Az emberi természet nagyon ingatag… Egyszer úgy érezzük, hogy csak nekünk süt a nap, máskor viszont csak botorkálunk, „vonszoljuk” magunkat. Általában hajlamosak vagyunk mindent sötétnek látni, ha nem a saját elgondolásunk szerint történnek a dolgok, vagy ha drasztikusan megváltoznak az életkörülményeink, s ilyenkor könnyen rámondjuk, hogy „rám borult a sötétség”… - Elhagyott az Isten - … Elhagyott?
- Ha a napsugarak nem tudják elérni a földet, mert a hold útját állja, akkor azt mondjuk rá, hogy napfogyatkozás van… Pedig valójában a nap ugyanúgy árasztja a fényt, mint mindig. A lelkünkben bekövetkezett „sötétséget”, lelki szárazságot sem Isten felénk irányuló szeretetének változása eredményezi, hiszen Isten szeretete örök, s állandó… Minden embert, mint gyermekét, atyai szeretettel szereti…Odaadó, gondviselő szeretettel fordul mindenki felé. De az emberi gyarlóság határtalan, és számtalan mindent Isten (a „Fény”) elé helyezünk… - Mily sok dolgot fontosabbnak tartunk, mint magát az Istent! - Sajnos a mai ember egyre kevesebbet foglalkozik Istennel, mert leköti idejét, s figyelmét a saját maga által készített bálvány…(a pénz, a karrier, egy hamis eszme, melyben nem Isten a kezdet s a cél…). Pedig ezek a „bálványaink” okozzák bennünk a „sötétséget”, eltakarva előlünk a fényt… Hányszor hallottuk már az Igét, de nem értettük meg azt a szívünkkel, és nem vonatkoztattuk saját életünkre… Hányszor szólt hozzánk Isten az Írások által, s mi mégsem mozdultunk, ha hallottuk a hívást : „Kövess engem.” Nem értettük meg, hogy ezek a szavak most nekünk szólnak…s a válaszadás elmaradt. De Isten, a szívek legmélyén sokszor rejtve érleli meg a „magot”(Isten Igéjét), s ha eljön az idő, kicsírázik s növekedni kezd… Vigyázzunk, hogy a szívünk jó talajként fogadja be azt… Járuljunk imádságainkkal minél gyakrabban az Úr színe elé, hiszen az Istennel való párbeszéd nélkül, az „Ég” és a „föld” közötti kapcsolatban mindig zavar támad… Az imádság olyan, mint egy köldökzsinór…rajta keresztül érkezik hozzánk a táplálék. E kapcsolat nélkül nem tudja megérinteni, s átjárni a szívet a Isteni szeretet.
…Teréz anya szavai jutottak eszembe, melyet a napokban olvastam a napi elmélkedéshez összeállított breviáriumban: „Ismételjétek gyakran magatokban: Szent szeretnék lenni. Szolgálni szeretnék. Imádkozni szeretnék. Mindig azzal az elhatározással kell élnünk, hogy mindenünket odaadjuk, mert másképp nincs értelme életünknek.”
Első hallásra megriadunk ezektől a szavaktól… Mi emberek elsősorban kérni szeretünk az Istentől…és Isten szeretettel is fogadja minden kérésünket, még azokat is, amelyeket csak a lelkünk mond el Neki kis sóhajokkal. De mindent odaadni - az már más… E világhoz ragaszkodó, és ebben gyökeredző szívünk viszolyog e gondolattól, hiszen inkább a „mindent birtokolni” áll hozzá közelebb… De nekünk, mint Isten gyermekeinek, nem e világ szerint kell gondolkodnunk…Meg kell látnunk, hogy a „mulandókat” (a világi javakat, s minden pillanatot) ajándékként kapjuk Istentől, azért, hogy elnyerjük segítségükkel azt, ami örök… „Tékozló fiúként” vissza kell térnünk a Krisztusi testvéri lelkülethez, hogy mikor az Úr eljön, életünket, szeretetünket látva felismerjen bennünket...
Nézzünk magunkba! A gyengeségünk nyilvánvaló.. - Miért csalódunk vagy lepődünk meg, ha elestünk?!
Az erőt meg kell keresnünk magunkban és rá kell csatlakoznunk... A kapcsolódás akkor a legnehezebb, amikor éppen a legnagyobb szükségünk lenne rá.. Ilyenkor az elesett magányos és frusztrált valakivel jobban tudunk azonosulni..illetve könnyen így azonosítjuk be magunkat. Pedig minden emberben ott van a tökéletes EGY is, csak a sok felszíni lerakódást el kell távolítanunk, hogy kiragyogjon bennünk az Isteni.. Ez a kettősség..a gyengeség és az erő ugyanúgy a részünk... Nem megtagadnod kell a gyengeségeidet, hanem azok tudatában kell megtanulnod szolgálni... Válaszd a benned is erős jó oldalt.. Hiszen "Az Erő veled van!"..
»Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.« ( 2Kor 12,9)
Rajtad múlik mit engedsz be..mit engedsz meg.. Semmi nem rosszabb, mint őrlődni, sodródni és beletörődni..
