Ebben a zűrzavarban, ami most van a világban, elég nehéz meghallani a csendet, vagy egyszerűen csak rátalálni a saját hangunkra. Szinte rátelepszik a zaj a lelkünkre… Mindenhonnan áradnak felénk a vészmadarak károgásai, a rosszindulat, mint a fagyos szelek úgy süvítenek, és csípnek is. Nehezen…

Sajnos az emberiség nagy része egy látszat életet él, amiben lényeggé emeli a lényegtelent, valósággá az illúziót, hogy mások szemében értékessé váljon a saját maga által kreált hamis valósága.. A  Szeretet másodlagossá vált, - fontosabbak a "valamik", az egyéni érdekek és "a magam igaza"...…

Egyszer egyik barátom azt kérdezte tőlem, hogy „te nem érzed gáznak, hogy amikor imádkozol olyanhoz beszélsz, akit nem látsz?” - Én csak annyit mondtam neki, hogy attól, hogy nem látom, még tudom, hogy van, és figyel rám.. - és az „Isten” téma egy darabig nem került szóba… De más irányú…