„A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradnak!” (Edmund Burke)

Amikor megkaptam az indítást az Úrtól, hogy írjak a politikáról az Ő parancsai szemszögéből, azonnal elhárítottam azt. Mindig is kerültem minden politikai témát, és próbáltam magam függetlenítteteni tőle, - mondván, elegem van belőle! Hallani sem akarok róla! De mivel Istennek erős a hívása, ha konkrét terve van, így leírtam a címet, és nem vitatkoztam vele. Ahogy ezen írás végére értem beláttam, hogy nem lehetek független. Mert „mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból.” (Jn3,16) – mondja az Úr.

Isten Igazságához kell ragaszkodnunk, amit a Bölcsességen keresztül a parancsai által mutat meg számunkra. Nem lehetünk tétlen szemlélői a saját életünket, az ország, a világ sorsát befolyásoló tényezőknek sem. Ki kell állnunk, hallatnunk kell a szavunkat, és ha kell akkor kiáltanunk kell! Ez a könyv, illetve írás most az Én kiáltásom, amiben reményeim és hitem szerint Isten lehelete is benne van! Olvassátok, vizsgáljátok meg és tegyétek meg ti is azt, ami a ti részetek.  

„Egészen közel van hozzád a törvény: a szádban és a szívedben, hogy hozzá szabhasd tetteidet. Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz.” (MTörv 30,14-16)

Ezen írásom a jelenidő margójára szánom, és benne a hitem szemszögéből, és mindenféle politikai és emberi manipuláció mentesen, Isten parancsai vonalán fejtem ki egyéni véleményem. Vallom, hogy mehetünk jobbra, vagy balra, de ha igazán békét akarunk, akkor megállunk és magunkba szállunk. – ez kell ahhoz, hogy, rájöjjünk, hogy nem az irányokkal van baj, hanem az egyéni érdekek előtérbe helyezésével, és a közösségi szemlélet elvesztésével. A világ vezetői, a politika résztvevői mind érvényesülni akarnak, minél nagyobb befolyást, vagyont, hatalmat szerezni, de a szolgálat lelkülete nélkül. Az emberiségnek szüksége van egy új ébredésre, hogy levetkőzze az önzést, hogy hitre ébredjen, és a hite élő legyen! - Ez nem mehet így tovább! Elérkezett az idő, amikor nem újrakezdeni kell, hanem egy teljesen újat kezdeni. - Új lapra, új betűkkel, új szavakat írva, új értelmet adni mindennek… - Én ezzel az írásommal szeretném beletenni az én részem ebbe az újba.

Van hogy minden lelassul körülöttünk, de mi továbbra sem állunk meg, és mindenféle plusz tevékenységeket találunk ki, hogy megszokott pörgésünk kiéljük. Ha nem tudjuk magunkat lefoglalni, hát belevetjük magunkat a cyber világba, lájkolunk, kommentelünk, posztolunk, pörgünk tovább.. Olyan ez, mint egy drog... – Ha nem kap elég táplálékot a lelkünk, akkor a testünk kompenzál és nyitogatjuk a hűtőt, és közben nem is észleljük, hogy másféle hiányt szenvedünk… Ilyenkor, amikor végre lenne időnk elcsendesedni, mi magunk okozunk zajt...  Pedig meg kell végre tanulnunk a zajban is meghallani a csendet, vagy egyszerűen csak rátalálni a saját hangunkra.  Ezért most arra hívlak, hogy az helyett, hogy fröcsögteted mindenhová a negatív hullámaidat, és a fájdalmaiddal, a sérelmeiddel foglalkozol, és a múlton, vagy a bajaidon rágódsz, próbáld meg kifürkészni, meghallani, hogy mit mond neked ez az adott helyzet! Mi az üzenete számodra? Mit mond neked a Lélek a „mostra”, a jelenben… Remélhetőleg ezen írás végére számodra is nyilvánvaló lesz, hogy nem élhetjük ugyanúgy az életünket, mint eddig. Felelősséggel tartozunk, és ez a felelősség érvényesítése önmagunk számára a legfontosabb.

- Ha úgy érzed, hogy nincs szükséged további terhekre, hát akkor olvasd tovább ezen írást, és találd meg Őt, aki minden terhed elhordozta.

- Ha eleged van a politikai csatározásokból, akkor talán e sorok segíteni fognak, hogy meglásd azt az irányt, amire egyénileg személyesen hív a jó Isten, hogy megtaláld az utad, és megértsd, és átérezd, hogy mekkora a szükség van a szemlélet változásra, hogy valójában az emberekért tevékenykedjenek a politikai hatalmasok, s neked személy szerint mi a részed ebben.