"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít!" (Fil 4,13)
Tehát a nagy elhatározás, hogy „Istent, a SZERETETET választom” mindig nagy küzdelmet is jelent… Ilyenkor különösen szüksége van a léleknek arra, hogy imádsággal, szeretettel támogassák, s elősegítsék szívében a Lélek győzelmét. Hordozzuk, hordozzátok egymást szeretettel. Ha összekapaszkodtunk, ha másokért teszünk, ha egymásért imádkozunk… ha szeretettel vagyunk egymás iránt, ha örülünk egymás boldogságának, ugyanaz a szeretet minket is felfelé visz… 
Nincs elveszett élet…csak elvesztegetett idő! S minden pillanat, melyet saját kényünk-kedvünk szerint élünk, ilyen „halott pillanat” a sötétben! De mi az életre, a Fényre, az Örök Életre vagyunk teremtve, ezért nekünk az Életet kell keresnünk, s „búzaszemként” kell vállalnunk „énünk”, s a még bennünk uralkodó világi szemlélet elhalását. Csak így lehet részünk az „új életből”… Imáinkkal, önfeláldozó szeretettel segítsünk Jézusnak, hogy minél több lelket megtaláljon, hiszen csak így, együtt vagyunk „erősek”, és csak egymással haladva, a Pásztort követve érhetjük el Valódi Otthonunk… Jézus halála és feltámadása által az Atya akaratából előkészített utunk van, hogy Őbenne s Őáltala be is léphessünk oda… De az ember több utat is lát : látja a szűk utat, melyen tövisek hevernek, s egyből másik után néz…; aztán gyorsan megláttatja magát a hívogatóan széles út is, ami gazdag legelőt ígér, s „élettel teli” ösvény szegélyezi…- de ez csupán csak megtévesztés; hiszen a zsenge levelek elrejtik mérgező nedvüket, s az út szélén áthatolhatatlan kerítést szőnek az ágaik, hogy letérni róla szinte ne is lehessen…de közben mindig szélesedik, hogy egyre jobban hívogasson…- ez a bűn és a világ útja. Ne engedjünk a kísértésnek! Ennek az útnak a végén nincsen semmi, csak a pusztulás! Álljunk most meg, s fordítsuk arcunkat Isten felé…Kérjük Őt, hogy fogja meg a kezünket, s szívünket tegye tisztává és befogadóvá…olyan szívet adjon, mely össze van kötve az Ő Szívével, s amely az Isteni Szív lüktetésével azonosul és egyesül a Szeretetben. Ha ilyen készséges szívvel, szeretetben élünk e világban, akkor nem tud többé megtéveszteni minket semmilyen álcsillogás, mert maga a Fény fogja bevilágítani az életünket… Így haladva az Élet útján még a tövisek is virágok lesznek a szemünkben, melyeket Isten nyújt nekünk szeretetből… Bízzuk rá magunkat az élet minden pillanatában…ne csak szóval, hanem teljes elhatározással… Legyen bár „sötétség” vagy „világosság” benned, - mindig a jelen pillanat a jó alkalom… Ezért most kérlek testvérem, nyisd ki a szívedet, s tedd mindentől szabaddá, hogy szabadon áramoljon benned a Szeretet. Figyelj, kérlek, az Úr hívó szavára, és kövesd a Lélek indításait.
Kérlek, mondd el ezt a kis imádságot:
Ó, Jó Atyám! Én olyan életet kívánok élni, ami számodra kedves…ezért most átadom neked mindenem… Jöjj, kérlek, töltsd el lelkemet a Te kegyelmeddel, s mutasd meg nekem, hogy milyen eszközökkel tudlak szolgálni Téged. Kérlek, légy ura az életemnek! Vezess engem, hogy mindig az Atyaisten akarata szerint éljek, s mindenkor megtegyem mindazt, amit meg kell tennem! Ó, Jézusom! Jöjj, cselekedj bennem! Áldalak Téged Uram, hogy elfogadtál, és Tiéd lehetek mindörökre! Ámen.
Ne féljünk teljesen Istenre hagyatkozni. A Szeretet mindig a legjobbat adja, s akarja adni nekünk…ismerjük fel ezt, és ne engedjük, hogy vakká tegyen bennünket a hamis csillogás… Hányszor és hányszor elutasítottuk már vakságunk miatt az igazi kincseket, s védekezésképen a „szánk íze” szerinti elméleteket gyártottunk, s olyan célokat tűztünk ki magunk elé, melyek gátolták bennünk az Isteni élet kiteljesedését… Vigyázzunk: az igazságot nem lehet a „saját igazunk” felől megközelíteni, mert úgy egyre jobban eltávolodunk magától az Igazságtól, Istentől. Az Igazság pedig a Szeretetben van!
„Ott van a legnagyobb igazság, ahol a legnagyobb a szeretet.” (Suenens bíboros) 
Nézz be hozzám máskor is, hetente új tartalmakkal találkozhatsz.
Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz.
Látogasd meg a Gasztroblogomat is ( Chef Sandroz ), amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. Kattints ide
*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.
