünk kedves eszközei Istennek, s imával, és szeretetcselekedetekkel építsük mi is Isten országát…mások és a magunk szívében is. Vegyük észre a köves talajon haladva is annak csillogását, érezzük meg a benne rejlő erőt.. de ne más kárára..

Ne felejtsd: Krisztus a szenvedők, a kicsinyek, az elhagyottak, a szűkölködők szívében rejtőzik. Amit egynek is tesztek a legkisebbek közül, neki teszitek!        

„Ott van a legnagyobb igazság, ahol a legnagyobb a szeretet.”  (Suenens bíboros)   

Isten kegyelméből: Rózsa Sándor (Sandroz)

Nézz be hozzám máskor is, hetente új tartalmakkal találkozhatsz.

Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz. 

Látogasd meg a Gasztroblogomat is ( Chef Sandroz ), amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. Kattints ide

*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.

Az Irgalmasság Ünnepe

Az Egyház példát állít elénk, s megünnepli a szenteket…minden napra jut akár több szentéletű Istenkövető, akinek élete méltó tanúságtétel az utókor számára…sőt van Mindenszentek Ünnepe is… Máriáról, drága Szűzanyánkról, az emberek között a legszentebbről az év szinte minden hónapjában megemlékezünk, s áhítattal ünnepeljük, s köszönjük neki Istenanyai jóságát… A Karácsony csodája, a Húsvét misztériuma, a Pünkösd lélekemelése mindenkinek szól… Jézus eljött, az Atya elküldte egyszülött fiát, hogy nekünk, akik hiszünk Őbenne, Életünk legyen, méghozzá Örök Életünk…

Húsvét utáni vasárnap, az Irgalmasság Ünnepe, a bűnösök ünnepe! Leginkább azokhoz szól általa az Isten, akik még nem ismerték meg Őt…ill. akik eltávolodtak az Ő Szeretetétől. Az Irgalmasság napján azt ünnepeljük, hogy Jézus a bűnösökért jött, hogy megmentse mindazt, ami elveszett, hogy elvigye a reménysugarat mindazoknak, akik a mélységben járnak, s Őket is magához vonzza, mert "a betegnek kell az orvos"…és Isten Irgalma az egyedüli Orvosság e bűnnel telt világban élő embernek…

XVI. Benedek Pápa 2007-évi Húsvéti üzenetével azt a feladatot adta minden Kereszténynek, hogy vigyük el Jézust a távollevőknek…a minél távolabb élőkhöz is. A távolság sokszor egészen közel van… Csak éppen az alázat hiánya gátol meg bennünket, hogy felmérjük azt. Isten Irgalmát sokszor korlátok közé szorítjuk, mert nem fogadjuk el annak „mérhetetlen mértékét”! Ítélkezünk gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel, s kishitűségünkkel, bizalmatlanságunkkal lerontjuk Isten Művét, pedig Isten Irgalmát mindenki szüntelenül megtapasztalhatja saját életében is…hiszen ki az aki megtoldhatja akár egy pillanattal is az Életét…s ki emelhetne követ a másikra…hiszen senki sem bűntelen!!!

Az irgalmasság ünnepére Nagypénteken kilencedet kezdve, indul az előkészület. Célja, az irgalmasság cselekedete, hogy imával Jézushoz vezetve a lelkeket megtegyük, amire hív minket az Isten. Tehát ez az ünnep, s az előkészülete nem csak a bűnösök számára jó alkalom, hogy Istenhez forduljanak, hanem minden Krisztuskövetőnek is, hogy elfogadva küldetését jó eszközzé váljon az Úr Kezébe. Az Irgalmasság eszközévé…s ehhez az kell, hogy mélyre ássunk saját lelkünkben…