- Ha szeretnél Isten törvényeiről és az élet nagy dolgairól, illetve a politika színteréről egy életszerű képet kapni, akkor ne a Tv-t kapcsold be, hanem a gondolataidat, és a lelked pedig ereszd szabadon, és tarts velem.

Manapság a templomokban a szószékről politikai ideológiákat puffogtatnak, a sajtóban, médiában, és az országgyűlés termében meg Bibliai idézeteket hallunk furcsa köntösben és értelmezésben. Olyan kérdéseket tesznek fel, és úgy kérdeznek, amire nincs jó válasz! Mert már a kérdés is hibádzik… Sajnos a politikában semmi sem az, aminek látszik… Ebben a zűrzavarban, ami most van, elég nehéz tisztán hallani, látni, s gondolkodni. Éppen ezért pont most van a legnagyobb szűkségünk arra, hogy valahogy el tudjunk igazodni ebben a katyvaszban, és ehhez segítséget kapjunk - adjunk.

A mai világban mindent készen kapunk. Hajlamosak vagyunk kész válaszokat gyártani magunknak, de ha olyan kérdések jönnek szembe, amire nem vagyunk felkészülve, kénytelenek vagyunk megállni és a saját lelkünk mélyére hatolni… Megvizsgálni több szemszögből, és meglátni az Igazságot… Ezek azok a helyzetek, ami által fejlődhetünk, s megtalálhatjuk gyémántjainkat. Persze ehhez sok felesleges földet, követ, kavicsot is ki kell termelnünk. Le kell bontanunk pár falat, építenünk kell pár hidat… De megéri... Itt az ideje tehát, hogy egyéni kérdéseket tegyünk fel, hogy saját válaszokat keressünk, hogy hallassuk a hangunkat, hogy érvényesítsük az Igazságot… De ezt mind a Szeretet által kell megtennünk, s nem a hatalmi harcokba beállva.  Nem vezet sehova, ha az ellenség, a gonosz eszközeivel szállunk harcba az igazságért, mert nem hasonulhatunk meg sem látszólag, sem ténylegesen.

A világ olyan, mint egy csatatér, s a szeretet közben meghal, elesik.. Különböző nézetek és nézőpontok csatáznak, s még a szűk baráti, - családi körben folytatott beszélgetések sem mentesek az éppen aktuális témák miatti vita és veszekedésektől. A közösségi média felületein ismerősök, vagy teljesen vadidegen emberek rendszeresen egymásnak esnek, s „kommentháborúban” próbálják kifejteni a maguk igazát, s elnyomni a másikét. Pedig a széthúzás nem old meg semmit. Az értelmes vita jó, de el kell fogadnunk, hogy minden ember más, és más nézőpontból látja a dolgokat. Nem láthatsz te sem a másik szemével, nem érezhetsz, gondolkozhatsz helyette, és mindenki csak a saját életét élheti, amiért csak ő maga felel. Nem kérheted senkin számon, hogy mást hisz, mást gondol, mást érez, mint, amit te. - Hiába más a nézeteitek, irányultságotok, bármerre is visz az egyén útja, Isten hagyja neki, és úgy alakítja a körülményeit, hogy mindazt, amit meg kell tapasztalnia, tanulnia, az végül megvalósuljon. Ahogy ez a te életedre is igaz. Isten a szabadságunk, a szabad választásunk, szabad akaratunk lehetőségét meghagyta e földi létben is. Milyen jogon korlátozhatná bárki is a másik szabadságát, vagy egyéni véleményalkotási jogát, illetve kiteljesedését, ha arra nincs feljogosítva!? Isten viszont „görbe vonalakkal is egyenesen ír”, s kiegyenesíti, ami nem egyenes… azt mondja: LEGYEN! – és hogy legyen hitetek szerint! Iszonyatos erő van ebben! Viszont figyelmeztet, hogy ezzel az erővel ne éljünk vissza! Törekedjünk hát, hogy szeretetben és igazságban járjunk… Jézus maga mondja, hogy Ő maga az Út, az IGAZSÁG és az ÉLET! Nem azért jött, hogy elveszejtsen minket, hanem hogy megmentsen. Kövessük hát a szeretet útján, amelyiken járva mindenki egyformán fontos, és amelyiken senkit sem zár ki ebből a szeretet közösségből.

„Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük.” (Lk 12,6)

„Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni?”    (Mt 6,27)

Isten tudja, hogy mire van szükségünk, hogy beteljesedjen a fejlődésünk, ezért az életünk folyását állandóan figyelemmel kíséri. Látja, hogy merre tartunk, és milyen módon és milyen céllal haladunk, és azt is, hogy meddig jutunk…  Ha az életben válaszút előtt állunk, induljunk el a meggyőződésünk szerint, de közben mindent Istenben bízva, szeretettel telve és Őbenne remélve, hittel, bizalommal… Ha így teszünk, akkor, bármilyen irányba is megyünk – Tehát ha közben Istenre figyelve haladunk, akkor ugyanúgy a cél felé tartunk, „mert Isten nem a célba érkezést várja el tőlünk, hanem azt, hogy felé tartsunk”.. a többit ő teszi meg… -bennünk, velünk, általunk… Mert Isten kiegészíti emberi hiányosságainkat az Ő Isteni tökéletességével…

Meg kell tennünk. amit mi meg tudunk tenni, a többit meg rá kell bízni az Élet sodrására… De ez csak akkor működik, ha mi magunk adunk irányt neki. Minden elmúlt és jelen pillanat a jövőt építi. A múlt tanulsága a jelen bölcsessége. Ne nézz hátra soha..., mert ha a hátad mögött hagyottak miatt visszafordulsz, azok újra eléd kerülnek, s mindazt, amiért lemondtál róluk, akkor elhagyod!

Isten mindig jelen van! Főleg akkor van közel, amikor úgy érezzük, hogy magunkra maradtunk.. Ő is ismeri ezt az érzést szent Fia, Jézus Krisztus által! Jézus minden bűnünket, bajainkat, terhünket, nehézségünket elhordozta a kereszttel, hogy Őáltala Ővele, Őbenne szabadok legyünk és az igazi boldogsággal ajándékozzon meg minden embert! Ehhez mindenki hozzáférhet, csak kérnie kell… Viszont sokszor van úgy, hogy arra sincs erőnk, hogy önmagunkért bármit tegyünk, hogy megmozduljunk, hogy szóljunk, hogy kiáltsunk. A némaság, a hallgatás sok feszültséget generál, és sokszor már csak akkor szólunk, ha már csak kiáltani tudunk… Ha úgy érzed el vagy telve ezzel a kirobbanni akaró feszültséggel, hát vegyél egy mély levegőt! Abban még nem halt bele senki. - Vagy elszáll a haragod, vagy jobban feljön a lelkedből a mélyen gyökeredző, emésztő indulat…

Megkérdezem tőled testvérem: - Elgondolkodtál-e már azon, milyen egyenlőtlenségek, fogyatékosságok vannak e világban...? Én úgy látom, hogy mindezek a bajok, az helyett, hogy növelnék az emberek közötti összefogást, az egységet, nagy mértékű széthúzást eredményeznek, s fokozzák az egymástól való eltávolodást.

Sajnos, a mai világban egyre inkább az emberek önmaguknak élnek. Megfásult, lélektelen tekintettel néznek egymásra, s nem érzik át a másik ember szükségét..., igényét arra, hogy észrevegyék..., hogy szeressék... Ó, mily sokszor megyünk el egymás mellett anélkül, hogy lelkünk kapcsolatba lépne egymással, s így esélyt adnánk a Szeretetnek, hogy a bennünk élő szikrával lángra gyújtsuk szívünket, s embertársaink szívét.

Ha nem közeledünk egymás felé azzal a szándékkal, hogy szeressünk… - magától Istentől tagadjuk meg a szeretet, s Őt taszítjuk el magunktól, - mert Ő a Szeretet.

Aki szeret, annak van figyelme, s meglátja mások szükségeit, s buzgóságra gyúl annak orvoslására. A krisztusi ember nem tudja elviselni, tétlenül nézni a többiek nyomorúságát, - legyen az lelki vagy anyagi természetű, - hiszen sokféle ínség van a világban.

„Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)

 A Szeretet cselekedeteinkkel, imánkkal, szavainkkal, de van, hogy egyszerűen csak azzal, hogy jelen vagyunk, meg tudjuk tartani és felemelni embertestvérünket… Persze mindezt úgy, hogy az a teher téged nehogy a porba sújtson. Nem mindenkinek lehetünk "angyala", de azzal, hogy másoknak szolgálunk a Szentlélek által, ugyanazon Lélek emel fel bennünket is a Szeretetben!

De aki egynek is a legkisebbek közül jót tesz.. Isten azt mondja, hogy úgy veszi, hogy vele tette.. Éppen ezért nem lehetünk tétlenek, önzők, vagy éppen kishitűek! Szolgáljunk egymásnak szeretettel!