Jézus a kereszten függve a Jobb Latornak megígérte, hogy még aznap vele lesz a Paradicsomban…mi pedig sokszor még latorként megfeszítve is lenézünk az emberekre…mert Ó, azok a szegény bűnösök milyen távol állnak az Istentől…s amíg mi elmerülünk a sajnálatba, vagy éppen önhittségünk miatt ítéletet mondunk felettük, ők lehet, hogy már ma Jézussal lesznek a Paradicsomban. Tehát ne korlátozzuk Isten működését azzal, hogy kirekesztjük azokat, akikért Ő leginkább eljött, s megtagadjuk bárkitől az Úr Szeretetét, a gyógyszert, ami képes Új Életet adni…új szívet és új lelket… Tehát bátran alkalmazzuk mércének a saját, ill. a mások életére Isten határtalan Irgalmát, mert lehet, hogy éppen minket (téged, engem) választott ki ennek eszközéül. Hiszen Jézus szeretete áthidal minden távolságot…összeköti azokat a szíveket is, amelyeket mélységek és magasságok választanak el egymástól.  Legyünk tehát ilyen híd…az Isten Szeretetének továbbítói, eszközei, s építsük pilléreinket a Sziklába, Jézusra… Az Ő Igéi vezessenek minket az utunkon, mint lámpások e világ sötétében… Áldott legyen az Isten! Alleluja!

Isten kegyelméből: Rózsa Sándor (Sandroz)

Szent Fausztina nővér által nyilvánította ki Jézus az Irgalmasság tanítását és ígéreteit. Az irgalmasság tisztelete az Egyház egyik legintenzívebb tanítása, amit maga Jézus adott. 

URUNK ÍGÉRETEI :

„Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján.” (Napló 754) 

„Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja csecsemőjét. Haláluk óráján pedig nem Bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek.” (Napló 1075)

 Erről bővebben: >>>

Szent Fausztina nővér imáját nagy áldás elmondani: 

Az Atya öléből fakadó Isteni Irgalom- bízom benned.
Isten irgalma, Isten legfőbb tulajdonsága- bízom benned.
Isten irgalma, felfoghatatlan titok- bízom benned.
Isten irgalma, a Szentháromság titkából fakadó forrás- bízom benned.
Isten irgalma, kikutathatatlan az angyali és emberi elmék előtt- bízom benned.
Isten irgalma, melyből minden élet és boldogság fakad-, bízom benned.
Isten irgalma, mely felér az egekig – bízom benned.
Isten irgalma, csodák és titkok forrása- bízom benned.
Isten irgalma, mely átfogja a világmindenséget-, bízom benned.
Isten irgalma, mely leszállt a földre a megtestesült Ige személyében- bízom benned.
Isten irgalma, mely Jézus Szívének feltárt sebéből árad- bízom benned.
Isten irgalma, mely Jézus Szívében lakozol számunkra, de különösen a bűnösök számára- bízom benned.
Isten irgalma, mely megfejthetetlen az Oltáriszentség alapításában – bízom benned.
Isten irgalma, mely megnyilvánult az Egyház alapításában- bízom benned.
Isten irgalma, a keresztség szentségében – bízom benned.
Isten irgalma, kiengesztelődésünkben Jézus Krisztus által- bízom benned.
Isten irgalma, mely egész életünkben elkísér – bízom benned.
Isten irgalma, mely főleg halálunk óráján véd, meg minket- bízom benned.
Isten irgalma, mely az örök élettel ajándékoz, meg minket- bízom benned.
Isten irgalma, mely életünk minden pillanatában mellettünk áll – bízom benned.
Isten irgalma, mely megvéd bennünket a pokol tűzétől-, bízom benned.
Isten irgalma, a megrögzött szívű bűnösök megtérésében- bízom benned.
Isten irgalma, melyet csodálnak az angyalok, s fel nem foghatnak a szentek-, bízom benned.
Isten irgalma, kikutathatatlan az Isteni titokban – bízom benned.
Isten irgalma, mely felemel minden nyomorúságunkból-, bízom benned.
Isten irgalma, boldogságunk és örömünk forrása- bízom benned.
Isten irgalma, mely bennünket a semmiből életre hív- bízom benned.
Isten irgalma, mely keze minden művét átfogja- bízom benned.
Isten irgalma, mely mindent, ami van, és ami lesz, megkoronáz- bízom benned.
Isten irgalma, melyben mindnyájan elmerülünk – bízom benned.
Isten irgalma, megkínzott szívek édes vigasza – bízom benned.
Isten irgalma, kétségbeesett lelkek egyetlen reménye- bízom benned.
Isten irgalma, szívek pihenője, rémületben béke- bízom benned.
Isten irgalma, a szent lelkek gyönyörűsége és elragadtatása- bízom benned.
Isten irgalma, reménytelenségben is bizalomra indító – bízom benned.
Ó, örök Isten, akinek irgalma kifürkészhetetlen, s kegyelmének kincse kimeríthetetlen, tekints ránk kegyesen, és gyarapítsd bennünk irgalmadat, hogy nehéz időkben ne essünk kétségben, s lelkünkben ne törjünk össze, hanem nagy bizalommal adjuk át magunkat szent akaratodnak, ami maga a szeretet és az irgalom
Ó, felfoghatatlan, kimeríthetetlen Isteni Irgalom! Ki tud téged méltón tisztelni, dicsérni? Te vagy a mindenható Isten legfőbb tulajdonsága, a bűnös ember édes reménysége .

Nézz be hozzám máskor is, hetente új tartalmakkal találkozhatsz. Keresd fel régebbi írásaimat is. >

Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz. 

Látogasd meg a Gasztroblogomat is ( Chef Sandroz ), amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. Kattints ide

*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.

A MEGVÁLTÁS ARCA  (elmélkedés)  

A keresztet hordozva az úton ütlegelték, leköpték, de volt ott valaki, aki letörölje, és szeretetével felitassa a Fájdalmas arcot. Azt az arcot, melyet a béke, a szeretet vonásaival láttak, s tiszteltek, amíg tanított, gyógyított, de most csak kevesen ismerik fel, így meggyötörten..

A mai ember is a fényben úszó Jézus arcot keresi. – a Tanítót, a Gyógyítót, a Segítőt, a Közbenjárót, a Mindenhatót! A betegség, a sérültség, a magány, a szeretetlenség, a szegénység látható nyomai alatt nem látjuk meg az igazi tekintetet, a valódi vonásokat – Jézusét!

Jézus minden szavát beteljesíti, ezért igéjét ismerve tudjuk, hogy jelen van a betegben, az éhezőben, a ruhátlanban, a fogságban levőben… de sajnos kevesen vannak, akik szeretetükkel átlátnak a világ okozta sebeken, és felismerik a szükséget szenvedő embert látva Jézus arcát! Pedig ez az örök életünk, a jövőnk záloga. hiszen a Megváltás Arca nem csak a fájdalom, hanem a Feltámadás vonásaival néz vissza ránk.. S az Úr mindenkit üdvözíteni szeretne!

Ó, Istenünk! Mily szükség lenne a világban még több „Veronikára”, aki enyhületet ad egy „kendőnyi szolgálattal” , tisztaszív szeretettel.. Ó, Uram, mily nagy szükségünk van arra, hogy meglássunk téged! – Meglássuk jelenléted csodáját a szürkeségben, a homályban, a sárban is. Hiszen ilyenkor oly távolinak látunk, pedig Te itt vagy közel! Itt állsz a szívünk ajtajánál, és szüntelen kopogtatsz, hogy végre halljuk, értsük s éljük Igéidet! Gyógyító kezedet kinyújtod felénk, és mi mégis elfordulunk tőled, mert koldusruhában állsz előttünk, s a gyalázattól eltorzult arcodat még nem ismerjük fel..

Ó, Jézusom! Érintsd meg a szívünket, hogy lelki vakságunkban is feléd forduljunk és meggyógyuljunk, és meglássuk fájdalmas és ragyogó feltámadt arcodat!

(Rózsa Sándor , 2003.április - Szívvel Lélekkel újság)

Évekkel ezelőtt Szentségimádás közben azt hallottam a lelkemben: Éljetek Jézus vonásaival arcotokon!