Ha nyomasztanak az élet terhei, ha magányos vagy, ha úgy érzed nincs értelme az életednek, kezd el azonnal: imádkozz… Bízd rá Istenre minden dolgodat és lépj ki önmagad árnyékából! Kezdj el szolgálni..! Keresd meg kivel tehetsz jót, és meglásd minden csodálatos módon alakul. Hiszen Isten gondoskodik rólad, ha te is gondoskodsz azokról, akik számára te lehetsz az Ő kinyújtott keze. Választhatod ezt az utat, de azt is, hogy betemetkezel saját életed terheivel, és megpróbálod egyedül elhordani azokat… Nem arról van szó, hogy ne vállaljuk fel saját döntéseink hozadékát, vagy kibújjunk a felelősség alól, hanem arról, hogy Isten a rossz döntéseink és bajaink felett áll, és kész azt is a javunkra fordítani, ha átadjuk neki azokat…

Vigyázz! Csak azt vidd magaddal, ami jó lélekkel tölt el!

Ha mindenféle terhet cipelsz és ahhoz ragaszkodsz, s nem adod át az Istennek, akkor ne számíts az Isteni segítségre, csak a saját emberi erődre, mi pedig tudjuk, hogy véges… Ha igazán erős akarsz lenni, akkor valld be gyengeségedet, és kapaszkodj az Isten erejébe! Higgy, remélj, és ne aggodalmaskodj! Mert az aggodalom nem vezet sehová, s feleslegesen terheli meg a lelkedet! A Szeretet mindenre kigondolta már a válaszokat, s készen van Istennél MINDENRE a megoldás! Csak add át teljes szívedből gondodat Istennek, s ő átadja neked a megfelelő eszközöket, s megmutatja neked a legjobb utat! Nem kell, hogy egyedül old meg a problémáidat, hisz Gondviselő Istened van, aki mindenre figyel, és kész a segítségedre sietni!

A történelemben, de a saját életünkben is a személyiségfejlődésünk során láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy a kiéleződött helyzetek megoldását az ember zsigerből hatalommal, erővel próbálja megoldani. -Felemeli a hangját, jól megmondja, tüntet, támad, és mindent bevet, mert meg akarja győzni a másikat a saját igazáról… A nagy „igazságkeresésben” az ember észre sem veszi, hogy rég eltávolodott az Istentől. Mert az igazság a Szeretetben van! Minden, amiben nincs SZERETET, az igazságtalansággal van tele. Számtalan eset volt már a történelemben, amikor a „Szeretet nevében” követtek el égbekiáltó bűnöket. Üldöztetések, meghurcoltatások, háborúk, terrorcselekedetek, népírtások, oktalan és eltévelyedett gyalázatos megkülönböztetések, diszkriminációk… - A fanatizmus és a gyűlölködés, a szeretetlenség „gyümölcse”. Amikor egyre jobban a világi érdekek dominálnak, amikor a közöny és az érdektelenség miatt még jobban halmozódnak a bajok, amikor a félelem mindent áthat, és lebénít-legyengít, - fel kell ismernünk az egyéni felelősségünket… 