- Kérdezzük meg magunktól : tudunk mások felé úgy fordulni, hogy felismerjék rajtunk Jézus arcát? Azt az őszinte szeretettel teli, de  a fájdalmat ismerő és ragyogó arcot.. Nem hasonmásra szomjaznak az emberek, egy Jézust játszó-alakító valakire, hanem arra, hogy befogadd Jézust, és hagyd hogy általad szeressen Isten. 

A fenti "Megváltás arca" elmélkedést egy keresztúti ájtatosság után írtam le, miközben belém hasított ez a felismerés... A szentség nem abból áll, hogy megpróbálunk azok lenni, azzá válni, hanem , hogy odaadjuk magunkat, és Isten az Ő életét Igazzá teszi bennünk... 

Eszembe jut egy drága idős pap, akinek a nevére sem emlékszem sajnos, de örökre a lelkembe írt egy tanítást: Ha kegyelmi állapotban vagy, és tükörbe nézel, akkor szentképet látsz! - és valóban, mert a kegyelem az, ami megszentel, és a kegyelem az Isten ingyenes ajándéka, és Ő azt mondja: "Kérjetek és kaptok" !  

Segíts Uram, - hinni, - bízni Tebenned! Rád bízom életemet, szívemből megbocsátok mindenkinek, s bánom minden bűnöm, gyarlóságom, mulasztásom…!

Istenem, Mennyei Atyám! Nem kívánok mást, csak azt, amit Te akarsz! Segíts, hogy megismerjem akaratodat, felismerjem útmutató kezed a mindennapi élet elfoglaltságai közepette, vigyázz rám, hogy azt félre ne ismerjem, és segíts, hogy kitartsak azon az úton, amin járnom kell!

Adj nekem Uram, kérlek, - olyan értelmet, amely a Te bölcsességed igazságával mindig a jó ügy mellett áll, - olyan lelkületet, amely a Te Irgalmas Szeretetedből fakad, - olyan akaratot, amelyet megvilágosít a Te Fényed, - és olyan szívet, szájat, kezet, s lábat, amely a Te mindenható Karod erejének támogatása alatt a Te dicsőségedre szolgál… Köszönöm! Úgy legyen! Ámen!  

Jézus szól a keresztről: (elmélkedés)

Látod, - ennyire szeretlek!

Úgy vágyom rá, hogy megölelhesselek,

de kezeimet önzésed odaszegezi a fához…

Úgy szeretném felvidítani a szívedet, de sebes számba a figyelmetlenség maró ecetjét öntöd, és szavaimat csak megtört szívem utolsó dobbanásai közvetítik feléd:

‘Érted tettem! Teérted szenvedtem!’

Jöjjetek, közeledjetek felém, s öleljetek át ti most engem; vidámítsátok meg az én elhagyott szívemet!

Szóljatok, - én figyelek rátok, és sebeimre írt ad imátok!

Ne hagyjatok magamra szenvedéseimben,

mert most ugyanúgy fájnak sebeim.

Nyújtsátok ki a kezeiteket, és adjátok forró ölelésem azoknak, kikhez csak rajtatok keresztül érhet el karom…

Menjetek! Keressétek fel a hozzám hasonlókat,

kik elhagyatva, a szomorúság, a szenvedés vonásaival arcukon élnek, s lelkük egyetlen vágya „Én vagyok”!

Menjetek! Had ismerjék meg irgalmamat általatok az emberek… - Oly nagy a szomjúság a szívekben! Csillapítsátok, és egyben tüzesítsétek fel szeretetem által. Menjetek!  Soha ne lankadjatok! Átdöfött és feltámadott szívem ad erőt nektek. - Csak kérjetek és kaptok! 

Én veletek vagyok az idők végezetéig!  

( Rózsa Sándor - 1999. április - Szívvel Lélekkel újság)

Megfeszítették…, s megnyitották Isteni Szívét, hogy túlcsorduljon a szeretet, és a mérhetetlen Irgalom befogadja tökéletlen, lator lelkünk. „Még ma velem leszel a paradicsomban.” – Igen… Ő most akar befogadni minket. Jézus kitárja a Szívét, és otthonunkká teszi. Annyira marasztal minket szívében, hogy közben minden csepp vérét feláldozza értünk. Most is a vérét hullatja, mert mi nyughatatlanságunkban újra és újra megsebezzük, átdöfjük Isteni Szívét, s Ő bűneink és lázadásunk ellenére is meg akar tartani minket…- megőrizni a szeretetben, megóvni az örök életnek… Jézus szüntelenül felkínálja, feláldozza, kiszolgáltatja nekünk magát, hogy „nyugtalan szívünk Őbenne nyugalomra találjon”.      