Nézzünk magunkba: Szent István országában, büszkén vall­juk magukat kereszténynek, de a templomok üre­sek, és nem ismerjük, vagy csak szimplán sem­mibe vesszük Isten legfőbb parancsait, és azok valódi tartalmán sem elmélkedünk. Isten parancsai mind a szereteten alapszanak. Ha a szeretet ismérveit nézzük, akkor magát a politikát az Isten parancsaival össze­fűzni elég meredek vállalkozás, de én most erre kaptam hívást, így megpróbálom.  Előre leszögez­ném, hogy a "politika" szó számomra ebben az írásban nem nevesíti egyik pártot, s a kormányt sem, de ki-ki felismerheti kénye kedve szerint azokat benne. Igyekszem nem kritizálni, hanem inkább felhívnám a figyelmet a Szentírás, és a józanész alapján egyes tevékenységek hatásaira, a Tízparancsolat szemszögéből, egyéni rálátásommal. Mindvégig szeretnék megmaradni a saját hitemnél-igazamnál, ezt próbálom láttatni, ezen írással, s ez nem feltétlen kell, hogy azonos legyen az olvasóéval. Nem keresem senkinek a szimpátiáját. Ember kívánok maradni, -szabad s egyedi, önálló véleménnyel..., és ezt kívánom a Kedves Olvasónak és a jövő nemzedékének is. Vallásosság helyett az élő Isten hitet értékelem. Katolikus keresztény vagyok, és hiszek a SZERETET erejében, az Életben, amelyet mindenkinek emberhez méltóvá kell és lehet tenni. Hiszem, azt is, hogy ebben mindenkinek a személyre szabott saját eszközeivel részt kell vállalnia. Vallom, hogy a közjót és a szeretet cselekedeteit minden egyéni érdek elé kell helyezni. Minden emberi közösség vezetőinek úgy kellene viselkedni, mint az isteni gondviselés szolgájának… A képviselő a lakosságot kell, hogy képviselje, s el kell határolnia magát minden olyan egyéni és egyéb (párt-) érdektől és céltól, ami a közérdekkel és közakarattal szemben áll, s ami sérti a személy emberi, ill. társadalmi jogait. Hiszek az Igazságban, és abban, hogy mindenkinek joga van hozzá, hogy érvényesítse azt… Hiszem, hogy a pártcsatározások helyett a mindennapi élet küzdelmeire kell ráirányítani a figyelmet. Meggyőződéssel vallom, hogy „minden társadalmi intézmény kiindulópontja, tárgya és célja kell, hogy az emberi személy legyen.” (GS25,1.§.) Elhatárolom, és távol tartom magamat mindenféle szélsőségtől, s olyan nézettől, amely nem a SZERETET szerint való. A szeretetből fakadó tenni akarás motivál. Úgy gondolom, hogy arra várni, hogy majd mások megoldják a feladatokat: önámítás, és túl kényelmes magatartás.  Meggyőződésem, hogy a közérdek szolgálata minden egyén személyes érdeke… Egy közösség, egy település, egy ország akkor tud igazán fejlődni, ha a vezetői, és a lakosság kölcsönös felelősségteljes lelkületben összefognak, és „egy szív egy lélek” lendületes munkával emberhez méltó körülményeket, tiszta környezetet és pozitív légkört teremtenek maguk körül. Kicsiben hűen, és nagyban is ugyanúgy, egyformán fontos minden ember szándéka, hozzáállása, cselekedete. Hajlamosak vagyunk azzal álltatni magunkat, hogy kicsik vagyunk ahhoz, hogy befolyással legyünk bármire. Egy ember cselekedete, szava elindíthat és megállíthat jót és rosszat is. Mindkét esetben hatalmas felelősség terheli. Tehát minden ember, képes a jóra, és nem csak a tettekkel árthat másoknak, hanem a közömbösségével is. De az emberi szóban, és cselekedetben ott van a teremtő erő.. S ki kell mondanunk a jóra, hogy „legyen”! A rosszra meg, hogy „megállj” , s „takarodj”!

Sohasem késő! Az életben mindig mindenben ott a változás… Isten az egy állandó, aki ugyanúgy szeret… De Ő szereti a változást, értékeli a törekvést… S megáldja azokat, akik mernek és akarnak az álmaikért, a jó érvényesüléséért, a szeretet győzelméért tenni.

Jézus életének minden mozzanata arról tanúskodik, hogy gondja van "testvérei" szükségleteire.

Hogy hogyan élt Jézus? - Teljes ráhagyatkozással és egységben az Atya Istennel. Jézus kijelenti: "Magamtól nem tehetek semmit."(Jn 5,30) - Ő mindent az Atyaisten dicsőségére tett, - s ezt tanítja nekünk is, saját életpéldájával, szavaival, tetteivel.

"… a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött. Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött."(Jn 5, 36-37)

Jézus, az Atya Istennel való tökéletes egysége által Őt magát vitte el az emberekhez…

"Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya énbennem"(Jn 14,11)

"Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok. (Jn 14,7)                                     

Nekünk is Istenben élt életünk által kell megismertetni Jézust, ki a szeretet pecsétjével tanúságot tesz, - hogy Övéi vagyunk, s az Ő tanítása él bennünk.

 Drága Jézus, befogadlak Téged a szívembe, hogy bennem élj, s az Igéid által Új Életem legyen, s te magad legyél az, aki tanúskodik arról, hogy az atya Isten Szeretete mindenki számára nyitva van. Ámen.

„Mert maga az Isten az, aki végzi a munkáját bennetek, és segít, hogy ti is azt akarjátok tenni, ami neki örömet szerez. Ő ad hozzá erőt is, hogy képesek legyetek megtenni, amit kell.” (Fil 2, 13)

hamarosan folytatás.. 

Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz. 

Látogasd meg a Gasztroblogomat is ( Chef Sandroz ), amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. Kattints ide

*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.