Szent Kereszt! Jézus drága Vérével átitatódott keresztfa!

Rajtad függve lehelte ki lelkét az Atyához sóhajtva Jézusunk, és Jézust követve, szenvedéseinket Krisztusért felvállalva mi is téged hordozunk, - szeretetből elfogadva az atya akaratát.

„Igent” mondunk neked! Istent magasztalva felveszünk téged gyenge vállainkra, hogy bár botladozva, néha el-elejtve, de szívünkben Megváltásunk Zálogaként tisztelve hordozzunk… Bizalommal hajolunk le érted, és reméljük, hogy súlyod nem nyom agyon minket…hiszen aki téged elhordozott miértünk, kimérte azt már nekünk jó előre. Most rólad elmélkedve eltökéljük, s kérjük hozzá a kegyelmet, hogy mikor a lábunk roskad a terhed alatt, a rostjaidba ivódott drága Vér erejére fogunk majd támaszkodni, hogy megfeszítve mi is mondhassuk Jézussal: Beteljesedett! Ámen. 

A fenti "elmélkedést" amikor leírtam, szinte diktálta, aki a lelkemben szólt.. Én csak leírtam...  Csak néztem ezt a Jézus képet és megszólalt a szívemben.. Ha nyitott lélekkel olvassátok tudjátok, hogy igazak a szavak, mert nektek is ugyanúgy szól! 

Olvassátok többször el, ha fáj, ha keserű, ha lelked szomjas, és ha a magány emészt.. Jézus mindig veled van, és szól, hív, Szeret!

Isten kegyelméből: Rózsa Sándor (Sandroz)

Nézz be hozzám máskor is, hetente kétszer új tartalmakkal találkozhatsz. Keresd fel régebbi írásaimat is. >

Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz. 

Látogasd meg a Gasztroblogomat is ( Chef Sandroz ), amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. Kattints ide

*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.

Megbocsátani... van olyan, amit nem megy másképpen, csak ahogy Jézus tette: "Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekedtek.. "  - ebben a mondatban hatalmas misztérium és erő van. Amikor kimondjuk, Jézussal együtt mondjuk ki, és gondoljunk mindazokra, akiknek érzelemből nem tudunk megbocsátani... - Isten azt kéri tőlünk, bocsássunk meg szeretetből! A szeretet  nem érzelem. Isten maga a Szeretet! Amikor ezekkel a szavakkal Isten elé visszük, aki vétett ellenünk, akkor abba a szeretetbe helyezkedünk, és helyezzük azt a személyt is, ami Istentől van, ami Ő maga. Így nem csak a megsebzettségünk, de a megbocsátatlanság okozta sebünk is gyógyulni kezd. Ezzel együtt elindítjuk annak a lelkében is a gyógyulást, aki vétett ellenünk.

Jézus kéri tőlünk, hogy szeressük ellenségeinket (Mt 5,44-46), és a szeretet legmagasabb foka, ha megbocsátunk.  - De elengedni egy sérelmet,  sosem könnyű. Segítségül szemléljünk Jézus helyzetét, amikor a megbocsátás szavait kimondta… Mi magunknak is meg kell feszítődnünk… Nem elég ismerni az Igéket, de hinnünk is kell, hogy minden negatív érzelmünket Jézussal keresztre feszítették, - fájdalmainkat, sebeinkkel együtt magára vette.. és azt kéri tőlünk, hogy szabaduljunk meg a terheinktől teljesen.

Ha megbocsátunk, nyerünk mi is bocsánatot.. A Miatyánk imában mindig ezt kérjük: „...és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” (Mt 6,9)

- Nincs más út, ha irgalmat szeretnénk, csak az, ha mi is irgalmasak vagyunk! A megbocsátás egy döntés a Szeretet mellett. Azt jelenti: Istent választom!

Isten a végtelenségig Szeretet...,ezért minden bűn és megbántás, az Ő Fia tiszta szívét számtalanszor jobban megsebzi, de közben ugyanabból az átszúrt szívből Végtelen erővel árad az Irgalom...

 „Ne neheztelj másra, bármilyen hibás is..” (Sir 10, 6)

A neheztelés, a megszólás, a megbántottság sebei gátolják az ima erejét. A megbocsátás, az elengedés viszont Isten kezébe helyezi a szándékot, és elindítja a megsebzettségből való gyógyulást.  Aki nem tud megbocsátani, annak a szíve elvérzik. Az egészséges lélek viszont alázatos, és bocsánatot tud kérni, és kész a bocsánatra is...  Akiben nincs irgalom, abban nincs alázat, pedig „a gőg gyűlöletes Isten, s ember előtt..” (Sir 10,7)

Kérjük Istent, hogy vegye el szívünkből-lelkünkből a neheztelést, a gőgöt, és adja nekünk az ő alázatos szívét.  Helyezzük megsebzettségünket és mindazt, ami megsebződésünket okozta Jézus szent sebeibe. imádkozzunk az Ő sebeibe ajánlva magunkat és mindazokat, akik érintve vannak e helyzetben. Az Ő sebei által van csak gyógyulás. Jézus azért sebződött meg, hogy a mi sebeink begyógyuljanak.  Jézus értünk elszenvedett sebei, kiontott vére a mi gyógyszerünk az egészségünk, tisztaságunk, szabadulásunk-szabadságunk elnyerése és megőrzése érdekében.   Amikor imádkozunk, ezen Igazság tudatában hittel imádkozzunk. A gyógyulásban való hit az a gyógyszer, ami elindítja maga a gyógyulást. Isten, amikor teremtette e világot és kimondta, hogy legyen, azt erővel mondta ki, és annak tudatában, hogy az megvalósul, hogy az maga az Igazság. Ha imádkozunk, vagy kérünk valamit az Úrtól, e hit és meggyőződés kell, hogy bennünk legyen. "Legyen hitetek szerint" (Mt 9,29) - Istentől eredő hitünk teremtő erő. Nemcsak ránk hat, hanem a környezetünkre.  A bennünk elkezdett gyógyulást, Isten másokra is kiterjeszti és véghezviszi.

A Bűnbocsánatban Jézus nem  a bűnt veszi semmibe; - hanem az őszinte könnyeket, a szív "szorultságát" helyezi mindenek fölé! - Mert SZERET !

Felfoghatatlan vagy Uram!!!!!! Hogy lehetek én ilyen por, szemét, hogy semmibe veszlek! Mondd Istenem, mi az ami újra és újra arra késztet, hogy sebeidet megnyisd előttem, melyet én okoztam, s éppen ez a seb legyen az én oltalmam... Meg akarom Neked köszönni a gyengeségemet, hiszen csodálatos áldás is lehet... de mivel annyiszor elszalasztom e felkínált lehetőséget, most teljes szívemből könyörgök Hozzád: Ne engedd, hogy ilyen könnyen feladjam a küzdelmeket....ne hagyd, hogy a szívem elforduljon Tőled, s megtagadjanak tetteim...Ó Uram! Irgalmazz!!!!!!!!!!!! Habár tudom, semmit sem érdemlek, és joggal iszonyodnál is elkövetett bűneim miatt, tudom, hogy szeretsz engem, és ezért remélek is, hogy jóvá tehetem vétkeim... Köszönöm Neked! Ámen. 

Isten kegyelméből: Rózsa Sándor (Sandroz)

Nézz be hozzám máskor is, hetente kétszer új tartalmakkal találkozhatsz. Keresd fel régebbi írásaimat is. >

Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz. 

Látogasd meg a Gasztroblogomat is ( Chef Sandroz ), amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. Kattints ide

*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.